Köztudott, hogy az 1939. szeptember 1-jén kitört német-lengyel háborúban Magyarország a semlegesség álláspontjára helyezkedett. Lengyelország nemsokára „harapófogóba” került, hiszen 1939. szeptember 17-én a szovjet csapatok is lerohanták az országot, főleg annak keleti területeit. Így nagyon sok lengyelnek el kellett hagynia hazáját; a katonai vezetés pedig utasította az ősi lengyel-magyar határ közelében állomásozó katonai erőket, hogy vonuljanak vissza Magyarországra.
A körülbelül száz-százhúszezer lengyel menekült befogadása nem kis kihívást jelentett a magyar hatóságok számára. De a Honvédelmi Minisztérium 1939. szeptember 22-iki álláspontja az volt, hogy a lengyel katonai menekülteket Magyarországon nem hadifoglyoknak, hanem háborús okok miatti internáltaknak, azaz kényszerlakhelyre telepített külföldieknek tekintik.
A nagycsalomjai tábor és annak emléktáblája
A Magyar Királyság másik lengyel menekülttáborát szintén az Ipoly mentén, Nagycsalomján állították fel. A községet 1938 késő őszén ugyancsak visszacsatolták Magyarországhoz, s az itt maradt egykori háromszintes csehszlovák kaszárnya is a lengyel katonáknak adott otthont.
A második világháború alatt ugyanis egyes források szerint 35 lengyel menekült talált otthonra e községben. Közülük egy, Paruch Andrzej a helyi temetőben nyugszik, ő ugyanis a kiáradt Ipoly folyó áldozata lett. Sírját az itteniek gondozzák, s azt már felkeresték az elhunyt egykori bajtársai is.
Lagzi István Lengyel menekültek tábori viszonyai Észak-Magyarországon című munkájában viszont más adatokat találunk. A II. számú táblázatban például azt olvassuk, hogy a nagycsalomjai határőrlaktanyába internált lengyel legénység száma 120, az itteni altisztek száma 10, a tisztek és tisztjelölteké pedig 1 volt. Az őrség pedig egy tisztből és 25 közlegényből állt. Négy lóval és két járművel rendelkeztek (169.p.), s a helyiek szerint volt saját orvosuk és papjuk is.
A helybeliek jó kapcsolatban voltak a menekültekkel, a maguk módján segítették a tábort. A lengyel katonák a falu templomába jártak istentiszteletekre, s ott voltak a község rendezvényein is, elsősorban a vallásos körmeneteken, ahol gyakran sorfalat is álltak.
1940-ből van egy olyan kép a Palóc Múzem gyűjteményében, amely egy ilyen körmenetet örökít meg, s jól látható rajta a lengyel katonák sorfala, mely előtt a hívek csoportja elhaladt.
Körrmenet 1940-ben a lengyel katonákkal. Fényes Dezső felv. (PM)
A menekültek emlékét idézi Nagycsalomján az a szép Madonna-kép is, amely a templomban látható, s hajdan a katolikus lengyelek „oltárképe” volt. A kis Jézust tartó koronás Fekete Madonna képe alatt ez a szöveg olvasható lengyelül: A te oltalmad alatt.
Pölhös Kálmán egykori itteni adatközlőm emlékezett arra, amikor fiatal legényként ökrös szekéren szállította a közeledő front elől a menekülő lengyel katonák utolsó csoportját a drégelypalánki vasútállomásra. A többieket és a néhány tisztet a csalomjai gazdák szállították el szekereken a faluból.
A menekültek emlékét a mai napig ápolják a nagycsalomjaiak. Többször vendégül látták a lengyelek küldöttségét, köztük a hajdan itt katonáskodók leszármazottait s a lengyel harcosok veteránjait.
A katolikus templom keleti oldalfalán ma egy fekete márvány emléktábla áll a második világháború alatt Nagycsalomján tartózkodott lengyel menekültek tiszteletére. Rajta ez a szöveg olvasható három nyelven, lengyelül, magyarul és szlovákul:
„Az ezeréves lengyel-magyar barátság tiszteletére
és a magyar testvéreink által 70 évvel ezelőtt
az Ipolymentén befogadott lengyel menekültek emlékére.
Lengyel veteránok
2009
A lengyel menekültek emléktáblája. Csáky Károly felvétele
Az emléktábla felett egy kereszttel s a lengyel címerrel ellátott négyzet alakú fekete márványlapot is elhelyeztek.
