Valóban hatalmas élményforrás és segítő támaszték, az Istenre figyelés koncentrált, szinte átformáló eszközrendszere az imádság. Eszközrendszer, mert sokféle, gazdag, a református keresztyén életgyakorlatban kialakult „műfaja” van.
Erről szól a Presbiter mostani tematikus száma, melynek fedlapján képileg is egyértelműen, szavak nélkül is kifejeződik: a fiatal leányarc átszellemültségén és az idős ember imádságos portréján láthatjuk, mit jelent az imádság.
Istenélményt és -imádatot, ami szinte mennyei szépséget áraszt az ifjú arcra, az Istennel folytatott társalkodás örömét. De egzisztenciális élményt is, amint az idős emberről készített festményen is látjuk: az ima mindennapi kenyér és falat, ami protestáns hitünk szerint Biblia nélkül csak emberi szószaporítás vagy eksztatikus és érthetetlen művelet lenne. És látjuk, hogy az ima nincs korhoz kötve, hanem minden életkorban az élet forrásához, Istenhez, Jézus Krisztushoz és a belőle feláradó tiszta életvízhez köt. De az ima kommunikációs csoda is, hiszen aki megtanul Istennel szentül, méltó szavakkal beszélni, az embertársaihoz is „szűrőn át” tud szólni.
Az ima esztétikai örömök, élmények forrása is, hiszen Isten Igéje gyönyörűség a ráhangolódó léleknek, ezért lehet Ige-esztétikáról, Logosz-esztétikáról is beszélni. Meg arról, hogy egész személyiségünket átható terápikus eszköz az ima, mellyel Isten gyógyító erőterébe lépünk. Mint jeleztem, ez a szám tematikusan és hangsúlyosan az imáról szól, miként ez volt a 21. Kárpát-medencei Presbiteri Konferencia mezőtúri napjainak is a fő témája. Sokrétű tudósításban olvashatunk erről „Az én házam imádság háza” címmel.
Konkrét imapéldákat kapunk a belső oldal „Református imakincseinkből” című írásából, a „kor legnagyobb imádkozójától”, gróf Ráday Páltól. S ezzel e kimeríthetetlen témakörnek még nincs vége. Kálvin, Spurgeon, Luther gondolatai szólnak az ima értelméről és céljáról, illetve nélkülözhetetlenségéről a keresztyén ember életében. Urunk főpapi imádságának gondolatkörébe is invitál az egyik írás. Sőt, még a haza, nemzet ünnepi pillanataihoz, a közös magyar sorsünnepekhez is kapcsolódnak református imádságok, gondolatok.
400 éves imát olvashatunk augusztus 20-ra „KEGYELMEZZ MEG NEMZETÜNKNEK!” címmel.
Megtudjuk, hogy a köröstarcsai presbitertalálkozónak is ez volt a fő témája a Szövetség által meghirdetett imádság éve jegyében. A szüntelen imádkozás értelmezése volt a cigánymisszió egyik fontos feladata is. Rovatainkban sok áldott meglátás és gondolat kapott helyet, Az Ige körülben egy régi történeten, Úrijjá pap és Áház király tanulságos históriáján át. Új sorozat indul „A hit és a tudomány határán” címmel. Az élettörténetek sorozatban egy bibliás bíró, dr. Szabó Mihály bizonyságtevő élete bontakozik ki előttünk.
Papp Vilmos gazdag alkotói életére tekint vissza írásán keresztül az egyik cikk, mely korábban lapunk Nevezetes presbiterek rovatában jelent meg dr. Parajdi Mester László presbiterről Őrálló az Őrállóról címmel. A Presbiter könyvespolcára rovatunkban két kitűnő könyvet ajánlunk, Joó Sándor igehirdetéseinek legújabb válogatásgyűjteményét, az 1940-48-as időszak igehirdetéseiből, illetve egy nagyon friss kötetet, a kolozsvári Teológia tudós tanárától, Visky S. Bélától (Megtartó ismeret).
Szép és elgondolkodtató beszélgetése volt dr. Ritoók Zsigmonddal, a Corvin-lánc kitüntetettjével Kelemenné Farkas Mártának („Belém ivódott, hogy van egy gondviselő Isten”). Nyárelőtől számos presbiteri, és pedagóguskonferencia került megrendezésre határon innen és túl, ezekből kapunk ízelítőt a tudósításokban: baranyai konferenciáról horvátországi vendégekkel; a nagyszerű kárpátaljai kezdeményezésről, a presbiteri családi nap ötödik éve tartott alkalmáról Péterfalván; a délvidéki országos presbiteri konferenciáról Bácsfeketehegyen; a 350 éve életre hívott első erdélyi presbitériumra emlékező küküllői egyházmegyei hálaadásról; a tuzséri pedagógusköszöntőről, a gödöllői pedagógusnapi istentiszteletről, valamint presbiteri nézőpontból a dunántúli Református Egyházi Napok gazdag eseménysorozatáról.
Örömmel olvastunk a Magyar Református Nőszövetség és a Presbiteri Szövetség összefogásának újabb állomásáról, a budapesti konferenciáról, melynek középpontjában idén a diakónia állt. Az aratáshoz kapcsolódó lelki gondolatokból és egykori református családi eseményéről ízes írás szól („Emberé a munka, Istené az áldás”). Élménybeszámoló is került ebbe a számba: a nagykárolyi egyházmegye presbitereinek kirándulásáról Patakra. És szólt a bizonyságtétel is Hollandiából a rovatgazda, Knolné Tüski Gabriella tollából, akinek írásából megtudjuk, hogy nagy gerincműtéten megy át. Innen és így is kívánjuk: őrizze meg őt gyógyító Jézusunk, hogy még sokáig gazdagodhassunk sorai által („Testi és lelki távlatok – egy ember, két világ”).
A Szövetségünk életéből rovat pedig röviden sorra veszi az elmúlt hónapok legfontosabb eseményeit. Jó látni az egész oldalas, színes infogrammot Szövetségünk képzési és missziói terveiről, a presbiterek hangsúlyos feladatairól: az imádságról és az imaközösségről, a pedagógusmisszió aktualitásairól (Jézussal a szívben tanítani), a gyülekezeti látogatásról (Jézus látogat általad) és hitvallásaink fontosságáról (identitásunk, egységünk, hitvédelmünk alapjai).
Tompa Mihály felvidéki papköltőnk igaz és eligazító szavaival kívánok érdeklődést lapunk ismételten tartalmas ünnepi számához: „Nagy, nagy e szó, Haza. Fogalmában csudálatos, titkos erő van, mely elragadja a lelkemet. Szeretete szülte a történet legragyogóbb jeleneteit, abban lettek sokan dicsőkké, áldottakká…”. Szép nyarat és ünneplést kívánunk olvasóinknak lapunkkal, a Presbiterrel!
(Dr. Békefy Lajos felelős szerkesztő, presbiter.hu, Felvidék.ma)
