„Harminc éve váltottunk rendszert” címmel pódiumbeszélgetést rendezett a Selye János Egyetem Református Teológiai Kara Csáky Pál politikussal és Öllős Lászlóval, a Fórum Intézet igazgatójával.
A beszélgetés előtt Simon Attila, az egyetem tanszékvezető oktatója és Juhász György, az egyetem rektora nyitották meg „A bársonyos forradalom és a szlovákiai magyarok” című tárlatot, amely húsz panelben mutatja be a három évtizede bekövetkezett eseményeket a magyar közösségre fókuszálva, a Husáki normalizációtól kezdve az első szabad parlamenti választásokig bezárólag. Az események a Tudomány és Technika Hetének rendezvényeként kerültek megrendezésre, a kiállítás a Fórum Kisebbségkutató Intézet szervezésében valósult meg.
Ahogy Simon Attila fogalmazott,
Csáky és Öllős azon személyek közé tartoznak, akik tevőlegesen befolyásolták az 1989-es eseményeket, „utat mutattak a szlovákiai változásoknak”
– mondta. Simon szerint harminc évvel ezelőtt a szlovákiai magyar értelmiség pozitív szerepet töltött be a forradalmi eseményekben. „Felkészültek voltak, tudatosan készültek a társadalmi küldetésükre” – fogalmazott, hozzátéve, hogy a mai, felsőoktatásban részt vevő hallgatók számára ez az egyértelmű üzenete a kiállításnak is.
Simon Attila tanszékvezető és Juhász György rektor (Fotó: Szalai Erika/Felvidék.ma)
Juhász György, a kiállítás megnyitóján hangsúlyozta: a bársonyos forradalom legnagyobb eredménye az volt, hogy megtört a kommunista párt vezető szerepe, kitörölték azt az alkotmányból és szabad választásokat írtak ki. A rektor köszöntőjében kiemelte még, hogy a forradalom nélkül sosem jött volna el az a pillanat, hogy Szlovákiában önálló magyar nyelvű egyetem jöhessen létre, ezért közvetve, de a Selye János Egyetem megalakulása is ennek a történelmi eseménynek köszönhető.
A kiállítás megnyitóját követően került sor Somogyi Alfréd dékánhelyettes moderálásával arra a pódiumbeszélgetésre, melyen a
’89-es eseményeket górcső alá véve a két ismert közéleti személyiséget, az akkori események élő tanúit, Csáky Pált és Öllős Lászlót kérdezte.
A beszélgetés a történéseket megelőző világpolitikai eseményekre, valamint a szocialista táborban bekövetkezett előzményekre rávilágítva kezdődött, majd kitért a 17-e és 23-a között zajló napi eseményekre Prága, Pozsony, Vágsellye vonatkozásában. Sorra vették a forradalom emblematikus személyeit, majd kitértek a csehszlovákiai magyar kisebbség szerepére, amely eltörölhetetlen érdemeket szerzett a forradalom és az utána következő események alakulásában.
A kiállítás részlete (Fotó: Szalai Erika/Felvidék.ma)
Ezt követően foglalkoztak az első szabad választásokkal, majd az önálló szlovák állam 1993-as megalakulásával. A pódiumbeszélgetést az 1994-es komáromi nagygyűlésre visszaemlékezve zárták, illetve az elmúlt harminc évre visszatekintve értékelték az elért eredményeket.
Ez utóbbi kapcsán mindkét beszélgető aláhúzta: a Selye János Egyetem az egyetlen konkrét elért, felmutatható eredménye a korszaknak.
Öllős László ezen felül még kiemelte: a rendszerváltásnak és a határok megnyílásának köszönhetően alakulhatott ki egy széles kapcsolatrendszer Magyarországgal, létrejöttek a szlovákiai magyarok által létrehozott társadalmi szervezetek, amelyek a különböző társadalmi igényeknek megfelelően dolgoznak. Kiemelte a sokrétű rendezvények megvalósulását, a vállalkozói réteg létrejöttét, és a sokoldalú, legfőképpen online elérhető sajtótermékek megjelenését és magát a szabadság fogalmát.
Öllős László (Fotó: Szalai Erika/Felvidék.ma)
Csáky és Öllős a beszélgetés során legtöbbször egyetértettek az események visszaidézésének egy-egy mozzanatával kapcsolatban, ám az eredményeket értékelve már más nézeteiknek adtak hangot.
Csáky Pál megjegyezte:
úgy érzi, a jelenlegi országos visszaemlékezések során a magyar vonal kisodródik, holott a szlovákiai magyarok kiterjedt magyarországi kapcsolatainak köszönhetően segítették a forradalom alakulását.
Öllős is aláhúzta az akkori szlovákiai magyar értelmiség szerepét, amely eltörölhetetlen érdemeket szerzett az események alakulásában.
Somogyi Alfréd megkérdezte beszélgetőpartnereit arról is, miként értékelik a ’94-es komáromi nagygyűlés önrendelkezésről szóló kérdését: hiba volt-e, hogy akkor nem követelt autonómiát a szlovákiai magyarság? Öllős László szerint van még lehetőség arra, hogy ez a téma újra napirenden legyen, de véleménye szerint ehhez stratégiákban való gondolkodásra van szükség. Mint mondta, konszenzus akkor sem született a témában, ezért nem lehetett az autonómiát követelni.
Csáky Pál (Fotó: Szalai Erika/Felvidék.ma)
Csáky Pál azonban ezt a kérdést másként látja: „elmulasztott lehetőség volt” – fogalmazott, bár abban egyetértett, hogy az önrendelkezés kérdésében nem volt egyértelmű összhang. Hozzátette, Szlovákia 1993-as kikiáltásakor a magyar diplomácia határozott fellépésére lett volna szükség, bizonyos feltételekhez kellett volna kötni az új szlovák állam létrejöttének elfogadását.
A beszélgetést zárva Csáky Pál és Öllős László hangsúlyozták, nem mindegy, hogyan bánunk a harminc évvel ezelőtt kivívott szabadsággal. Csáky Pál megjegyezte:
A szabadság kegyetlenül őszinte képet mutat arról, hogy milyenek vagyunk.
Öllős László is figyelmeztette a hallgatóságot, hogy a szabadság felelősség is egyben. Rámutatott, a szabad választások eredménye minden esetben – legyen az helyhatósági, megyei vagy parlamenti – a társadalom tükörképe.
