A világ minden nagyvárosában, és a Kárpát-medence megannyi kisebb településén, ahol csak élnek magyarok, ezekben a napokban az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulójára emlékeznek.
Emlékezni kell, mert tudjuk Vörösmartytól, hogy „emlékek nélkül nemzetnek híre csak árnyék”, de aki – az illő főhajtás, koszorúzás, ünnepi beszéd, esetleg verses műsor hagyományos formáin túl – szeretné át is élni azt, amit a hajdaniak éreztek, cselekedtek, annak legalább egyszer el kell jönnie október 22-én délután a budapesti Műszaki Egyetemhez, ahol 62 évvel ezelőtt a forradalom kezdődött.
Megemlékezés a Műegyetemen (Fotó: Cservenka Judit és MTI)
Köszönhető dr. Halzl József egykori műegyetemi diáknak, aki a Rákóczi Szövetség elnökeként negyedszázada kezdeményezte ezt az azóta hagyománnyá vált műegyetemi ünnepséget, amelyre a szövetség – hatósugarának gyors növekedésével – egyre több Kárpát-medencei diákot tudott meghívni, egyre gazdagabb programokat nyújtva. Ennek egyik fénypontja az a fáklyás felvonulás, amelyen a mai fiatalok végigjárják 56-os elődeik történelmi útját a Műegyetemtől a Bem térig.
Így történt ez most is, nagyszülők és unokák nemzedéke ünnepelt együtt: az egyetem aulájában őszülő hölgyek és urak ülnek a sűrű széksorokban, míg az állóhelyeken és az épület előtti hatalmas téren a mai fiatalok: mintegy 2500 közép-, illetve főiskolás diák a Kárpát-medencéből. A Himnusz eléneklése után felcsendül a Műegyetem zenekarának előadásában az Egmont-nyitány, hogy az 1956 egyik jelképévé vált Beethoven-mű hangjaira történjék a megőrzött lyukas zászló felvezetésével az egyetem hőseinek és mártírjainak emléktáblája előtti koszorúzás.
Dr. Józsa Jánosnak, az egyetem rektorának köszöntőjéből kiderült, hogy még jó néhányan el tudtak jönni az ünnepségre az 1956. október 22-i egyetemi gyűlés résztvevői közül is, például Kiss Tamás és felesége, akik annak idején szegedi egyetemistaként hozták a hírt a Mefesz megalakulásáról. Ott volt, mint minden évben, Hajtó Ödön a Műegyetemi Forradalmi Emlékbizottság elnöke, Vajna Zoltán professzor emeritus, aki a Gépészmérnöki Kar dékánjaként dr. Halzl Józseffel együtt teremtette meg 25 éve ezt az egykori eseményeket felidéző hagyományt.
Boross Péter és Halzl József (Fotó: Cservenka Judit/Felvidék.ma)
A Rákóczi Szövetség tiszteletbeli elnöke beszédében annak az ’56 október-novemberi két hétnek az eseményeit élete legnagyobb élményforrásának nevezte. Amit ötödéves gépészmérnök hallgatóként átélt, azt meg akarta osztani a fiatal nemzedékekkel, amint a körülmények engedték, a rendszerváltozás után. A műegyetemi ünnepség, a fáklyás felvonulás, a középiskolások számára rendezett Gloria Victis elnevezésű történelmi vetélkedő, (idén Mátyás királyról) de számos egyéb program is: előadások, múzeumlátogatás, koncert, mind részei az ünnepnek.
„Ebben az évben megkülönböztetett szeretettel köszöntjük a kárpátaljai diákokat, akik fokozott mértékben rászorulnak Magyarország szolidaritására és támogatására. Újdonsága az idei ünnepségsorozatnak, hogy az eperjesi egyetem képviseletében jelentős számú szlovákiai fiatal is érkezett. Őket is nagy szeretettel köszöntjük. Reméljük, hogy bővülnek mind az intézményes, mind a személyes kapcsolatok a diákok között, ehhez a Rákóczi Szövetség a jövőben is minden segítséget megad” – zárta beszédét dr. Halzl József.
