Lekenye falu rövid története
A falu a 12. században keletkezett, 1243-tól – amikor először említik – az Ákos nemzetség birtoka. A 15. században 13 portával a Forgách család birtoka lett. 1526-tól részben a Széchy családé, majd köznemesi birtok. Lakói állattenyésztéssel, földműveléssel, fuvarozással és szénégetéssel foglalkoztak.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „LEKENYE. Magyar falu Gömör Várm. földes Ura Kiss, és más Uraságok, lakosai reformatusok, és evangelikusok, a’ kiknek példás meg egyezésekből oskólájok, oskola mesterjek, sőt Templomjok is közös, fekszik Pelsőztől 3/4 órányira Sajó vize partyán”.
A 19. század közepén Fényes Elek eképpen írja le: „Lekenye, helység, Gömör vámegyében, Tiba és Csoltó helységekkel határos, a Rosnyótól lejövő országut és Sajó vize mellett fekszik. Van benne a reformatusok és evangelikusoknak közösen használt templomjuk. Lakosok száma 314, kik közűl 1/4-de evangelikus, a többi reformatus, mindnyájan magyar eredetüek s beszélők”.
Későbbi birtokosai a Borovszky-féle monográfia szerint: ” a Kerepesy, a Szeleczky, a Palkovich, a Jánosdeák, az Osskó és a Gotthard családok. A községben levő ev. ref. templom Árpád-korbeli építmény”. A 19-20-ik századfordulón felépül az ag. hit. ev. tomplomjuk is.
1920-ig Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott. 1938 és 1945 között ismét Magyarország része volt.
1924-től Lekenye Sajótibával (Tiba) egy közigazgatási egységet alkot. 1947-ben államilag Bohúňovonak keresztelték, de közhasználatban megtartotta a Lekenye eredeti magyar nevét is, melyet a falu elején és a végén két éve a falutábla alá hivatalosan feljegyeztek.
Lakosainak száma a 2011-es népszámlálás szerint 296, ebből 246 a magyar, 44 a szlovák.
Lekenyei falukép, háttérben a két templom. (Fotó: Takács András/Felvidék.ma)
Táncillem (fölkérés)
Imre bácsi, a bálban a legények hogyan kérték fel a lányokat táncolni?
Felkérték szépen: „szabad lesz” vagy: „gyere”, osztán ment a lány.
Nem volt olyan, hogy egyszerre ketten is kérték?
Nem, nemigen. Ilyeneken össze is perdáltak osztán. Ezen vót a vita néha, hogy hívta az egyik is, a másik is, akkor oszt összekaptak a legények.
Előfordult-e, hogy hívta valaki, de nem ment el a lány?
Ha nem ment el a lány, akkor a fiú haragudott meg, oszt akkor vagy nem vitték soha táncolni, vagy…
Söprűt nem vittek a lánynak?
Nem.
Kimuzsikáltatás nem volt?
Na az vót, aztat hallottam.
A maga idejében ilyen nem volt?
Nem. Azelőtt vót, azt hallottam. Már azok idősebb emberek vótak.
A végén megköszönték-e a táncot?
Hát persze, hogy meg. Mindegyik megköszönte. Akkor oszt leültek, ha nem táncoltak. Pihenő vót a zenészeknek, vagy valami. Az új táncnál megint felkérte a fiú a lányt, ki melyiket választotta ki.
A lányok kísérő nélkül, egyedül voltak a bálban?
Nem. Akkor még jártak az asszonyok, az anyjok is. Nem úgy, mint most. Most már nem így mennek. A lányok magokba mennek akárhová bálba. Tudom, az én unokám is így járt. Most ment férjhez, ő akarmikor elment Hosszúszóra, meg Hárskútra, meg hova bálba. Nem ment az anyja vele, csak maguk a lányok. Autóval mentek a fiúk meg ők, nem úgy, mint mink. Mink gyalog jártunk Mellétébe is, meg Horkára, meg mindenüvé. A legények mentek egyedül, de a lányok nem mentek más faluba. Vót ottan lány.
