A Felvidék.ma hírportál részére készítek egy európai összefoglalót. Amennyiben hajlandó vagy válaszolni röviden a kérdéseire, megköszönöm Neked. Így szólítottam meg számtalan szakmai partneremet és barátaimat szerte Európában, hogy egy összefoglaló helyzetjelentésben érzékelhesse a kedves olvasó, mi zajlik Taorminától Tallinig a vén Európában.
Többször beszámoltam már arról, hogy több tucat felvidéki magyar településnek és magyar egyesületnek szerveztünk olyan nemzetközi találkozókat, amelynek célja az volt, hogy kinyissuk Európa kapuját és sok ilyen esetben székelyek, vajdaságiak, felvidékiek, vagy akár a csehországi és svédországi magyarok is együtt tanácskoztak, tanultak egymástól és persze mulattak együtt a szicíliai, galíciai, máltai vagy portugál küldöttségekkel és ezáltal elértük, hogy valódi, élő európai kapcsolatrendszert építsünk ki az önkormányzatok és a szervezetek között. Az elmúlt hetekben ez az általunk „összeterelt” több száz európai egymás bejegyzéseit olvasta feszülten, könnyeivel küszködve, és egymásnak üzenve: vigyázzatok magatokra, mert szeretnénk még találkozni veletek, ha vége ennek a szörnyűségnek. Nos ezeket a barátokat, ismerősöket, és a Palócföldről származó kedves ismerőseimet szólítottam meg, hogy röviden ecseteljék a hazai helyzetet.
Dézsy Ildikó kolozsvári születésű, családjával már a 80-as évek végén menekült a szocialista Romániából Magyarországra, majd onnan költöztek Svédországba, Sjömarken kisvárosba.
Munkahelyén népműveléssel foglalkozik, ami a skandináv országokban az őshonos lakosság körében élő hagyomány. Ildikó aktív szervezője a svédországi magyar közéletnek, amolyan élő kapocs a kint élő magyarok és a svédek között. Különböző szakköröket szerveznek, például a magyar gasztronómia rejtelmeibe vezetik be a svédeket. Az intézményük alkalmazottai, tehát ő is már 2 hete otthonról dolgoznak. Sajnos minden beindított aktivitásukat be kellett rekeszteni, aminek negatív anyagi vonzata is van. Nem lesznek munkanélküliek, mivel a munkaadójuk anyagilag stabil.
Elmondása szerint a svédek fegyelmezettek és általában betartják a rendelkezéseket, a városban üresek az utcák, üzletek, buszok, mintha egy fantomvilág közepén találná magát az ember.
Ez Közép-Svédországban, Stockholm térségében nincs már így, ott elszabadult a pokol, sok a bevándorló, sűrűbben lakott városok vannak, emiatt magas számban szorulnak intenzív kezelésre. Svédországban nincsenek törvényerejű rendeletek, csak javaslatok, de az őshonos vikingek ebben a régióban betartják törvények nélkül is az ajánlásokat. Rengeteg vendéglő áll a csőd szélén, az üzletek is haldokolnak, egyedül az élelmiszerüzletek működnek felturbózott üzemmódban. A lakosság raktározási hisztériába esett, az élesztő, liszt, olaj, WC papír hiánycikk. Nagyon kevesen autóznak, mindenkinek a ház előtt áll az autója.
Lidia Kolar – Észtország fővárosában, Tallinban iskolaigazgatóként és angoltanárként dolgozik, és ahogy írja, a helyzet számára meglehetősen bonyolult. Az iskolákat 3 hétre bezárták, otthonról dolgoznak a tanárok. Különböző digitális platformokon keresztül tanítják a hallgatókat, ami azt jelenti, hogy minden hallgatónak kell lennie számítógépének. Nem tudják, mennyi ideig kell ezt folytatni, de április végéig bizonyosan. Majd így folytatta a helyzet ismertetését:
Mindenekelőtt otthon kell maradnunk, sétálhatunk, vásárolhatunk, de csak az élelmiszerboltok és a drogériák vannak nyitva. Mindenhol 2 m távolságot kell tartanunk egymástól.
A legtöbb ember nagyon megértő és vállalja, hogy betartja az új szabályokat, viszont több probléma merül fel a tizenévesekkel, ám a rendőrség az utcán van, hogy ellenőrizze a helyzetet.
