A VI. Martosi Szabadegyetem szombati napjának első előadásán Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke a harminc évvel ezelőtti lakiteleki találkozóról és a rendszerváltásról beszélt az érdeklődőknek.
Nyitányként a közelmúltban elhunyt, s a mai napon elbúcsúztatott Kányádi Sándor rendszerváltásról szóló, Kuplé a vörös villamosról című költeményét olvasta fel. „A múltban minden megtörténhet, a múlt század három meghatározó éve 1956 Budapestje, 1968 Prágája és 1980 Gdanskja” – fogalmazta meg nyitó gondolatként Lezsák Sándor. A hetvenes években a „szabadság kis körei” alakultak meg országszerte. Olyan nemzetpolitikát szolgáltak ezek, melyek Kárpát-medencében gondolkodtak. Lakitelekről megjegyezte: meghatározó szellemi környezet csoportosult ott.
A mozgalmak a maguk lehetőségeihez mérten támogatták a külhoni magyar közösségeket. Fokozatosan alakult ki a nemzeti kapcsolati háló, melynek pozitívumait a fiatal magyar költők találkozóin is kamatoztatni tudtak, már a hetvenes évektől kezdődően – idézte fel az Országgyűlés alelnöke.
A kor világát ekképpen jellemezte:
„Kellett a ritmusérzék, az önfegyelem. Tudni kellett, meddig mehetünk el.”
Előadásában felvázolta azokat a rendezvényeket – főleg irodalmi, kulturális találkozókat – amelyek a nyolcvanas években a maguk módján hozzájárultak a rendszerváltozáshoz. Természetesen a lakiteleki találkozó mozzanatai és az MDF megalakulása is terítékre került.
Lezsák Sándor kérdésre válaszolva elmondta: Antall Józsefet Csoóri Sándor és Csurka István javaslatára hívták meg az elnökségi ülésre. Itt választották meg elnöknek, a közösség ekkor ismerte meg a leendő miniszterelnököt…
Az első szabad választásokkal kapcsolatban kifejtette, akkor még maguk sem tudták felfogni, mekkora a jelentősége a választásoknak a magyar nemzet számára.
A Martosi Szabadegyetemmel kapcsolatban úgy fogalmazott: a fiatalok e nyári találkozója jelentős esemény, amely „a Lakitelek Népfőiskola eszmeiségét képviseli”.
