Ma 25 esztendeje, hogy a felvidéki magyar választott képviselők a komáromi nagygyűlésen napirendre tűzték a szlovákiai magyarság társadalmát érintő azon legfontosabb kérdéseket, melyek a magyarság megtartása és szülőföldön boldogulása szempontjából elengedhetetlenek és a társadalmi béke, fejlődés és jólét fundamentumai is egyben.
Ennek keretében a többi között, kinyilvánították azon igényüket, hogy ott, ahol a magyarság számaránya eléri a lakosság 10%-át, a magyarság használhassa anyanyelvét, hogy a magyar a szlovák nyelvvel együtt legyen hivatalos nyelv. Az állami hivatalokban és közintézményekben a magyarság részarányosan képviselhesse magát. Azokon a területeken, ahol tömbben él még a magyarság, az identitás megőrzése és védelme érdekében különleges jogállást javasoltak.
Az eltelt időben Szlovákia és Magyarország is ugyanazon értékközösséghez, az Európai Unióhoz csatlakozott. A schengeni határok közé kerüléssel és azok légiessé válásával az együttműködés a települések és régiók között még zökkenőmentesebbé válhatott.
Sajnálatos módon a magyarság lélekszáma azóta az összlakosság 10%-a alá csökkent. Ugyanakkor biztató, hogy a magyar iskolákba beiratkozó kisdiákok létszáma – az anyaország és számos civil szervezet támogatásának, beiskolázási és ösztöndíjprogramoknak köszönhetően – emelkedett. A magyar kormány számos intézkedéssel, gazdasági és családtámogatásokkal segíti a felvidéki magyarság szülőföldön való boldogulását, gyarapodását.
A negyedszázados évforduló kapcsán, érdemes még ma is felidézni és az európai keretek között a közösségi törekvésekben szem előtt tartani a még aktuális és meg nem valósult azon törekvéseket, amelyek az identitás hosszútávú megőrzését biztosítják. Itt elsősorban meg kell említenünk a szubszidiaritás elvét, mely azon európai alapelvek közé tartozik, ami a közösségek – jelen esetben a felvidéki magyarság – önigazgatási lehetőségeit jelenti.
