A szlovák ellenzék már hónapok óta az összefogásról beszél, ám a lépéseik pontosan ellenkező benyomást keltenek. Annyit a parlamenti, de a parlamenten kívüli ellenzéki pártok nagy része is leszögezett már néhány hónappal ezelőtt, hogy a Smerrel, Kotleba pártjával, valamint az SNS-szel semmilyen körülmények közt nem akarnak kormányt alakítani.
A szövetségeseket inkább maguk közt keresnék, ennek megfelelően voltak is már kölcsönös tanácskozásaik. A retorikájuk azonban nem mindig van összhangban a viselkedésükkel, ráadásul úgy tűnik, hogy van, akinek éppen most csúszik ki a pártja a kezei közül, amikor arra a legnagyobb szükség lenne.
Sulík újabb sebet kapott
Azt, hogy az SaS-en belül forr valami, már jó ideje sejteni, látni lehet. A pártnak nem tett jót, hogy elnöke öt évig a brüsszeli parlamentből szemlélte a hazai történéseket. Mindeközben Ľubomír Galko, a párt alelnöke egyre jobban beleélte magát, hogy ő lesz a liberálisok következő elnöke, ennek megfelelően megpróbálta maga köré szervezni a párt meghatározó embereit, ami részben sikerült is neki. Mígnem Sulík lépni kényszerült, és a múlt hét végén tisztogatásba kezdett, aminek eredményeként Natália Blahovát, a párt parlamenti frakcióvezetőjét kizárták a pártból, és a választási listára nem kerültek fel Galko emberei.
Galkóhoz azonban nem nyúltak. A politikai elemzők találgatták, mi lesz Galko következő lépése, s bár abban megegyeztek a vélemények, hogy a választások előtt pár hónappal tisztogatásba fogni nem a legszerencsésebb dolog, abban reménykedtek, hogy az SaS-en belül rendeződik a helyzet.
Nos, nem ez történt. Először Jana Kiššová, akit egyébként Sulík egyedüliként hagyott az úgynevezett Demokratikus Platformból a választási listán – jelentette be, hogy távozik a pártból, majd nagyjából további harminc ember, többek közt Vladimír Sloboda és Jozef Rajtár, de a legfőbb ellenfél Ľubomír Galko is, és a lista nagy valószínűséggel még nem véges.
Galko a közösségi oldalán azt írta, csalódott amiatt, hogy hová jutott a párt, amit tíz évvel ezelőtt közösen alapítottak. „Én azért léptem be a politikai életbe, hogy a korrupció ellen küzdjek, s hogy segítsek az emberek életének jobbá tételében. Ma ezeknek a nemes céloknak a teljesítésére nem látok teret a magam számára az SaS-ben.” A legtragikusabb az egészben, hogy ez a földindulás Sulík pártjában nemcsak az SaS-t teheti tönkre, hanem a Ficóval szembeni jobboldali koalíció esélyét is.
Matovič a konzervatív választókra vadászik
A valaha szebb napokat megélt másik nagyobb és régebbi ellenzéki párt, az OĽaNO háza táján sem rózsás a helyzet. Hogy a bejutási küszöböt közelről szagolgató preferenciáit növelje, Igor Matovič egyre kevésbé palástolt módon vadászik a konzervatív szavazókra. Amit például az utóbbi hetekben a KDH-val szemben tesz, azt katonai nyelven úgy hívják, hogy szőnyegbombázás.
Először megalapította pártján belül a Keresztény Platformot, majd szeptember közepén a smeres oligarchizmus szimbólumának tartott Bonaparte lakótömb előtt sajtótájékoztatót tartott arról, hogyan verte át a KDH elnöke a választóit. Néhány nappal később egy újabb sajtótájékoztatón a megmentésük érdekében azt a tanácsot adta a KDH-nak, hogy azonnal szakítsák meg a PS/Spoluval az együttműködésüket, mert azt a választóik árulásnak tartják.
Természetesen Matovič nem naiv, tudta, hogy Hlinát oda juttatja ezzel, ahova szeretné – a sarokba, ahonnan nincs menekvés. És így is történt, Hlina a „jó tanácsot” nem fogadta meg, nem rúgta fel a progresszívekkel való szerencsétlen egyezségét, hanem megvédte azt, és tulajdonképpen Matovič pontosan ezt akarta.
Az, hogy Matovič megerősíti az OĽaNO keresztény pillérét, és hasonló intenzitással támadja a KDH-t, mint a Smer, nem véletlen, bár ez a stratégia veszélyes is lehet, mert elriaszthatja a protestszavazókat. De Matovič mindig is kalandorszellem volt, s bízott a rejtett ösztöneiben. Az utóbbi hetekben a Keresztény Unióval is tárgyal, és háttérinformációk szerint Anna Záborská, Richard Vašečka, de akár Branislav Škripek is felkerülhet az OĽaNO listájára.
A szavazók nagy része nem akarja a közös listát
De nyitott a párt listája (miért is ne lenne, hiszen annyira divatos manapság a nyitott pártlista) mások számára is. Matovič a magyar képviselőknek is felajánlott 20-30 helyet a listáján. Azt mondja, válsághelyzetben vannak, ezért szeretne segítő kezet nyújtani nekik (meg aztán a dél-szlovákiai szavazók voksai nagyon is jól jönnének neki, hiszen a legutolsó felmérések szerint az OĽaNO preferenciái közelednek a parlamenti bejutás küszöbéhez).
Csakhogy a Focus felmérése szerint a közös lista nagy kockázatot jelentene mindkét párt számára, ötből hárman nem szavaznának az ilyen listára. A közös listának nem lenne nagy visszhangja, az összes választónak csupán egy százaléka szavazna rá, további 8,2 százaléka pedig fontolóra venné azt. A megkérdezettek 85 százaléka viszont kapásból elutasította.
Az, hogy egy ilyen listára nem szavazna a Smer, az SNS vagy a PS/Spolu szavazója, nem meglepő, Matovič tervével az a gond, hogy az OĽaNO/MKP-lista a szóban forgó pártok jelenlegi szimpatizánsait is taszítaná. Az OĽaNO szavazóinak 61 százaléka és az MKP-szavazók 57 százaléka ellenzi ugyanis a felmérés szerint az ilyen listát. A közös lista más pártok szavazóit sem csábítaná, például a Most-Hídét, bár 36 százalékuk azt mondta, fontolóra venné egy ilyen lista támogatását.
A felmérés szerint azonban ez a lista tulajdonképpen a szlovákiai magyarok mintegy egyharmadát szólítaná csupán meg.
