A Hagyományok Háza, a Lajtha hagyaték gondozója, a zeneköltő születésnapjának előestéjén emlékezik a magyar zenetörténet kiemelkedő személyiségére.
A Hagyományok Háza június 29-én, szombaton emlékezik Lajtha Lászlóra, a Kossuth-díjas zeneszerzőre, népzenegyűjtőre és pedagógusra. A rendezvénysorozat 17.30 órakor, a zeneköltő egykori lakóhelyének falán elhelyezett emléktábla megkoszorúzásával kezdődik (Budapest, Váci utca 79.), ahol Kelemen László, a Hagyományok Háza főigazgatója és Mátyus Bálint, a Belváros-lipótvárosi önkormányzat képviselője mond beszédet.
Az ünneplők ezt követően zenés sétára indulnak Lajtha László Károlyi-kerti szobrához. Az ünnepi megemlékezésen beszédet mond dr. Berlász Melinda, az MTA BTK Zenetudományi Intézet nyugalmazott tudományos főmunkatársa és Gyurkó Csilla, Lajtha jogörököse.
Kelemen László egy korábbi interjúban így méltatta Lajtha László munkásságát:
„A névadó mindig példa volt számomra. Személyében nemcsak a nagyformátumú zeneszerzőt tiszteltem, hanem a zenéhez kötődő alázatát is becsültem. Szóbeszédből tudom, hogy amikor Bartókék 1916-ban felvették Lajthával a kapcsolatot, tulajdonképpen egy zenéhez értő szolgát kerestek, no, ez volt Lajtha. Szolga volt a szó legnemesebb értelmében, emellett kimagasló egyéniségére is felnézhetünk: a francia zene frissességét hozta el a magyar népzenei világba. Habitusa is példamutató, a háború után egy sikeres angliai életszakaszból érkezett haza, felvállalva az üldöztetést és nélkülözést. Szívós munkával hozta létre a Lajtha-csoportot: kiemelkedő munkát végeztek Tóth Margittal, Erdélyi Zsuzsannával, az úgynevezett „Lajtha girlekkel”. Menedékhelyet biztosított sokaknak: a lecsúszott dzsentritől kezdve az apácáig voltak együtt a csapatban. Kevésbé köztudott, de a Kossuth-díjjal járó összeget is megosztotta a rászorulókkal. Büszke vagyok arra, hogy hagyatékát a Hagyományok Háza gondozhatja.”
