Nemeshodos, október 29-e. A faluba érkezve lassan feltűntek az utak biztonságát és a köznyugalmat fenntartó rendőrök és tűzoltók. A közhangulatról előzetesen tájékozódtunk, így nem lepett meg, hogy lakossági kezdeményezés alapján már délelőtt 10 órától tiltakozó tüntetés várta a helyi református templomba érkezőket.
A transzparensekkel felszerelt emberek -mintegy 35-40 személy- a templomudvarra minden belépő embert hangosan kifütyültek, dudáltak, ocsmány szavakkal illették, akiket ismertek, név szerint igyekeztek megszégyeníteni. Már ekkor elgondolkodtunk, hogy a tüntetőkből áradó gyűlölet vajon ki ellen irányul. Hiszen a hívek érkezhettek egyszerűen csak a reformációra emlékező ünnepi úrnapi istentiszteletre is, amit nyilvánvalóan ott nem hangoztattak. A Horthy-szobor avatására pedig nem került sor, csak a lelkészi hivatalban, egy feldíszített teremben helyezték el, várva azt az időt, amikor méltó módon felavathatják. S miközben a templomban folyt az istentisztelet, kinn is zajlottak az események.
Egyszer csak egy táblára lettünk figyelmesek egy hodosi lakos kezében, melyen a következőket olvashattuk:
„Tegnap Esterházy, ma Horthy, holnap Szálasi!?”
A helyszínen tartózkodó Gubík László odament a tüntetőkhöz, akik először elég hevesen reagáltak a közeledésére, de látszódott, hogy idővel emberi hangnemű beszélgetésbe fordult a kommunikációjuk. Visszatérve a szélárnyékba, természetes kíváncsiságunkat kielégítve kérdeztük az Esterházy Akadémia igazgatóját, mi történt a beszélgetés alatt. Elmondta, hogy felháborította, hogy Esterházy János nevét egy transzparensen, Szálasi Ferenc neve mellett látta. Véleménye szerint ennek a két embernek a neve nem említhető egy lapon, hiszen az egyik a magyar történelem legsötétebb korszakának a főszereplője, a másik pedig ebben a sötét időszakban emberi életeket mentett. Ezért úgy döntött, érdeklődik a hodosiaktól, miért tették egy lapra ennek a két embernek a nevét, főleg egy harmadik ember elleni tüntetésen.
Megdöbbenésére a polgár a rendezvény főszervezőjére mutatva elmondta, hogy ő adta a kezébe,
jómaga nem is tudja, ki is az az Esterházy.
A polgár vissza is kérdezett, hogy miért érdeklődik Gubík, mire hozzáfűzte, hogy őt a család barátjaként és az Esterházy Akadémia igazgatójaként bántja ennek a táblának az üzenete. Elmondása szerint megkövették a tüntetők, majd a Horthy-szobor avatása is szóba került. Az ellenoldalon állók elmondták Gubíknak, hogy nincs közmegegyezés Horthy személyéről a faluban, mire ő véleményének hangot adva kifejtette a beszélgetés során, hogy ebben a sarkalatos kérdésben először szerinte is más módszerekkel kellene meggyőzni az embereket, mint egy szoborállítással.
A továbbiakban a templomból kijövő embereket meglátva a tüntetők ismét heves ellenérzésüknek adtak hangot, ismét a magasba emelték a fent említett táblát, viszont Gubík elmondása szerint kérésére letették azt az egyik kapu tövébe.
Nagy kérdés, hogy az emberi tudatlanság, tájékozatlanság, a szervezők felelőtlensége felmenti-e résztvevőket? Ki tud vagy mer felelősséget vállalni a történtekért Esterházy János családja előtt, akik a közelmúltban járultak hozzá, hogy a szeretett hozzátartozójukat övező tiszteletből itt a Felvidéken, Alsóbodokon helyezzék hamvait örök nyugalomra? Ki fogja megkövetni azokat a felvidéki embereket, akiket ez a tábla érzéseikben, valóságos, igaz meggyőződésükben megbántott? A felvidéki közszereplőktől, értelmiségektől, egyházi emberektől, a civil élet jeles képviselőitől, politikusoktól és polgároktól, akik több százan részt vettek a mártírpolitikus hamvainak egyházi szertartás keretében történt elhelyezésén az alsóbodoki Szent Kereszt felmagasztalása kápolnában? Nem beszélve azokról, akik az életük jelentős részét arra áldozzák, hogy önkéntes munkájukkal nevét tisztára mossák a vádak alól és kápolnát építsenek, ahová tisztelői elzarándokolhatnak…