Csárdás és vasvári vegyesen. Szilicei Folklór Táncegyüttes az 50. OKÜ-n Rozsnyón a Bányász téren (Fotó.: Takács András/Felvidék.ma)
Táncok
A vasvári milyen sűrűn fordult elő egy bálban?
Az előfordult elég gyakran. A Kovács pengeti a vasat… meg, melyik nóták, no? Hát mind ilyen jó, táncra való nótára ment. Meg a kopogóst jártuk.
Kopogós? Az milyen?
Kopogós táncot jártuk. (Fütyülni próbálja)
Sarokkal kikopogni a ritmust? (Próbálom mutatni, mintha helyeselne.)
Jó ütemre ment. Meg ki is kopogta, meg minden.
Az volt a táncfigurának a neve, hogy kopogós?
Kopogós tánc. Úgy mondtuk.
Végig ezt csinálták akkor?
Hát, aki tudta. Nem mindenki tudta, úgy a sarokkal. Vagy ketten-hárman innen a faluból.
Ezt a vasvárit közben csinálták, vagy a csárdást közben felállva táncolták?
Csárdásban is. Külön tánc vót a csárdás, meg a vasvári.
A kopogós, az melyik?
Hát, vasváriban is járhatták. Azt nem kellett úgy járni, mint a vasvárit járják. A csárdást táncolta mindenki. Az meg, aki a kopogóst járta, még oszt külön verte a sarkát össze, hogy járta. Én még magamban is jártam.
Mi a különbség a vasvári meg a csárdás között?
Van valami különbség, mert a vasvárit nem csak úgy két lépésre csináltam, mint a csárdást, hanem forogva, megforgattam a nőt, meg minden.
A csárdásban?
Hát. Vasváriban, abban, oszt akkor már járta a nő is, mondom, hogy mindent csinált a férfivel együtt.
Verte a csizmáját, tapsolt?
Csak tapsolt.
Amikor egyedül táncolt, vagy amikor a nővel?
Hát, amikor nővel, akkor másképp táncoltak. Akkor megfogta az ember az asszonyt az egy oldalról, vagy úgy szemben állt, osztán úgy külön-külön, vagy így szemben állt, oszt ő is magában táncolt, meg én is.
Akkor nem kapaszkodtak össze?
Jól tudott táncolni, hát akkor ő úgy járta.
Nem voltak összekapaszkodva?
Akkor nem. Mikor osztan forgatni akarta, úgy megkapta, osztán megforgatta, jó, akkor megint külön állt, osztán megint járta úgy magában.
A csárdásban nem engedték el egymást, csak a vasváriban?
A csárdásban ugyan nem. Aki úgy járta, az csárdásban is táncolt külön is, hát nem figyeltem én mindegyiket, de járták külön is.
A csárdás meg a vasvári között a figurázás a különbség, vagy az, hogy a nótája más?
Hát a vasvárié az más. Mindig csak a Kovács pengeti a vasat… nótát húzatták.
A Kovács pengeti a vasat, a Sárga szöget veretek a csizmámba, ez legjobban ment rá,
mindig ez a két nóta?
A vasvárira, de hát, hiszen már eszembe se gyön már, hogy mennyi vót. Az én nótám az vót, hogy Öregember vagyok már én, ősz a hajam szála,/ Fiatal a feleségem, büszke vagyok rája./ Így is, úgy is barna kislány, hogyha melléd állok,/ Csak azt bánom, azt sajnálom, nem lehetsz a párom./ (ének). Ez osztán jó ment.
Ez csárdás nóta volt?
Csárdás.
A csárdáson és vasvárin kívül csak a német táncok voltak?
Nem gyön eszembe, hogy milyen táncok! A bosztont azt tudom, hogy boszton, de vót ez a simi, vagy „miazistentáncok”. Most is járják még.
(Folytatjuk)
