A Csemadok Felsőszeli Alapszervezete idei legnagyobb rendezvénye a megalapítás 70. évfordulója jegyében tartott jubileumi ünnepségsorozat volt. Az emlékezés az alapítótagokra és a már eltávozottakra a temetőben levő kopjafánál kezdődött, ahol a résztvevők koszorút helyeztek el.
Majd a parkban, az emlékkőnél gyűltek össze és emlékeztek mindazokra, akik a hűség jegyében tevékenykedtek a kultúra terjesztésében. Végh Piroska alelnök méltatta az elmúlt időszakot, a megváltozott körülmények között is működőképes Csemadokot. Az ünnepségen Bedecs Patrik tolmácsolásában hallhattuk Kulcsár Tibor Gyökerek című versét, majd a koszorú elhelyezése után a Himnuszt énekeltük el.
Mivel a működő csoportok is fennállásuk kerek évfordulójukra emlékeztek, elsősorban egy kiállítást szervezett a vezetőség. A Csemadok berkeiben immár 40 éve fejti ki tevékenységét a Rozmaring énekkar. Alapítója, Mészáros Magdolna az elődök szép és nemes munkáját szerette volna folytatni, amikor szervezni kezdte a csoportot.
Fotó: Tonkó Pál
Az énekesek lelkes hozzáállása, a közönség támogatása, a meghívások és versenyfelhívások, a sok utazás és vidám emlék, a rengeteg új dal és barátok mindig adtak valami újat és pozitívumot a dolgos hétköznapokhoz, amivel feltöltődtek és erősödtek az évek folyamán.
Az énekkar sikerei láthatóak a kiállított tablókon, emléklapokon, plakátokon. A képek magukért beszélnek. A kiállítás megnyitóján a karnagy kiemelte a kis közösség odaadását, de a családok támogatását is megköszönte, ami nélkül sokkal nehezebb lett volna a továbblépés, az álmok megvalósítása. Továbbá idézte Sütő András szavait: „Amíg egy nép énekel, messzire hallatszik, hogy létezik.” A részletes beszámolót Lénárt Emese tartotta a Kincskeresők országos konferenciájára készített vetített képes előadásával.
Fotó: Tonkó Pál
Az éneklés mellett a színjátszásnak is szép hagyományai vannak a felsőszeli kultúrszervezetben. Az 50-es évek sikerei a későbbiek folyamán elakadtak, csupán 2009-ben érezte a vezetőség, hogy fel kellene támasztani Csipkerózsika-álmából a színjátszást.
A gondolatot tettek követték. Nogely Mónika és társai a vezetőségből keresgélni kezdtek, majd gyakorolni a szövegkönyvet, s az évzáró taggyűlésen már egy bohózattal lepték meg a közönséget. A fogadtatás nagyszerű volt, s csakhamar újabb előadással rukkoltak elő. A közönség biztatása bátorította őket a további szereplésekre, s hamarosan az Esztrádcsoportok Járási Seregszemléjén is sikeresen képviselték a szervezetet. Többször eljutottak az országos versenyre, Szepsibe is. Fejlődésük és sikereik láthatóak a kiállításon is.
Fotó: Tonkó Pál
A Csemadok legfiatalabb csoportja az öt éve alakult Kikelet citerazenekar. Művészeti vezetője Erdélyi Csaba. Megalakulását a tagokban rejlő zeneszeretet idézte elő, a Bíborpiros Szép Rózsa Népdalversenyen látott és hallott citerazenekarok hatására fogtak össze néhányan, hogy a hazai műsorokat is szebbé és színesebbé tegyék.
Elképzelésüket a közönség is jól fogadta, s fellépésük színes palettáját tükrözik a kiállított képek és emléklapok is. A szakmai megmérettetést is vállalták. Beneveztek a Bíborpiros Szép Rózsa Népdalversenybe. Tagjaik: Földi Tibor – köcsögduda, Keszi Attila, Flaska Rita, Mészáros Magdolna és Kubovics Alica – tenorcitera, prímciterán Jakubec Orsolya és Végh Eszter Viktória játszik.