Az ünnepség másik szónoka, dr. Boross Péter korábbi miniszterelnök a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság elnökeként felidézte az 1956-os forradalomhoz vezető politikai, társadalmi és gazdasági folyamatokat. Részletesebben szólt a műszaki értelmiség kiszolgáltatottságáról, akiket bármelyik pillanatban a szabotázs vádja fenyegetett. A letartóztatások, a verések, a kisemmizettség és az idegen hatalomtól való függés vezetett 56-hoz. Senki sem szervezte: egy vérig sértett nemzet dühkitörése volt.
Boross Péter volt miniszterelnök, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság elnöke beszédet mond az 1956-os forradalom és szabadságharc emléknapja alkalmából tartott megemlékezésen a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen 2018. október 22-én. (Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)
De miért csak nálunk, hiszen Stettintől (Szczecin) Triesztig húzták meg azt a vonalat, amely kettéosztotta Európát? Saját kérdésére a választ történelmünkből vezette le dr. Boross Péter, felsorolva szabadságharcaink előzményeit.
„Van tűrés e nemzetben, de ki is tud robbanni, ha érzékenységét, nemzettudatát, önérzetét, magyarságát nap mint nap megsértik, és internacionalista irányban akarják torzítani, ezek a törekvések bukásra vannak ítélve. 1956 üzenete az, hogy a magyar szabadság, önállóság, függetlenség mindent megelőző erkölcsi kötelességgé váljon mindenki lelkében.”
Az ünnepséget követően az idősek közül talán páran csatlakoztak a felvonulókhoz, de inkább az egyetem lépcsőin álldogálva nézték a fiatalokat, akik kis zászlókat, egykori újságok reprint lapjait és fáklyákat osztogatva, nyüzsögve betöltötték a hatalmas teret.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc emléknapja alkalmából tartott ünnepi fáklyás felvonulás résztvevői a fővárosi Raoul Wallenberg rakparton 2018. október 22-én.
(Fotó: Mónus Márton, MTI)
Aztán elindultak az emlékezés fontos kellékei, a korabeli külsejű teherautók, nyomukban az ezernyi fiatal, nem olyan feszes sorokban, összezártan és elszánt tekintettel, mint a filmeken látott hajdaniak, de miért is tennék?
Az egyetlen veszélyt a fáklyák jelentették, az autó- és villamosforgalom elterelését a rendőrség biztosította, a diáksereg énekelve, vidám összevisszaságban vonulhatott a Bem térre meghallgatni Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter és Bence Norbert kárpátaljai egyetemi hallgató beszédét.
Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter beszédet mond az 1956-os forradalom és szabadságharc emléknapján tartott megemlékezésen a fővárosi a Bem téren 2018. október 22-én (Fotó: Balogh Zoltán, MTI)
A Miniszterelnökséget vezető Gulyás Gergely az 1956-os forradalom és szabadságharc 62. évfordulója alkalmából tartott ünnepi megemlékezésen hangsúlyozta, történelmünk legnagyobb tanulsága, hogy addig maradhatunk szabadok, addig őrizhetjük meg magyarságunkat, amíg képesek vagyunk összefogni.
Egyébként ezen a délutánon és estén azonos volt minden diák programja, de a hétfő délelőttit és a keddit már különböző, nem csak fővárosi helyszínekre szervezte a Rákóczi Szövetség. És még nem is említettük azokat, akik nem Magyarországon, hanem egy másik határon túli magyar közösségben ünnepelhetik október 23-át: mintegy hatezer középiskolás pályázhatta meg ezt a lehetőséget, amellyel az a célja a szövetségnek, hogy a diákutaztatási program keretében a különböző elszakított nemzetrészek diáksága mindig átlépjen egy országhatárt, így is gyarapítva ismereteit és baráti kapcsolatait.
Idén 16 ezer Kárpát-medencei középiskolásnak biztosít utazási lehetőséget a Rákóczi Szövetség nemzeti ünnepek és emléknapok alkalmával.
