A VERITAS Történetkutató Intézet által rendezett konferencia helyszínétől, az Országház Főrendiházi üléstermétől mintegy 25 méterre állhatott 25 évvel ezelőtt Magyarország első demokratikusan választott miniszterelnökének ravatala. Azon a hideg, szeles decemberi estén és éjszakán tízezrek hajtottak előtte fejet: határon inneni és túli magyarok mellett külföldi vezető politikusok, köztük Helmuth Kohl német kancellár, Margaret Thatcher brit miniszterelnök, mert tudták, hogy Antall József személyében nem egy kis ország vezetője, hanem egy európai államférfi távozott.
Sokan idézhették fel magukban ezt az emléket a teremben ülő idősebbek, számosan közülük az első kormány tagjai, hajdani parlamenti képviselők, hosszú lett volna a névsor, ha mindenkit külön köszönt Szakály Sándor, a VERITAS főigazgatója, aki az emlékkonferencia nyitóbeszédére Orbán Viktor miniszterelnököt, a zárszóra pedig Boross Péter miniszterelnököt, Antall József utódát kérte fel.
Szakály Sándor üdvözli a jelenlévőket (Fotó: Cservenka Judit/Felvidék.ma)
A nosztalgia kísértését említette bevezetőjében Orbán Viktor, hiszen az első kormányfő emléke saját ifjúságát is felidézi. Ráadásul,
kései utódaként hivatalában ugyanazt a küzdelmet kell vívnia, amit Antall József félbehagyni kényszerült: harcot a posztkommunista erők ellen.
Halála után tizenkét évvel kezdhettek hozzá a polgári, nemzeti és keresztény Magyarország építéséhez, ami az ő célja is volt. 1990-ben sikerült többségre jutni a kommunizmus képviselőivel szemben, de nem sikerült szakítani az általuk képviselt múlttal, mert nem sikerült megalkotni a kommunizmust lezáró és a nemzeti korszakot megnyitó és megalapozó új alkotmányt.
Ha akkor meglett volna a 2/3-os többség, húsz évet megspórolhattunk volna
Antall Józsefre gondolva – mondta Orbán Viktor miniszterelnök – mindig az jut az eszébe, hogy mi mindent nem tehetett meg, pedig megvolt benne a tehetség, a tapasztalat, a legjobb életkorban volt, és a korszak is nagy tetteket kívánt. Ez nemcsak az ő balsorsa, hanem egész Magyarországé.
Minden posztkommunista országban megalkották a 90-es években az új alkotmányt, kivéve Magyarországot. „Nekünk 2010-ig kellett harcolnunk érte. Új alkotmány, új eszmei alapok, új törvények nélkül az ország nem találhatott vissza a kommunizmus előtti önmagához: az internacionalizmustól a nemzeti büszkeséghez, az ateizmustól a kereszténységhez, és az osztályharcos irigységtől a polgári méltányossághoz.
Ha akkor meglett volna a 2/3-os többség, húsz évet megspórolhattunk volna.
Kétharmad híján Antall József azt tette, amit tehetett, és az sem volt kevés. Sőt! Az adott körülmények között kész csoda, hogy képes volt erre, hogy egybe tudta tartani koalíciós kormányát, hogy a gazdaság szerkezeti átalakítását elindította, hogy elkerülte a pénzügyi összeomlást, hogy volt ereje visszautasítani Soros György ország-kifosztó javaslatát, és kész csoda, hogy ilyen bizonytalan belpolitikai háttérrel olyan biztosan manőverezett a nemzetközi vizeken.”
Orbán Viktor miniszterelnök (Fotó: Cservenka Judit/Felvidék.ma)
Az ő rendíthetetlensége kellett ahhoz, hogy kitartsunk 2010-ig
Antall József örökségét abban látja a mai utód, hogy nem adta fel. Várta az újabb lehetőséget, ezért sohasem állt össze a posztkommunistákkal. Nemcsak jó ízlése miatt utasította el ezt a politikai lehetőséget, hanem mert ezzel eredeti szellemi, spirituális történelmi célját, személyes küldetését, a polgári és keresztény Magyarország gondolatát és megteremtésének lehetőségét adta volna fel.
Az ő rendíthetetlensége is kellett, hogy mi, akik túléltük őt, kitartsunk 2010-ig. Hálásak vagyunk neki személyes példaadásáért, szeretetéért, türelméért és bizalmáért, amellyel hozzánk, fideszesekhez, és rajtunk keresztül az új politikai nemzedékhez viszonyult. A Jóisten segítsen bennünket, hogy legalább utólag kiérdemeljük!
1315 nap…
Marinovich Endre, a VERITAS főigazgató-helyettese, Antall József kabinetfőnöke az emlékkonferencia címére utalva idézte a néhai miniszterelnököt, akinek az volt az elve, hogy „szolgálok, amíg tudok, és teszek, amit tehetek.” Küldetése mentes volt a fogalom messianisztikus értelmezésétől: egyszerűen csak készült óriási tudással, műveltséggel, felmenőitől örökölt politikai érzékkel valamire, amiről maga sem hitte, hogy bekövetkezik. S amikor megtörtént: átsétált múzeumi dolgozószobájából a Duna túlsó oldalára, a Parlamentbe és hozzákezdett a munkához, amire készült, s amihez csupán 1315 nap adatott meg neki.
Nehéz helyzetben kellett az országot egy másik, egy új pályára állítania. A nagykoalíció gondolatát elvetette, inkább kompromisszumot kötött, azaz csökkentette a 2/3-os törvényeket, és elfogadta, hogy az SZDSZ adja a köztársasági elnököt, csak a személy volt az ő kikötése. Mint tudjuk, csalódott benne.
