Rimaszombatban a minap az emléktábla újraavatásának alkalmából tematikus napot tartottak a Tompa Mihály Református Gimnáziumban. A Gömör-Kishonti Múzeum munkatársa, Kerényi Éva tartott vetített képes előadást az intézmény dísztermében, amely a háború alatt 1918 őszéig hadikórházként szolgált. Nagyon sok érdekes információval, regionális ismerettel gazdagodhattak a tanulók.
Rimaszombatot és környékét a hanyatlás 1916 nyarán érte el. Kerényi beszélt az ételutalványokról, a folyamatos pénzhiányról, a hadi kávéról, a hadi kenyérről. Utóbbi esetében a búzát kukoricaliszttel keverték, de mint tudjuk, a fronton ez egészen mást jelentett, ott fűrészpor került a kenyérbe. A nyolc hadikölcsön-akcióból sem maradhatott ki Gömör, amikor is elvárták, hogy a polgárok államkötvényeket vásároljanak, s az ebből származó bevétel a hadsereg megsegítésére irányult. Úgy, ahogyan a füsttelen, zsírtalan és hústalan napok, amelyeket rendelet szabályozott a spórolás jegyében, s a rekvirált háztartási fémtárgyak, a templomok harangjai is a hadsereg finanszírozására kellettek.
Kvóták voltak a terményekre és az állatállományra is, amit be kellett szolgáltatni.
Eluralkodott az uzsorahelyzet, a vármegye a kifulladás szélén állt. Hatezer főből állt a város lakossága, s ugyanennyi katonát is el kellett látnia Rimaszombatnak. Így elszaporodtak a betörések, lopások. Nem volt, aki dolgozzon a gazdaságokban, a földeken a katonaság dolgozott, s internált munkások is érkeztek a városba Boszniából. A közbiztonság katasztrofális volt.
Fotó: Kétnyelvű emléktábla az egykori dohánygyár falán (Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)
A rossz közbiztonság miatt elkezdődtek a zavargások. Rimaszombatban 1918. május 12-ről 13-ra virradóra fellázadt az itt állomásozó 80. Császári és Királyi Honvédezred. Ezt az eseményt emléktábla őrzi.
Mindennek ellenére a társasági élet nem szünetelt a városban, ugyanúgy voltak hangversenyek, koncertek, táncos összejövetelek, mint békeidőkben, csak szerényebb keretek között. 1917 szeptemberében nem feledkeztek meg Tompa Mihály születésnapjának 100. évfordulójáról sem, melyre Jászay Mari is ellátogatott, s fel is lépett. Az Apolló Mozi nemcsak a helyi lakosok és polgárság számára vetített, hanem a katonaság számára is. Korabeli filmek kerültek a vászonra a csataterekről, társasági életről. Így közel került a lakosság az országos és nemzetközi eseményekhez.
A gömöri honvédek a Besztercebányai Központi 16. Magyar Királyi Honvédgyalogezredbe vagy a Losoncon állomásozó 25. Császári és Királyi Honvédgyalogezredbe vonultak be. 1918 őszére a vármegye a kifulladás szélén állt.
Fotó: Kétnyelvű emléktábla az egykori dohánygyár falán (Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)
A Monarchia alatti megyegyűlésen 1918. december 29-én bejelentették a vármegye kétharmadának csehszlovák kézre való kerülését, a valóságban azonban csak 1919. január 12-én érkeztek meg Rimaszombatba Olaszországból a csehszlovák légiók, s vették át a város vezetését.
Kerényi Éva a Gömör-Kishonti Múzeumban 2014-ben készített tematikus kiállítást a Nagy Háborúról Rimaszombat és az első világháború címmel. „ Úgy érzem, még mindig nem jutottunk el arra a színvonalra, mint Nyugat-Európában, ahol monumentális, gyönyörű első világháborús síremlékek vannak, s gondozzák a katonasírokat is. Valahogyan a keleti blokk még mindig mellőzi ezt az időszakot” – jegyezte meg.
Mint elmondta, több híres hőse is van a városnak, például Schwalm Nándor tanár, akinek az emlékét 2018-tól már újra őrzi a gimnázium lépcsőházában található tábla. Mihályfalusi Forgon Mihály történész, aki feldolgozta a gömöri nemesi családok történetét, 1914-ben a galíciai fronton vesztette életét. Putra Ede képzőművész még a háborús kiképzés alatt elhunyt. Kerényi Éva elmondta, hogy a gömöriek büszkék lehetnek rá, hogy annak idején Magyarország honvédelmi minisztere Báró Hazai Samu személyében rimaszombati volt.
Az első világháborús rimaszombati emlékmű eredeti állapotában (Fotó: Kerényi Éva archív felvétele)
Ezért is nagyon üdvös, hogy a történész könyvben is összegzi a kutatásait, s emléket kíván állítani a gömöri katonáknak. Az új kiadvány egy-két éven belül napvilágot láthat, s Gömör és Rimaszombat hétköznapi életét mutatja majd be ebből a korból. Jelenleg a hadifogolynaplók feldolgozásával foglalkozik, szerencsére nagyon sok katona hozta haza a feljegyzéseit…
