November 16-án a Komáromi Városi Művelődési Központban került sor az idei Harmónia-díj átadására. A Harmónia – Szlovákiai Magyar Zenei Díjat a Csemadok Naszvadi Alapszervezete, a Szlovákiai Magyar Zenészek Egyesülete (SZMAZE) és az ötletgazda, Lábszky Olivér énekes-dalszövegíró alapította 2011-ben, amelyhez hamarosan csatlakozott a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet és a Szlovákiai Magyar Zenebarátok Társasága is.
A díjátadó gálaest évekig vándorolt az országban, mindig más helyszínen került megrendezésre, erősítve ezzel az elismerés országos jellegét. A szervezők azonban nyolc év után úgy döntöttek, a díjátadó ünnepség állandó helyszíne és otthona Komárom lesz.
November 16-án a Concordia Vegyes Kar fellépésével indult a felvidéki magyar zenei közösség ünnepe, majd Keszegh Béla, Komárom polgármestere és Lakatos Róbert, a Komáromi Városi Művelődési Központ igazgatója köszöntötte az egybegyűlteket, mindketten hangsúlyozva, milyen nagy megtiszteltetés és öröm számukra, hogy Komáromban talál újra otthonra ez a kezdeményezés.
A gálaesten felléptek a szlovákiai magyar zenei élet jeles képviselői, mindannyian Harmónia-díjasok: az Arizona Zenekar, Lakatos Róbert, a Zseb Zenekar – Benkó Ákos és Zsapka Attila, valamint a Pósfa Zenekar, sztárvendégként pedig Balázs Fecó adott koncertet.
A Harmónia-díj 2011 és 2018 között több kategóriában került átadásra, s a 2019-es év ebből a szempontból is változást hozott, hiszen idén csak egyetlen életműdíjat osztott ki a kuratórium, mégpedig Török Ferenc komáromi születésű hegedűművésznek.
Az életműdíjat a Szlovákiai Magyar Zenebarátok Társaságának elnöke, Szalay Szilvia adta át Török Ferencnek.
Török Ferenc 1958-ban született Komáromban. A zenélés alapjait is itt, a helyi zeneiskolában sajátította el Dobi Géza hegedűtanár vezetése alatt. 1974-ben felvételt nyert a Pozsonyi Konzervatórium hegedű tanszakára, majd a Pozsonyi Zeneművészeti Főiskolán folytatta zenei tanulmányait, mestere Mózsi Aladár volt. Fiatalon tagja lett az egyik legnevesebb szlovákiai kamarazenekarnak, a Moyzes Vonósnégyesnek, amellyel több mint ezer koncertet adtak szerte a világon, olyan neves világhírű vonósnégyesekkel működtek együtt, mint az Amadeus Kvartett, az Alban Berg Kvartett, vagy éppen a Smetana és Janáček Kvartett. 1990-től a Komáromi Kamarazenekar művészeti vezetője egészen 2015-ig, majd egy ideig a salzburgi Amade Vonóstrió hegedűse volt. 1995-től a Pozsonyi Konzervatórium hegedű és kamarazene tanszakának tanára, 2007-től pedig a pozsonyi Technik Kamarazenekarral is együttműködik. Egyik megalapítója volt a nagy sikerű komáromi Nemzetközi Kamarazenei Mesterkurzusnak.
„Mindig őszintén és jó szívvel érkeztem vissza Komáromba. Engedjék meg, hogy a szívem legmélyéről megköszönjem ezt a díjat. Egy szóval lehet ezt kifejezni: szerencse. Szerencse, hogy itt születtem, szerencse, hogy magyarnak születtem. Szerencse, hogy itt nevelkedhettem, és olyan szüleim voltak, akik a legjobbak voltak a világon, olyan családban nevelkedtem, ahol nagy volt a szeretet és a megértés. Szerencse volt, amikor eljutottam a zeneiskolába, szerencse volt, hogy Vikartovszky Irma néni volt az igazgatónő, aki Istentől megáldott türelmes ember volt, leírhatatlan légkör volt akkoriban a zeneiskolában. És Dobi Géza bácsi, aki bár nagyon kemény volt velünk, ha a fisz-hang alacsonyan volt, akkor már bizony féltem, de megtanított mindenre” – emlékezett vissza életének legfontosabb állomásaira a hegedűművész, és egyúttal köszönetet mondott a feleségének, elmondása szerint a támogatása és odaadása nélkül nem kaphatta volna meg ezt a díjat. Remélem, hogy még folytatni tudom a munkásságomat és a fiataloknak új ötletekkel tudok szolgálni” – köszönte meg a díjazott, Török Ferenc.
