Pár héttel ezelőtt írtam már Lebó Istvánról, az utolsó 48-as honvédról, a földimről. Akkor megígértem, hogy időről időre beszámolok további kutatásaimról. Nos, most, október 6-a alkalmából vált aktuálissá, hogy a Batthyány-örökmécses 1926-os felavatásáról megemlékezzek, melyen Lebó István is részt vett, többek között Horthy Miklós kormányzó társaságában.
A Belügyminisztérium ebben az évben írta össze a még élő 48-as honvédeket, akik ekkor még tízen voltak országszerte, köztük Lebó István, a budapesti honvédmenház utolsó lakója, a 48-as megemlékezések állandó szereplője. Ő természetesen a Batthyány-örökmécses felavatásáról sem hiányozhatott.
A korabeli lapok részletes tudósításokat közöltek az eseményről. Az alábbiakban ezekből válogatok.
Részlet a Magyarság beszámolójából:
„Liber Endre tanácsnok beszédében részletesen ismerteti az emlékmű történetét. Elmondja, hogy a székesfőváros törvényhatósági bizottsága határozta el e mű létesítését, majd 1905-ben a Magyar Mérnök és Építész Egylet pályázatot irt ki a mű megtervezésére. A pályadijat Pogány Móric műépítész nyerte el rendkívül stílusos és művészies elgondolásu pályamunkával. Az azóta eltelt huszonegy év alatt a művész sokat változtatott és javított tervén, mig végre a mű mai tökéletes alakjában elkészült A tanácsnok leleplezte az emlékművet, amely most már ott állott az ünneplő közönség előtt.”
Az Újság pedig ezt írta:
„Ezt az örökmécsest tudvalevőleg az egykori kivégzés színhelyén, az akkori Neugebaude északkeleti sarokudvarában lévő területen állították fel, mely ma megfelel a Báthory-utca és a Hold-utca kereszteződésénél lévő kis térségnek.
Itt gyülekezett össze az ünneplő közönség, melynek soraiban megjelent a kormányzó, a kultuszminiszter, a nemzetgyűlés két alelnöke, az újonnan megválasztott polgármester és igen előkelő közszereplésben álló személyiségek. Az ünnepség során a fővárosi énekkar bevezetésül elénekelte a nemzeti Hiszekegyet, majd Liber Endre tanácsnok vázolta az emlékmű létrejövetelének történetét, egyben felkérte a polgármestert annak átvételére. A kormányzó kézintésére lehullott a lepel és teljes művészi szépségében állt a szemek előtt az emlékmű, mely Pogány Móric nemes invencióját dicséri.
Az empirestilusu magas bronzlámpás egy körlépcsőre helyezett kockaalaku terméskőtalapzaton áll s apró vörös mécses ég benne, mely a biborszinü üvegkehelyből szelíden sugározza az enyhe fényt.”
Ennyit a korabeli lapok alapján arról a 93 évvel előtti október 6-áról. Befejezésül pedig legyen itt egy filmhíradó felvétel Lebó Istvánól, 1926-ból.
