Slachta Margité (Kassa, 1884. szeptember 18. – Buffalo, 1974. január 6.) az egyik legizgalmasabb politikusi pálya a 20. századi Magyarországon.
Szerzetesnő, rendalapító, keresztény politikusnő létére feminista volt. Legitimista, de ugyanakkor szociálisan érzékeny, aki gyakran került összeütközésbe egyházi elöljáróival. Ő volt az első női képviselő, akit azonban a férfipolitika világában nem vettek komolyan.
De haladjunk sorjában. Slachta Margit lengyel származású nemesi családban született, amint azt a neve is mutatja (a vezetékneve lengyelül nemest jelent). Családjában öt lánytestvér érte meg a felnőttkort. Apja, Slachta Kálmán a Kassai Takarékpénztár vezérigazgatója volt, aki a század elején belebukott néhány könnyelmű üzletbe. A család ezután kivándorolt Amerikába, Margit kivételével, aki ekkor már elvégezte a kalocsai tanítóképzőt. Rövidesen abbahagyta a tanítást, és szociális nővérként kezdett dolgozni. A szociális munkával egy előadáson ismerkedett meg. Az Országos Katolikus Nővédő Egyesület Berlinbe küldte szociális tanfolyamra, ahonnan hazatérve az elsők között lépett be a Farkas Edit által alapított Szociális Missziótársulatba.
Az első világháború kitörése után A Keresztény Nő című katolikus egyesületi lapot szerkesztette, aminek a neve a későbbiekben Magyar Nőre változott, s alcíme szerint a keresztény feminizmus lapja volt. 1920-ban a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja jelöltjeként választották képviselővé, és lett a nemzetgyűlés első női tagja. Ez az időszak 1922-ig tartott. 1923-ban néhány társával elhagyta a Szociális Missziótársulatot, és létrehozták a Szociális Testvérek Társaságát.
A második világháborúban a zsidómentést tekintette fő feladatának, és a keresztény értékrend közvetítésével igyekezett ellensúlyozni a hitleri propagandát. Tiltakozott a körösmezei deportálások ellen, miután a helyszínen győződött meg azok embertelenségéről. 1943-ban Rómába utazott, hogy XII. Pius pápát cselekvésre bírja, miután a szlovák állam bejelentette a teljes zsidótlanítást. A vészkorszakban a szociális testvérek rendházában bújtattak zsidókat, köztük Heltai Jenőt és Radnóti Fannyt.
Slachta Margit nőmozgalma, a Keresztény Női Tábor az 1947-es választásokra párttá szerveződött, és rögtön négy helyet szerzett a parlamentben. Ekkor azonban már állandó konfliktusai voltak a kommunistákkal. Utolsó felszólalását 1948. június 16-án tartotta az egyházi iskolák államosítása ellen.
Mivel ezután a mentelmi jogát is felfüggesztették, a letartóztatástól való félelmében húgával együtt Ausztriába szökött. Innen továbbutazott Amerikába.
Buffalóban hunyt el, a Szociális Testvérek Társaságának egyik rendházában. Izrael Állam 1969-ben a Világ Igazának ismerte el.
