Nem csak manapság, amikor a magyar népesség folyamatosan fogy a Felvidéken, és az „átkosban” kialakult információs hálózatunk kiterjedtebbnek mondható, mint a bársonyos forradalom után létrejött hazai magyar médiavilág; mindenkor nagy öröm, jóérzés, ha egy-egy új lapocska folyamatosan el tud jutni olvasóihoz, hogy közös gondjainkat számba vegye, és mindannyiunk érdekeit szolgálja.
Ez a pár mondat azért kerül a nyilvánosság elé, hogy hírül adja: a negyedévenként megjelenő Komáromi Öregdiák, a komáromi magyar gimnázium Baráti Körének hírlevele immár ötvenedszer jut hűséges olvasói kezébe. Történik mindez pár hónappal azután, hogy a Baráti Kör megalakulásának tizedik évfordulóját ünnepelte. H. Lovász Gabriella, aki valamennyi lapszám megjelentetésében közreműködött, így ír a jubileumi kiadvány vezércikkében: „A Baráti Kör alapító tagjainak első találkozásai után nyilvánvalóvá vált, hogy ha további tagokra számítunk, hírt kell adni magunkról, hiszen volt diáktársaink szétszóródtak nem csak az országban, a nagyvilágban is. Így adódott a hírlevél-forma. S. Bognár Zsuzsával együtt adtuk, találtuk ki a lapcímet: Komáromi Öregdiák. A kiadványunkhoz persze, kellettek támogatók, mert kellett a pénz. Első elnökünket, dr. Bastrnák Ferenc főorvos urat nem volt nehéz meggyőznöm, hogy segítsen, és vállalja a felelősséget a lap tartalmáért is… A hírlevél hamarosan ismert és közkedvelt lett. Nem csak saját tagjainkhoz jut el, hanem a hozzánk hasonló társaságokhoz is, itthon és a határon túl.”
Bár a „hírlevél” műfaji megnevezés még az ötvenedik szám fejlécében is szerepel, tárgyilagosan kijelenthető, hogy a Komáromi Öregdiák több annál: fontos, bár „belső használatra” szánt hazai magyar lapocska, melynek írásai élvezettel olvashatóak, és folyamatosan közzéteszik a (cseh)szlovákiai magyar iskolahálózat jelentősebb múltbeli eseményeinek beszámolóit. Időnként olyan, ma már az összmagyarság körében is becsült írók munkái is megjelennek benne, mint a komáromi magyar gimnázium egykori végzettei – Tőzsér Árpád vagy Koncsol László.
Pillantsunk hát bele a húszoldalas, A4-es formátumú Komáromi Öregdiák friss számába, amely címoldalán a felújított Megyeházat, Tompa Mihály versét és dr. Körtvélyesi Piroska „hívogatóját” közli, hiszen bő egy hónap múlva kerül megrendezésre a Baráti Kör 13. Nagytalálkozója a Selye János Gimnáziumban a szokásos gazdag programmal, a rubin-, gránit-, vas-, gyémánt- és aranymatúra emléklapok átadásával. A jeles esemény főszervezői: Langschadl István, a Baráti Kör elnöke, Andruskó Imre, a gimnázium igazgatója, és Stirber Lajos karnagy, nyugalmazott tanár. A lap belsejében beszámolót olvashatunk „Él a magyar” címmel a komáromi iskolák főhajtásáról a márciusi ifjak emléke előtt; az idén elhunyt nyugalmazott iskolaigazgatóról, Ipóth Barnabásról; a tíz éve meghalt volt diákról, a színművész Kaszás Attiláról, és egy életvallomásnak beillő beszélgetést a Fáklyavivők rovatban Stirber Lajossal. Írt a lapba Andruskó Imre igazgató, és Kustyán Ilona nyugalmazott igazgatóhelyettes is, aki úgy számol be a márciusban Magyar Örökség-díjat elnyert gimnáziumról, hogy általa bepillanthatunk a jezsuita atyáknak köszönhetően 1649-ben iskolavárossá vált Komárom oktatói-nevelői, évszázadokat felölelő folyamataiba.
Befejezésül álljanak itt a Komáromi Öregdiák készítőinek nevei napjainkban. A kiadásért felel: Langschadl István. A szerkesztőbizottság tagjai: Stirber Lajos, dr. Körtvélyesiné dr. Rózsa Piroska, dr. Viola Pál, Fehérné Kürthy Erzsébet. Lektorok: Szendiné Böszörményi Ildikó és Kovácsné Bódi Klára. Tördelőszerkesztő: H. Lovász Gabriella.
