Mint az országban annyi helyen, a csallóközi Somorján is megemlékeztek a kitelepítettekről, emléknapjuk alkalmából. Az ünnepséget a Csemadok Somorjai Alapszervezete és a Via Nova szervezte.
Hetven éve, 1947. április 12-én a mátyusföldi Nagymácsédról, Nagyfödémesről, valamint a Garam menti Tergenyéről indult az a vonatszerelvény, mellyel a kitelepítésre ítélt magyarokat szállították Magyarországra. Ezzel a csehszlovák-magyar lakosságcsere-egyezmény értelmében kezdetét vette a szlovákiai magyarok Magyarországra való kitelepítése.
Csicsay Viktória és Batta Gergely a kitelepítések menetét olvasta fel. Bauer Edit, helyi önkormányzati és volt európai parlamenti képviselő, valamint Bárdos Gábor polgármester pedig Fábry Zoltán A vádlott megszólal című művéből olvasott fel részleteket. Fellépett a Híd Vegyes Kar, Kovács Koppány, a Tündérrózsa énekegyüttes és a Duna Folk Band, valamint Csicsay Viktória és Batta Gergely.
Méry János a megemlékezés felvezetőjében elmondta: „Sokan kérdezik tőlünk, hogy miért emlékezünk. Megint mások, hogy mire jó ez. Azt gondoljuk, hogy szembe kell nézni szüleink és nagyszüleink tragédiájával, beszélni kell róla, emlékezni és emlékeztetni kell. Tisztában kell lennie mindenkinek azzal, hogy voltak idők, mikor csupán a magyarsága miatt hurcolták meg a felvidéki magyart.”
Majd arról szólt, hogy a kerek évforduló alkalmából több, a kitelepítésekkel kapcsolatos esemény is lesz a városban. „Somorjai és pozsonyi képzőművészek kiállítást szerveznek, melynek védnöke a Szövetség a Közös Célokért és a Pozsonyi Magyar Galéria. A Via Nova Ifjúsági Csoport és a Somorja Hangja PT több szervezettel együttműködve emlékművet állíttat, melynek finanszírozását közadakozásból szeretnénk megoldani” – tájékoztatott.
A megemlékezésen részt vettek a Via Nova ICs tagjai is (Fotó: Polgár Hajnalka/Felvidék.ma)
A megemlékezés szónoka Csonka Ákos, a Via Nova alelnöke volt, aki beszédében kiemelte, hogy az elmúlt száz év legtraumatikusabb eseményei az 1947-48-ban végbement kitelepítések és a csehországi deportálások voltak, annál is inkább, mivel a felvidéki magyarságnak a háború utáni „béke” hozta el ezt a tragédiát. Hogy fűtetlen marhavagonokba rakták őket 40 kilós csomagjukkal, s a zsidókat ért tragédia után két évvel azt sem tudták, hova viszik őket. Ezt követően pedig az ottani gazdák, mint valaha a rabszolgapiacon, úgy válogattak közülük megfelelő munkaerőt maguknak.
„Meg lehet ezt bocsátani? Talán meg, sőt keresztényként kötelességünk is, de elfeledni sosem lehet! Mint ahogy azt sem, hogy immár 97 éve feszítettek minket keresztre, próbálnak megtörni bennünket, elidegeníteni egymástól, szembeállítani egymással, megmérgezni a lelkünket, s egymásnak uszítani magyart a magyarral” – mondta.
A szónoklat után koszorúzás következett, majd a történelmi egyházak képviselői mondták el a kitelepítésekkel kapcsolatos gondolataikat, a megemlékezés méltó befejezéseként pedig a Híd Vegyes Kar és a jelenlévők elénekelték a Himnuszt.
A magyar Országgyűlés 2012 decemberében, a 86/2012 (XII. 7.) számú határozatával nyilvánította a Felvidékről kitelepített magyarok emléknapjává április 12-ét. A beneši dekrétumok következtében a Csehszlovák Köztársaságból mintegy 100 ezer felvidéki magyart telepítettek át Magyarországra.