A pártállami rendszerrel minden tekintetben szakítani akart, még stílusban, szóhasználatban is. Ezért sokan tartották gőgösnek, a régi világ maradványának, antiszociálisnak, humortalannak. Mindezt a média terjesztette róla, amellyel sajnos nem volt jó a kapcsolata, pedig akik közelebbről ismerték, tudják, hogy ezekből a jelzőkből semmi sem igaz: szociális érzékenységgel megáldott, remek humorú ember volt. Az ellenzéki média azonban minden lépését szándékosan félremagyarázta, így azt a híres mondatát is, amely úgy szólt:
Közjogilag, alkotmányjogilag tízmillió, lélekben: tizenötmillió magyar miniszterelnöke szeretnék lenni.
Revizionizmussal vádolták, a mondat első felét kihagyva, valójában a nemzetpolitika fogalmát hozta vissza a köztudatba.
Kásler Miklós miniszter, Boross Péter volt miniszterelnök, Antall Józsefné, mögöttük Mádl Dalma (Fotó: Cservenka Judit/Felvidék.ma)
A kádári örökség csapdájában
Kádár Béla akadémikus a gazdaságpolitika mozgásterét elemezte 1990 és 1993 között, amelynek lehetőségeit meghatározta egyrészt a kádári örökség: az eladósodottság. Magyarország adósságállománya volt a posztkommunista országok között a legmagasabb: fejenként 2000 dollár, szemben a csehek 500 dollárjával.
A helyzetet nehezítette, hogy négy évtized hidegháborús politika ellenére a Nyugatnak nem volt elképzelése a változásokról. Közép-Európa felzárkóztatása nem volt cél.
A washingtoni elv: az eladósodott országoknak pénzügyileg stabilizálódniuk kell, liberalizálódni, privatizálni és a piacgazdaságra áttérni. A vezérlő pultnál az IMF ült, és az átalakulást mindenütt az vezényelte. Ráadásul a magyar pénzügyi apparátust az 1980-as években az IMF-nél képezték ki, amelynek neoliberális elveivel szemben ott állt Antall József, mint a szociális piacgazdaság híve.
Nagyon kicsi volt a nemzeti játéktér: adósságkönnyítést sem kapott Magyarország, mégis 1994-ben a volt szocialista országok közül első helyre sorolta hitelképesség szempontjából a pénzügyi világ, a gazdaság is növekedési pályára állt, s bár a legnehezebb helyzetből indulva a kormány kitöltötte teljes ciklusát, mindez nem került be a köztudatba, tehát az újraválasztás nem sikerült.
Kádár Béla (Fotó: Cservenka Judit/Felvidék.ma)
Az emlékkonferencia számos előadása kapcsolódott az antalli kül- és nemzetpolitikához: Sáringer János a VERITAS tudományos főmunkatársa a külpolitikával és a diplomáciával foglalkozott, Deák Ernő, a Bécsi Napló főszerkesztője a nyugati diaszpóra, Szőcs Géza miniszterelnöki megbízott Erdély, Hódi Sándor tudományos kutató a Délvidék szemszögéből szólt a korszakról.
Csáky Pál: Antall József személye, kormánya viszonyulási pont
A legnagyobb hatású – és ha az Országházhoz illik ilyen kifejezést használni: – vastapssal fogadott beszédet Csáky Pál európai parlamenti képviselő tartotta.
Antall József személye, kormánya viszonyulási pont. Nélküle nem lehet a magyar demokrácia történetét megírni. Nem tehetett meg mindent, amit szeretett volna, de megtett mindent, amit lehetett.
– kezdte beszédét.
A politikus röviden visszautalt a 100 évvel ezelőtti eseményekre, hiszen az határozta meg és határozza meg ma is a folyamatokat. Saját tapasztalatából tudja, hogy a külpolitika mozgástere nem könnyű, bár meggyőződése, hogy Antall József idejében Európa jobb erkölcsi állapotban volt, mint napjainkban.
Akkor születtek meg a legfontosabb dokumentumok, amelyekben fontos szerepet játszott a magyar miniszterelnök. Gondoljunk csak a Varsói Szerződés megszüntetésére! Ezzel kapcsolatban Csáky Pál felidézte a Jeszenszky Gézától, illetve Für Lajostól hallottakat, akik külügy- illetve honvédelmi miniszterként vettek részt Antall József mellett a moszkvai tárgyalásokon Gorbacsovval.
Csáky Pál (Fotó: Cservenka Judit/Felvidék.ma)
Az Európai Parlament egyik legszebb szárnya Antall József nevét viseli – emlékeztette a hallgatóságot Csáky Pál, hozzátéve, hogy
nem szabad a néhai miniszterelnök tevékenységét csupán magyar belpolitikai tekintetben értékelni, hanem európai, sőt: világpolitikai távlatból kell látnunk.
És nem lehet 2018-ból megítélni az akkori lehetőségeket.
Nem politikusként, hanem íróként fejezte be beszédét Csáky azzal, hogy Antall József felkészülése egy feladatra, a választások megnyerése, s utána szembesülés és küzdelme a betegséggel, olyan emberi dráma, amelyet csak a színház nyelvén lehet leírni. Erőt adott tisztességével, úriemberi mivoltával környezetének.
Tudta, hogy nem Dózsa népe, hanem Kádáré, amivel az új Magyarországot kell építeni, és erre rámegy az MDF is, a saját élete is.
„Úgy érzem, nagy adósságunk lett volna, ha erről a 25. évfordulóról nem ezzel a konferenciával emlékezünk meg.”