Fotó: Tonkó Pál
A Csemadok megalakulása óta mindig támogatta a néptáncot is. Ennek a hagyománynak legismertebb híve Szabó Rudolfné, Jolika néni volt, majd Gálik István, továbbá Simkó Mária lettek elkötelezettjei. A Mátyus tánccsoport későbbi önállósulása után is sokat segített a fellépések megvalósításában.
Nagy örömünkre a régi táncosok közül többen jelezték, hogy szívesen táncolnának ismét. Ez az igény két éve mutatkozott, s a mostani jubileumi ünnepségre összeállt nem egy, de két tánccsoport is. Simkó Mária vezeti az 50-60 évesek csoportját, jelenleg tizennégyen táncolnak. Bemutatkozásukat a közönség vastapssal köszönte meg. A leánytánc, a kapuvári verbunk és a polgári táncok összeállítást korukat meghazudtoló frissességgel és vidámsággal táncolták végig.
Fotó: Tonkó Pál
A 30-45 éves egykori táncosok is szervezkedtek Kontár Mária vezetésével. A karikázó és a szanyi csárdás nagyszerű emlékezés volt a tizenéves korban előadott műsorokra. A fiatal apukák, anyukák önfeledt tánca bizonyította, hogy a tánc éppúgy hozzátartozik a napi örömforráshoz, mint az ének és a nevetés. A táncosokat a Bicskás zenekar kísérte Renczés Balázs vezetésével.
A műsorból nem hiányozhatott a Mátyus tánccsoport sem Molnár Beáta irányításával. Az ünneplő közönséget Vág-Garam közi táncokkal szórakoztatták. A szemet gyönyörködtető viselet mellett a zene és az ének együttes hatása emelte a fiatalok műsorának színvonalát. Az Árvalányhaj női kar ismét összeállt a jubileumi est alkalmából, s palóc párosítókat énekelt. A fiatal énekesek pályája az évek során más-más irányba ment, de az éneklés maradt a középpontban, csak más közegben.
Fotó: Tonkó Pál
Az est vendégei voltak még az Alsószeli Magyar Dalkör és a királyrévi Fürge Ujjak citerazenekar. Műsorukkal nagyban gazdagították a felsőszeliek jubileumát.
A 40. születésnapját ünneplő Rozmaring éneklőcsoport is rendhagyó módon emlékezett a kezdetekre. Visszahívták az egykori kórustagokat, s hetente gyakoroltak a mostani énekestársakkal, hogy a régi műsorszámokból életre keltsenek néhányat. Elképzelésüket siker koronázta, mert a régi dalcsokrok és az egykori kedves kórusművek nagyon szépen szóltak.
A hallgatóság örömmel tapsolt nekik. Az est konferálói, Szalai Gyöngyi és Horváth Ferenc is nagy hozzáértéssel mutatták be a szereplőket és készítették elő a közönséget a műsorok fogadására. Munkájuk nélkül nem lett volna teljes az emlékezés.
Fotó: Tonkó Pál
Végül kiosztásra kerültek az emléklapok, melyeket Végh Piroska alelnök, területi választmányi tag, illetve Mézes Rudolf országos alelnök és TV-titkár adott át. Az elnöki beszámoló helyett elkészült a 70 évet felölelő képes krónika, mely kis füzet formájában tartalmazza a kezdeti összefogást és a sikeres folytatást napjainkig.
A záródal a szereplőkkel nem is lehetett volna más, mint a Törik már a réteket… kezdetű Kodály-gyűjtötte dal. A Bicskás zenekar kíséretében szinte zengett a művelődési ház. A közönség állva tapsolt. Az öröm és a hála érzése szinte tapintható volt.
Köszönet érte valamennyi szereplőnek, a Csemadok vezetőségének, támogatóinknak és a magyar családoknak, akik igénylik és éltetik a kultúrát. Kodály szavai beigazolódnak: „Kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egykettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának.” A felsőszeli összefogás megmutatta, hogyan kell ezt csinálni.
