Rendkívüli adventje és karácsonya lesz az idén a Fölszállott a páva középdöntőjébe jutott két felvidéki résztvevőnek, a nagyidai Ilosvai Selymes Péter Néptáncegyüttesnek és a gellei Pósfa zenekarnak. Már nagy erőkkel készülnek a december 22-ei megmérettetésre. A legszebb karácsonyi ajándék talán az lenne számukra, ha bekerülnének a döntőbe. Ehhez mi, felvidéki magyarok is nagyban hozzájárulhatunk, ugyanis a középdöntőben már a nézők is szavazhatnak.
Nem is volt olyan könnyű mikrofonvégre kapni a Páva elődöntőjében parádésan szereplő felvidéki szereplőket, hiszen már lázasan készülnek a még nagyobb megmérettetésre. A jövő hét második felében pedig már Budapesten „főpróbáznak”.
Több mint 65 éve, megszakítások nélkül „néptáncolnak”
Kupec Mihály, az Ilosvai Selymes Péter Néptáncegyüttes művészeti vezetője megkeresésünkre elmondta, hogy az elődöntőbe azért választottak csallóközi táncokat, mert Dobsa Tamással, a Csallóköz tánctudorával nagyon jó barátságban vannak, aki egyszer készített nekik egy csallóközi koreográfiát. Ezt gondolták tovább és „illesztették rá” a Páva kritériumaira.
„Büszke vagyok arra, hogy az Ilosvai már több mint 65 éve működik, töretlenül, soha nem szakadt meg a folyamatosság. Jómagam 1993 óta vezetem az együttest, tagja pedig 1986 óta vagyok. Tudni kell, hogy bár Nagyida viszonylag nagy település (3000 lakosa van), a magyarok csupán a lakosság 14 százalékát alkotják. Az utánpótlás biztosítása nem olyan egyszerű, gyermekcsoportunkban ezért már táncolnak szlovák gyerkőcök is” – tudjuk meg Kupec Mihálytól, aki örömmel újságolta azt is, hogy hála Istennek, sokan vannak a néptáncegyüttesben. Harminc gyerek táncol a kicsinyek csoportjában, huszonnégyen vannak a kamaszok és huszonöt fő alkotja a felnőttek csoportját.
Az elődöntős szereplésük előtti, róluk készült kisfilmből az derült ki, hogy a próbatermük leégett. Az együttes művészeti vezetője portálunknak elmondta, hogy a kultúrházban volt ez a próbaterem, ami emberi gondatlanságból komoly tűzkárt szenvedett, használhatatlanná vált, s évek óta felújításra vár. Az Ilosvai hat évig az iskola tornatermében próbált, de ez nem bizonyult szerencsés megoldásnak, és azt a döntést hozták, hogy megvesznek egy régi parasztházat a falu közepén, a két templom közt és ezt próbálják rendbe tenni. Talán jövőre sikerül is átadni az Ilosvai új otthonát, az építkezés szépen halad. A próbatermet már nyár óta használják.
„A Fölszállott a pávára már a verseny kiírása óta készülünk. Nyáron egyenesen a zselízi fesztiválról mentünk Hajdúböszörménybe, a válogatóra. Ott meg kiderült, hogy bejutottunk, hát elkezdtünk dolgozni ezen a produkción, amit a hétvégén láthattak a televíziónézők. A középdöntőbe gömöri táncokat viszünk” – meséli, majd nevetve hozzáfűzi, a „bajuszáldozatot” meghozta, vagyis a bajuszát levágta, ahogy arra az elődöntőben ígéretet tett.
Komolyabbra fordítva a szót, Kupec Mihály fontosnak tartja, hogy a felvidéki magyarok – nyugattól keletig –a december 22-i középdöntőben, ahol a másik felvidéki résztvevő, a Pósfa zenekar is bemutatkozik, mindkét együttesre küldjenek szavazatokat. Nagy lehetőség ez szerinte arra is, hogy a felvidéki magyarság a közös ügy érdekében újra egységet mutasson.
Ugyanúgy próbálnak muzsikálni, mint ahogy azt a régiek csinálták
Iván Péter, a Pósfa zenekar prímása portálunknak elmondta, hogy napjaik mostanában sűrűk, hiszen gömöri muzsikával készülnek a középdöntőbe, Molnár Laci bácsi szerint fognak játszani. Ő sajnos már nem él, de a kották mellé sikerült videót és hangfelvételt is beszerezniük, ami alapján gyakorolnak. A Pósfa ugyanis az autentikus muzsikálás mellett tette le a voksát. Sajnos, már csak kevés olyan élő zenész van a Felvidéken, akitől még lehet tanulni.
A Pósfa zenekar 2010-ben alakult, januárban lesz nyolcéves. „Születésében” nagy szerepe volt Iván Lajosnak, a zenekarban játszó három fiatalember édesapjának, aki ifjúkorában szeretett volna egy népi zenekart alakítani Egyházgellén, de ez akkor nem sikerült. Később azonban az álom valóra vált, amikor fiai lassan felcseperedtek és a zeneiskolában megszerezték a szükséges alapokat.
„Mind a hárman, András és Zoltán öcsém is, jártunk zeneiskolába, de ott csak klasszikus zenét tanultunk. A bőgősünk, Álló István pedig autodidakta módon tanult meg játszani hangszerén. Az ötödik tagunk, Gólya Márton a magyarországi Turáról való. Testvéreimmel a népzenét táborokban sajátítottuk el. Később aztán, ahogy egyre jobban belejöttünk, egyre nagyobb kedvet is kaptunk a muzsikáláshoz. Sokat lendített a dolgon az is, hogy tánccsoportok kértek fel bennünket zenei kíséretre” – meséli a kezdetekről Iván Péter, aki a prímás szerepében a karmester és a zenész egyáltalán nem könnyű feladatát látja el.
Az Iván fivérek még valamennyien egyetemi tanulmányaikat végzik, unatkozásra pedig azért sincs idejük, mert főleg tavasztól őszig egymást érik a fellépések, lakodalmakban is muzsikálnak. Szőgyénben nemrég helyi Vág-Garam közi népzenével kedveskedtek az embereknek, mert a gyűjtés is valahol a feladatuk.
„Igyekszünk megőrizni a régi zenélési stílust, ugyanúgy próbáljuk visszaadni, mint ahogy azt a régiek csinálták. Azért is jelentkeztünk a Pávára, hogy behozzuk a köztudatba, a Felvidéken is vannak még zenészek. Németh Dénes pósfai származású zenész, prímás nagyban segíti felkészülésünket, Lakatos Róbert mentorunk pedig szakmai tanácsokkal lát el bennünket” – tudtuk meg a fiatal népzenésztől.
Magáról a vetélkedőről elmondja, hogy ott nagyon jó a hangulat, főleg a zsibongóban. A céljuk továbbjutni a döntőbe. Ebben számítanak nemcsak szűkebb pátriájuk, a Csallóköz támogatására, de bíznak abban is, hogy sok felvidéki magyar küld majd rájuk szavazatot, akárcsak az Ilosvai Néptáncegyüttesre.