Rendhagyó könyvbemutató keretében ismertették Kubányi Lajos életét az ipolysági Simonyi Lajos Galériában. A Nógrád festőjeként ismert képzőművész több szálon is kötődik az Ipoly menti kisvároshoz.
Mint Pálinkás Tibor, a Honti Múzeum és Simonyi Lajos Galéria vezetője a könyvbemutatóval egybekötött előadás nyitányaként elmondta: a 20. század első felében működő Honti Múzeum gyűjteményében valamint a Hont vármegye gyűjteményében több Kubányi festmény is megtalálható volt, ezek 1924 után Selmecbányára kerültek. Pár alkotás a kilencvenes években visszakerült az újonnan létrejött Honti Múzeumba.
Az állandó kiállítás részeként négy Kubányi alkotás tekinthető meg:
Pongrácz István és Ipolyi Gáspár portréi, valamint a Drégely váráról és Ipolyságról készült tájkép.
További kötődésként elhangzott, hogy az Alsóesztergályon (Nagykürtösi járás) született festőművész 1912. május 5-én Ipolyságon halt meg.
A Pavol Antolov, nagykürtösi középiskolai tanár által szerkesztett Nógrád festője című kötet két nyelven ismerteti a régió tájait előszeretettel megörökítő festőművész életét. Mint a pénteki eseményen elhangzott, a festményei ismertek voltak, ám a sírhelyét és műtermének helyszínét sokáig homály fedte.
Tisztelői felfedezték az alsóesztergályi temetőben az alaposan megrongálódott síremléket, melyet idővel, hathatós támogatással felújítottak. A Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya a helyi önkormányzattal és részben a szlovák közművelődési intézménnyel minden évben megemlékezik Kubányi Lajosról.
Ki volt Kubányi Lajos
Az első kutatói között találjuk az ismert irodalomtörténészt, a Nógrád és Hont megye határmezsgyéjét kitűnően ismerő Praznovszky Mihályt. 1984-ben írta az első tanulmányt az általa Ipoly mente festőjének nevezett Kubányiról.
Id. Kubányi Lajos, alsóesztergályi evangélikus lelkész fiaként született 1855 májusában. Pesten gyógyszerészetet tanult. Gyógyszerész diplomája ellenére a festészet és a rajzolás jobban érdekelte a patikai fortélyoknál. Képzőművészeti tanulmányokat folytatott Münchenben. Ezt követően a festészetnek élt 1912-ben bekövetkezett haláláig.
Nem számított szegény festőnek, mivel a megye nemesei folyamatosan rendeltek tőle képeket. Mint a könyvben is olvasható, a gyűjtemény legtöbb darabja a megye kastélyait és kúriáit díszítette. A zsánerfestészet tehetséges képviselője volt.
Kedvelt témája volt a táj, az egyszerű vidéki élet ábrázolása. Imádta a lovakat, így azok több festményen visszaköszönnek. A hétköznapi élet meghatározó mozzanatai szintén gyakorta jelentek meg a festővásznon. A Nógrád és a Hont vármegye számos kisebb-nagyobb települését örökítette meg. Előszeretettel festette meg a környék várait.
Mindamellett az Ipoly mentén számtalan templom oltárképét készítette el. Többek között a kiscsalomjai evangélikus templomban láthatunk Kubányi oltárképet.
Külön tematikaként jelenik meg nála a történelmi személyek arcképeinek csoportja. A már említett Pongrácz István portré mellett ismert Fáncsy Pál, Lambert ispán, a fiatal Mikszáth Kálmán portréja. Az ismert emberek mellett ugyancsak megtalálható pár ismeretlen, a vidéki életként ábrázolt portrék illetve életképek (pl. Leány fekete kalapban). Ezek az éppen letűnő népi világot mutatják be.
A Kubányi gyűjtemény sorsa
Kubányi termékeny festő volt. Ugyanakkor az alkotásainak pontos számát nem ismerjük. Az ipolysági könyvbemutatón jelenlévő Liptay Péter, Kubányi Lajos dédunokája a Felvidék.ma-nak megjegyezte:
Kubányi alkotások a mai napig fellelhetőek a világ számos pontján megtartott aukciókon. Egynéhány közülük igen magas összegért kelt el.
Hozzátette, feltételezések szerint a teljes Kubányi – gyűjtemény elérheti a nyolcszáz alkotást.
Mint jelezte, sok művét nehezen lehet beazonosítani, mivel saját alkotásai mellett már meglévő mesterművek másolatát is elkészítette egy-egy magánszemély, galéria vagy más intézmény megrendelésére.
Magángyűjtők mellett számos intézmény gyűjteményében találunk napjainkban is Kubányi Lajos alkotásokat.
Mint a rendezvényen kiemelték:
Kubányi Nógrád festője volt, akit a nemzetiségi hovatartozás nélkül mindenki elismer és tisztel, hiszen Nógrádot, a szülőföldet örökítette meg a vásznain.