Aki keres, talál. Kincset is. Akár saját kis falujában, közvetlen környezetében is. Erről tanúskodik immár évről évre a Kincskeresők országos diákkonferencia, ahol alap- és középiskolás diákok – pedagógusok útmutatása mellett – mutatják be helytörténeti kutatásaik eredményét. Nem győztünk ámulni és bámulni az idén sem a gyermekek felkészültségén, de még jobban a kíváncsiságvágyán, hiszen nem egyszer családi indíttatásból vágtak neki a kutatásnak.
A dunaszerdahelyi Építészeti Szakközépiskolában a két nap során 37 tízperces kiselőadás hangzik el, fényképes, videós prezentációval, méghozzá a Felvidék minden szegletéből. Ezeket látva, olyan érzésünk támad, mintha formálódni látszana a jövő helytörténet-kutatóinak bázisa.
A mi kompunk igazi különlegesség
Egy igazi ritkaságról, a farkasdi kompról tartott kiselőadást Szarka Gergő és Varga Csenge a vágfarkasdi alapiskola nyolcadikos diákjai. Munkájukat a zsűri aranysávos minősítéssel ismerte el. A konferenciára készített prezentációjukból kiderül, hogy a kompot valaha sokkal jobban kihasználták a mátyusföldi településen élők, mint manapság, amikor már kerülőútról is megközelíthető a másik part. Régebben viszont csak ezzel lehetett átjárni a sóki földekre.
Szarka Gergő és Varga Csenge (Fotó: B. Vida Júlia)
„Mivel a Vágon ez az utolsó, mind a mai napig közlekedő köteles (motor nélküli) komp, ezért gondoltuk, hogy a Kincskeresőkön bemutatjuk a messzi tájakról, Gömörből érkező gyermekeknek. Motoros komp több is közlekedik, akár a Dunán is, de ilyen, mint nálunk, már nemigen. Nagyon régóta, 1113-tól van kompközlekedés nálunk a Vágon, s ez a mostani komp már a második világháború végétől „bevetésen van”, állandó felújításokat igényelve. Elég gyakran van üzemzavar, amikor nem jár. Ha alacsony a vízállás, vagy télen, amikor zajlik a jég, akkor sem közlekedik” – tudjuk meg Gergőtől, akivel dédmamája megosztott egy családi történetet is. Eszerint, amikor Horthy Miklós itt járt Farkasdon, akkor meghagyta, hogy a komp várakozzon rá a révben. Dédmamája édesapja viszont ezt nem tudta, s a Vág másik partján a hidegben hiába várta a kompot, aminek az lett az eredménye, hogy csúnyán megfázott, tüdőgyulladást kapott és meghalt.
Szlovák környezetben is őrzik magyarságukat
Csodálatos prezentációt láthattunk a Zsolnáról érkezett Marosz Sebestyéntől és Ajnától. Ők édesanyjuk segédletével magyar betlehemes misék egy szlovák ferences páter tollából címmel zenével és énekkel fűszerezett kiselőadást tartottak. A Magyarországról származó, vegyes házasságban élő Marosz Diána, a gyermekek édesanyja elmondta, mivel kórusával ezeket az énekeket éneklik – magyar és szlovák nyelven – úgy gondolta, hogy ez aktuális téma lehetne a Kincskeresőkön is.
Marosz Diána, Ajna és Sebestyén Zsolnáról érkeztek (Fotó: B. Vida Júlia)
„A zeneszerző, akinek műveit bemutattuk, Zsolnán élt, többször is szolgált ebben a városban. Volt bennem egy kis félelem is, hiszen a gyerekek még soha nem adtak elő magyarul, nemigen álltak még közönség előtt. Ajnus kapható egy kis éneklésre, Sebit már valamivel nehezebb volt rávenni, de örülök neki, hogy sikerült” – tudjuk meg Diánától.
Amikor arra terelődik a szó, hogy vegyes házasságban és szlovák közegben élve, hogyan sikerül megmaradni magyarnak, elmondta, tavaly az egész tanévet Magyarországon töltötték, ami jót tett a gyermekeknek. Nemcsak az identitásuk erősödött, de magyar nyelvtudásuk is sokat csiszolódott. Egyébként jól érzik magukat Zsolnán, ami nem zárja ki, hogy később valamelyik gyerek esetleg ne Magyarországon tanuljon. Diána szerint, ha a vegyes házasságban toleráns a másik fél, akkor az égvilágon semmi akadálya sincs annak, hogy a gyermekek magyarul is megtanuljanak.
Férje, aki hároméves kislányukkal, Cecíliával szintén elkísérte őket, szépen beszél magyarul. Velünk is ezen a nyelven kommunikált, büszkén megemlítve, hogy Diána már tökéletesen bírja a szlovák nyelvet.
Munkában a zsűri (Fotó: B. Vida Júlia)
Formálódik a jövő felvidéki magyar értelmisége?
Prokopp Mária művészettörténész, a zsűri elnöke örömmel számolt be arról, hogy a színvonal emelkedik, köszönhetően a főszervező, Szanyi Mária fáradhatatlan igyekezetének. Szerinte nagyon jó volna, ha erről a vetélkedőről a magyar kormány is többet tudna. Úgy véli, a jövő felvidéki magyar értelmisége innen indul, és az itt bemutatkozók saját lakhelyükön keresik és találják meg a kincset.
„Jó volna elérni, hogy néhány kiválasztottnak, méghozzá egyre többnek, legyen kapcsolata magyarországi iskolákkal is, amelyekkel együttműködhetnének, szorosabbra fűzhetnék a kapcsolatokat. Ezeket az előadásokat több helyen is meg lehetne ismételni és ezzel barátságok is szövődhetnének” – nyilatkozta portálunknak Prokopp Mária.
Prokopp Mária díjat ad át (Fotó: B. Vida Júlia)
A Nemzeti Tehetségpont igazgatója, Szántó Judit, aki szintén zsűrizett, kiemelte, hogy nagyon kellemes meglepetés volt számára, hogy itt, a Felvidéken ilyen színvonalas kutatásokat folytatnak már ilyen fiatal korban, ráadásul a diákkonferencián résztvevők többsége évről évre visszatér. Ezzel pedig fejlődik az előadáskészségük és hozzájárulnak a regionális értékek megőrzéséhez.
„Ráadásul a gyerekek kedvet csinálnak nekünk ahhoz, hogy azokat az értékeket, amelyekről beszámoltak nekünk, személyesen is megtekintsük. S ha ezt elmesélnék egy sokkal nagyobb fórumon, mások is átjönnének a határon és megcsodálnák ezeket a különlegességeket, erősödhetnének a kapcsolatok” – osztotta meg velünk véleményét a zsűritag.
