A korábban születettek talán még emlékezhetnek az Így nem láttam Bartókot című kabarétréfára. A Bartók-centenárium kapcsán született, melynek alkalmából készült egy rádiósorozat Így láttam Bartókot címmel. Ebben némi túlzással boldog-boldogtalan emlékezett arra, miként találkozott annak idején Bartók Bélával.
Most a szlovákiai közéletben ennek az ellenkezője zajlik, politikusok egész sora, volt kormányfő, volt belügyminiszter, még most is igazságügyi államtitkár, felsorolni is hosszú lenne, ki mindenki igyekszik szánalmas módon tagadni találkozását, üzenetváltásait, dicstelen és azóta felettébb kényelmetlenné vált kapcsolattartását Kočnerrel.
Itt van mindjárt Bugár Béla esete, aki ugyebár mit sem sejtve reggelizett a feleségével a Maldív-szigeteken, amikor a semmiből, mint egy gonosz manó, egyszeriben ott termett Kočner, s ha már ott volt, oda is ment hozzá, üdvözölték egymást (elvégre így illik, ha honfitársak találkoznak messze idegenben), majd megkérdezte tőle, mi folyik Szlovákiában, mire Bugár annyit mondott, valószínűleg hamarabb haza kell térnie a nyaralásról. Bugár szerint sem előtte, sem utána nem találkoztak, és nem is beszéltek egymással.
Mindez annyira életszerű, mint lakatlan szigeten a tömegverekedés, amilyen életszerű az is, hogy például Robert Kaliňák volt belügyminiszterrel sem tartották telefonon a kapcsolatot, Robert Fico volt kormányfővel és a Smer elnökével pedig nem találkoztak személyesen, s az igazságügyi államtitkárral sem váltottak számtalan telefonüzenetet.
S ebben a nagy kollektív emlékezetvesztésben, melyben Kočner helyett egyszeriben mindenki Alzheimer doktorral került közeli kapcsolatba, s a hírhedt vállalkozó neve hallatán rögtön a Ki kicsoda? után nyúl a könyvespolcán, Kočner lassan az az ember lesz, akit senki sem ismer, akivel senki sem találkozott, nem váltott üzenetet, s főleg nem tett neki szolgálatot.
S ha belegondolunk, ahogy a csontvázak egyre potyognak Kočner után, úgy szeretnék egyre többen, akik kompromittálódtak a vele való kapcsolattartás által, ha egy szép napon, lehetőleg már holnap reggel arra ébrednének, hogy ez a rendkívül kellemetlenné vált ember nem is létezett. Hiszen eddig csak az üzenetei beszéltek helyette, s azok is komoly földrengést okoztak, maga Kočner még nem kezdett beszélni.
Ha már kabarétréfával indítottunk, folytassuk is azzal, emlékszünk ugyebár Salamon Béla másik sokat idézett mondatára, miszerint: – Ha én egyszer kinyitom a számat, ha én egyszer elkezdek beszélni… Kočner még hallgat, mert abban bízik, megmentheti a bőrét. Ha azonban már nem lesz mit veszítenie, akkor válik csak igazán kényelmetlenné.
Ezzel összefüggésben Samuel Abrahám politológus, a BISLA rektora kifejezésre juttatta aggodalmát Kočner testi épsége miatt…