A felvidéki, kalondai Erdélyi Beáta és férje, Sergio a Kanári-szigeteken, Tenerifén élnek, mindketten a szállodaiparban dolgoztak mostanáig, de jelenleg mindketten munkanélküliek és otthon várják a járvány lecsengését. Jó hír számukra a rossz helyzetben, hogy időleges segélyben fognak részesülni és a munkaadójuk is köteles lesz őket ismét alkalmazni a közeljövőben, ez reményeik szerint 2-3 hónap múlva bekövetkezik.
Az állam egyre szigorúbb intézkedéseket hoz a szigeten is, sok az ellenőrzés, a büntetés, sőt, a letartóztatás is. Viszont a fegyelmezetlen polgárok miatt egyre több a megfertőződött rendőr és katona.
Kizárólag a munkahelyre lehet menni, munkáltatói igazolás felmutatása kötelező, de tudni kell, hogy csak az egészségügyben és az élelmiszerellátásban alkalmazottak dolgoznak, minden más kötelezően szünetel. Ezen túl persze bevásárolni, tankolni, kutyát sétáltatni lehet közvetlenül a lakhely mellett, de ilyen esetben is a családból csak 1 személy mehet a közterületre. Persze vannak hírek olyanokról, akik megszegik a rendeletet, például szülinapi bulit tartanak otthon, ezért 600-1000 euró bírságot szabnak ki. A katonaság folyamatosan igazoltat az utcákon, a héten már a nyugalmazott katonákat is hadrendbe állította az állam.
A fiatal házaspár egyike hetente egy alkalommal megy vásárolni, ami a múlt heten 2 óráig tartott, mert a bolt előtt állt a sor 1,5 m távolságra egymástól, de a boltokban minden kapható. „Talán a legtöbben akkor fertőződhettek meg, amikor hetekkel ezelőtt, egymás hegyén hátán verekedtek a vécépapírért, és egy órát álltak sorban a kasszánál, mert a karantén első két hetében kezdtek rosszul lenni tömegesen az emberek a szigeten. Az első 2-3 hét (ami Magyarországon és a Felvidéken is most zajlik) csak fokozatos intézkedéssorozat, hogy ne ijedjenek meg az emberek, de ami utána következik, mi már benne vagyunk, na, az kemény lesz, most már a teljes áprilisról is szó van nálunk” – írja Bea, hozzátéve, hogy „Nem vicc, ti még csak az elején vagytok!”
Erika Cunnigham panyidaróci születésű, de már hosszú évek óta Kilkeelben, Észak-Írországban él férjével, Malcommal és kislányukkal. A férje egy repülőgépüléseket gyártó üzemben dolgozik, ahol a járvány előtt 1200 alkalmazott dolgozott, de jelenleg már kevesebb, mint ötszázan képesek felvenni a munkát, a többiek vagy fertőzöttek, vagy a családjuk miatt kénytelenek otthon maradni, és nagy valószínűség szerint teljes termelésleállás lesz a vége, mert a gyártósorokon nincs megfelelő mennyiségű dolgozó. Elmondása szerint nem rózsás a helyzet, mert a csőd is valószínű, de ami még rosszabb, hogy a városban rengeteg családot fog érinteni hosszú távon a nehéz gazdasági helyzet.
Balázs Dávid Székelyföldön, pontosabban Székelykeresztúron, Siklódon él kétlaki életet a családjával, feleségével, Tímeával Dávidvára Manufaktúra néven vezetnek vállalkozást és többek között természetes gyógyteákat, szappanokat készítenek és árusítanak szerte a Kárpát-hazában. A siklódi határban begyűjtött gyógynövénykeverékeiket általában 5-8 gyógynövényből állítják össze a nagyszüleiktől örökölt receptek alapján.
Mindezt az otthonukban végzik, tehát ők már évek óta önkéntes karanténban vannak, na de annak legalább haszna volt
– mondja Dávid, aki még nem panaszkodik, mert a viszonteladókhoz eddig el tudta juttatni a termékeiket, de tart az elkövetkező hónapok bizonytalanságától, persze ezt székely létére vonakodik bevallani. Amit sajnálnak, hogy a budapesti Székely Vásárra az idén nem jutnak el a székelyek. Érdekes, hogy eddig a régióban nagy volt a fegyelem, ami a járványból adódó rendeletek betartását illeti, de amióta a média fokozta a hangulatot, a fertőzöttek számának ismertetésével, egyre fokozódik a pánik a régióban.
