Szeptember 15. a Hétfájdalmú Szűzanya (Fájdalmas Szűzanya) emléknapja a katolikus egyházban. Mivel ő Szlovákia védőszentje, ezért ma munkaszüneti nap van az országban.
Az egyház mindig szeretettel és tisztelettel szemlélte a Szűzanya szenvedését – köztük a legnagyobbat: a keresztfa alatt érzett fájdalmát, amikor fia, Jézus szenvedését és halálát kellett végignéznie.
Az ünnep története ott kezdődött, amikor 1233. augusztus 15-én hét gazdag firenzei férfi elvonult a Monte Senarióra, azzal az elhatározással, hogy ápolják a Fájdalmas Szűzanya tiszteletét. XI. Benedek pápa 1304-ben jóváhagyta a szabályzatukat, és ezzel elismerte Mária Szolgáinak Rendjét, vagyis a szervitákat, akik a Szent Kereszt felmagasztalása utáni napon, szeptember 15-én emlékeztek meg a Boldogságos Szűz szenvedéséről. Az ünnepet VII. Piusz pápa terjesztette ki az egész egyházra, hálából Napóleon fogságából való szabadulásáért, és szeptember harmadik vasárnapjára helyezte.
A kultusz népszerűsítéséből a ferencesek is kivették a részüket, két kiemelkedő irodalmi mű is hozzájuk kapcsolódik: Szent Bonaventura zsolozsmája és Jacopone da Todi Stabat Mater című himnusza. Ezek kiapadhatatlan forrásai és mintái lettek a szakrális népköltészetnek, a Mária-siralmaknak is. Első magyar nyelvű versünk, az Ómagyar Mária-siralom is ennek az áhítatnak az emléke. A képzőművészek is gyakorta ábrázolják a szenvedő Szűz Máriát, amint ölében tartja halott Fiát (Pietà).
A Szűzanya fájdalmainak kultuszát az evangélium tekintélye alapozza meg, amikor Simeon szavaira emlékezik: S a Te lelkedet is tőr járja át, hogy kinyilatkoztassanak sok szívből a gondolatok (Lukács 2,35). Menekülnek Egyiptomba: Heródes keresi a Gyermeket és meg akarja ölni (Máté 2,13). Nem találja a tizenkét éves Jézust: Atyád és én bánkódva kerestünk(Lukács 2,48). Mária ott áll a keresztfa alatt: Jézus keresztje mellett ott állott édesanyja (János 19,25). Mindez azonban Mária fájdalmának csak négy evangéliumi megnyilatkozása. A másik háromról: a Szűzanyának a keresztvivő Jézussal való találkozásáról, a keresztről való levételről, illetőleg halott Fiának ölében való megpihenéséről és a temetésen való részvételéről csak a tiszteletre méltó ősi hagyomány tud.
Sasvár, a kultusz központja
A szlovákiai Sasvár (Šaštín) az ország legjelentősebb Mária-kegyhelye. A kegyhely kialakulása szorosan összefügg a Czobor család történetével, amely a 16. század elejétől egészen 1736-ig birtokolta a sasvári uradalmat, amit ekkor Lotharingiai Ferenc vett meg, s egészen 1918-ig a Habsburg család kezében maradt.
Csehszlovákia megalakulását követően, 1924-ben a szaléziánus rend vette birtokba a sasvári templomot és kolostort. A kommunizmus alatt laktanyaként szolgált az épület. 1991-től a szaléziánus rend Don Bosco fiúgimnáziuma működik a kolostorban.
A fából faragott, közel egy méter magas kegyszobor, dombormű a 16. századból való. A legenda szerint gróf Czobor Imre nádori helytartó felesége, Bakics Angéla (végvári kapitány, Bakics Pál leánya) 1564-ben állíttatta fogadalomból a Fájdalmas Szűz tiszteletére.
A Piéta-szobor a fogadalom helyszínén egy kisebb háromszögű építményben, régi magyar nevén, képházban állott. A templom mellett ez ma is látható, amelyben jelenleg a kegyszobor egy népies másolata van. Később több csoda is történt a szobornál, amelyeket kivizsgálva 1732-ben Esterházy Imre, esztergomi érsek kegyhellyé nyilvánította a helyet. A képház fölé fából kápolnát építettek, később viszont a kegyszobor átkerült a pálosok által építtetett templomba.
A sasvári búcsút már 1732-től ünneplik, ahová zarándokok tízezrei érkeznek, hogy leróják tiszteletüket Jézus édesanyjának szenvedései előtt. 2014-ben rekordszámú, 50 ezer látogatót fogadott a település. A búcsújáróhelyen háromnapos ünnepséget szerveznek a Hétfájdalmú Szűzanya tiszteletére, melynek a kicsúcsosodása a mai főbúcsú. A zarándokokat rendkívüli vonatjáratokkal is igyekeznek eljuttatni a helyszínre, melynek költségeit szponzori adományokból fedezik.
(Forrás: magyarkurir.hu, jelesnapok.oszk.hu, somorja.hu)
