Nemrég Csehországban, pontosabban a morva vidéken jártam. Nem először, sokadszor, de mindig meg tudok lepődni azon, amit ott tapasztalok. Lehetne sok mindenről írni, miben mások ott az emberek, mint mi, itt a Felvidéken, de most csak a kerékpározási kultúrájukról ejtenék pár keresetlen szót.
Talán nem árulok el nagy titkot azzal, hogy nyugati szomszédainkra jellemző a lazaság, a természetközeliség, az élet élvezete, méghozzá kis pénzből. Nyári estéken majdnem minden háznál sütik a kolbászt, isszák a jó kis helyi söröket, s olykor a gitár is előkerül… Szóval, tudnak élni, örülni egymás társaságának, és egy kis jó hangulatért igazán nem mennek a szomszédba, de még a tengerig sem kell utazniuk….
Tudnak mást is. Tavasztól őszig két kerékre cserélni az autót. Náluk a „kolo” alapvető létszükségleti cikk… Egész családok, apa, anya és gyermekek bicajoztak mindenfelé, amerre jártunk. A pici babákat kis kocsikban húzták maguk után a szülők, a kicsit nagyobbak gyermekülésben utaztak, de az öt-hatéves formák és az idősebbek már saját bicajon rótták a kilométereket – szüleik gondos felügyelete alatt. Nemegyszer nagypapák, nagymamák kerekeztek el mellettünk unokáikkal, elvégre vakáció van.
Bár nyugati szomszédaink nem éppen a pénzszórásról ismertek, meg kell hagyni, hogy egy jó kerékpárra nem sajnálják a pénzt. Jómagam nem vagyok hozzáértő, mások mondták, hogy bizony a legtöbben 12-15 ezer koronás, vagy még drágább „paripákon” koptatják arrafelé a kilométereket. Miközben a garázsukban lehet, hogy csak egy jó öreg Škoda Feliciát találnánk… De természetesen csodálatosan felújított veteránokat, például Favorit versenybiciklit is felfedezhet a bicajok közt az ember. A csehek a retro kerékpárok gyártását is kedvelik, magunk is láttunk egy csodálatosan szép bordó női biciklit, szoknyavédővel, puha bőrüléssel, bőr fogantyúkkal…
Azt talán már mondanom sem kell, hogy mindenfelé vannak kijelölt kerékpárutak, egyfolytában épülnek az újak, hogy a kerekezők teljes biztonságban tudhassák magukat. Ha süt a nap, ha fúj a szél, vagy éppen szakad az eső, ők csak tekerik a pedálokat, mindig az időjárásnak megfelelően öltözve…
Hogy miért is írom le mindezt? Mert jó példa, ami nem ártana, ha ragadós lenne. Nálunk is épülhetne még sokkal több kerékpárút, nálunk is életmóddá válhatna – legalább a nyári hónapokban – a két kerékre pattanás. A kerékpáros turizmusról nálunk mindig csak beszélnek – a politikusok, az illetékesek –, de nagy előrelépést valahogy nem tapasztalunk. Pedig milyen pompás lenne körbetekerni a Csallóközt, ami nem is volna megerőltető ezen a sík vidéken…! De ugyanúgy akár csillagtúraszerűen bejárni egy-egy tájegység nevezetességeit, bicajos gyermektáborokat szervezni. A Honismereti Kerékpártúra is, immár évtizedek óta, azt hivatott betölteni, hogy jó társaságban ismerjék meg a résztvevők a bennünket körülvevő értékeket, csodákat. Az idén éppen az Ipoly mentét barangolják be a résztvevők, de jártak már a Felvidék minden szegletében.
A kerékpározás olyan sport, mozgásforma, amit a legtöbb orvos vagy életmód-tanácsadó melegen ajánl mindenkinek. Kíméletesen mozgatja át az ízületeket, de persze a távokat azért ugyanúgy érdemes fokozatosan emelni, mint például a futásnál. S hogy a biciklizés ne legyen kínszenvedés, ahhoz kell egy jó kerékpár is. Meg persze nem árt, ha van hozzá társaságunk, családunk és barátaink. A lényeg, hogy két keréken szép az élet!