Gaja Rivo fodrásznő a szicíliai Roccalumera kistelepülésen él családjával és ezidáig a fodrászszalonja volt a stabil bevételi forrása, amely természetszerűleg már hetek óta zárva van és fogalma sincs, hogy mikor tudja majd újra fogadni a vendégeket. Írja, hogy
a szicíliaiak a maguk módján igyekeznek átvészelni a járványt, folyamatos internetes kapcsolatban vannak egymással és az esti nagy családi vacsorák most a nagyszülők, közeli rokonok nélkül zajlanak, viszont a borozgatás sokkal intenzívebb lett az elmúlt hetekben.
Sajnos eléggé vészjóslóak a napi szinten közölt adatok a szigeten is, ezért a közvetlen lakókörnyezetében nagyon fegyelmezettek az emberek. Amit a legjobban sajnál, hogy nem tudja, mikor ülhet ismét repülőre, hogy lássa imádott városát, Budapestet, és mikor találkozhat a nemzetközi testvértelepülési programok által testvérré lett Ipoly-völgyi palócokkal, hogy kóstolhassa azt a jó erős házi pálinkát, írja sok szívecske és mosoly társaságában Csontváry Taorminájának a szomszédságából.
A Vajdaságból, Magyarkanizsáról Koza Róbert, turisztikai menedzser fogadta el a kérésünket, hogy jellemezze a helyzetüket, aki egyben a helyi utazási iroda vezetője is, és ugyanabba a mondatba tömöríti a lesújtó összegzést: 100%-os a forgalomkiesés a Tisza partján! Az elkövetkező hónapokkal kapcsolatban jósolni sem mer, hiszen a horgosi átkelőhely tőszomszédságában, a migránsok okozta állapotok között, eddig is emberfeletti teljesítménnyel fejlesztették a regionális turizmust, de a járvány minden eddigi eredményeiket lenullázta, illetve reméli, hogy csak befagyasztotta és a nyáron, a főszezonban már fogadhatják a sétahajózni vágyó turistákat a Tiszán.
A járvánnyal kapcsolatos rendelkezéseket teljes mértékben betartják a településen.
A nyugdíjasok (65 év felett) számára a Vajdaságban 24 órás kijárási tilalom van érvényben. Minden vasárnap 14 órától 17-ig van bevásárlási lehetőség a kijelölt üzletekben. A 65 év alatti lakosságra hétköznap 17-től hajnali 5-ig, illetve hétvégén 15 és hajnali 5 óra között kijárási tilalom vonatkozik.
Egy kedves ismerősünk Ostraváról, Csehországból foglalta össze az ottani helyzetet. Rákóczi Anna sokak számára ismerős, hiszen két csehországi magyar szervezetet is vezet, a Csehországi és Morvaországi Magyarok Országos Szövetségének az országos elnöke, illetve az ostravai helyi egyesületet is ő vezeti. Szomorúan írja, hogy
a koronavírus-járvány miatt természetesen mindenhol szünetelnek a rendezvényeik és a klubtalálkozók is megszűntek, legalább május végéig.
Csehországban kijárási tilalom van, sőt kötelező a szájmaszk viselése mindenhol, ezt szigorúan ellenőrzik és büntetik, de a lakosság igyekszik betartani a szabályokat. Az önkiszolgáló boltokban mindenhol ott van az egyszer használatos kesztyű, ezt is kötelező viselni a vásárlásnál. A csehek és a morvák higgadtak és fegyelmezettek, nem ágálnak az egyes intézkedések ellen, viszont mindenki aggódik a bizonytalan jövő miatt.
Francis Callus mentős Máltáról, Safi településről válaszolt a kérdéseinkre. Az első személy vagyok az első sorban, ebben a helyzetben – írja, majd így folytatja: – én aztán nem dolgozhatok otthon, sőt egyre kevesebbet vagyok otthon az állandó készültség miatt. Panaszkodik, hogy nem mindenki működik együtt, számos olyan esetnek volt tanúja, ahol kiderült, hogy elkerülhető lett volna a fertőzés.
Amikor teheti, a kevés szabadidejében szívhez szóló, érzelmes üzeneteket küld telefonon és a saját tapasztalatait osztja meg a Facebookon mindenkivel, de sokan figyelmen kívül hagyják.
Köszöni az érdeklődést és üdvözletét küldi magyar barátainak, és reméli, hogy a kialakult testvértelepülési kapcsolat folytatódik és visszatérhet majd Magyarországra, mert nagyon jól szórakozott itt tavaly a település küldöttsége tagjaként.
