160 évvel ezelőtt ezen a napon olyan valaki jött a világra, aki ekkor még nem sejthette, hogy az életpályája nem egy átlagemberével lesz egyenértékű. Olyan család sarjaként, mint amilyen főnemesi családja volt, nem is lehetett más sorsa, minthogy a társadalmi- és közéletben meghatározó szereplővé váljon. Édesapja nyomdokaiba lépve maradandót elsősorban politikusként sikerült alkotnia, de ez mellett egyéb más területen is büszkén helytállt, mint jogász, történész vagy mecénás.
Ifjabb gróf csíkszentkirályi és krasznahorkai Andrássy Gyula Gábor Manó Ádám 1860-ban született második gyermekként Tőketerebesen az Andrássy család kastélyában, amely gyermekkorának is meghatározó helyszíne lett. Bátyja Andrássy Tivadar volt. Édesapja, id. Andrássy Gyula politikai pályájának folyamatosan felfelé ívelésével párhuzamosan 1871-ben fiai is Bécsbe kerültek a Ballhausplatzra.
Tanulmányait magánúton végezte, az év végi vizsgákat Budapesten tette le a piaristáknál. Édesapja külügyminiszterként utódai számára hasonló politikai karriert szánt, mint a magáé. Gyula fiát 1883-ban beajánlotta a konstantinápolyi konzulátusra segédfogalmazói munkakörbe. Közben egy évvel később ifj. Andrássy Gyula Berlinben, a Frigyes Vilmos Egyetemen végezte jogi tanulmányait, majd ugyanitt, a német fővárosban lett követségi attasé. Az egyetemi évek örökre nyomot hagytak benne, különösen nagy hatást gyakorolt rá Eduard Gneist, nagyhírű jogtudós, és annak előadásai. Elérve 24. életévét bekerült a magyar országgyűlés főrendiházába is. 1886-ban szakítva a külügyi pályával a hazai belpolitikai élet irányába mozdult el.
1886-ban a Szabadelvű Polgári Párt színeiben a csíkszentmártoni kerület jelöltjeként bekerült a törvényhozásba, mely eredményét egy évvel később újra megismételte. 1892-ben Terézvárosban lett képviselő, valamint 1894-ig a Belügyminisztérium államtitkári tisztségét is ellátta. 1894-ben a Wekerle-kormány a király személye körüli miniszterévé nevezték ki. 1897-ben az időközi választások során Rozsnyón jutott mandátumhoz. Egyre inkább kezdett eltávolodni pártjától, melyet 1904-ben végleg otthagyott. 1905-ben, a választásokat követően többedmagával megalakította az Országos Alkotmánypártot, melynek a vezetője lett.
A második Wekerle-kormányban 1906-1910 között belügyminiszterként tevékenykedett, nagyszabású választójogi és szociális reformtervekkel állt elő.
Közben 1909-ben magánéletét tekintve is fontos mérföldkőhöz érkezett, feleségül vette időközben elhunyt bátyja özvegyét, Zichy Eleonórát, akinek lányairól is gondoskodott.
1910-ben feloszlatta pártját, pártonkívüliként vált az egyik vezérszónokává a Tisza István-kormány ellenzékének. 1913-ban újra megalakította korábban feloszlatott pártját. 1918 októberében egy rövid időre visszakerült a külügyi körforgásba, ugyanis ő lett az utolsó külügyminiszter az Osztrák-Magyar Monarchián belül. 1919-ben Bécsben az ellenforradalmi antibolsevista Comité egyik vezetője volt, majd újból hazatért, és 1920-ban Miskolc I. kerülete, majd 1922-ben Budapest I. kerülete nemzetgyűlési képviselői mandátumát szerezte meg.
1921-ben elvállalta a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának elnöki pozícióját. Részt vett IV. Károly második visszatérési kísérletében, amelynek eredményeként Tatán elfogták, és néhány hétig vizsgálati fogságba kényszerült.
Szabadulását követően régi pártját maga mögött hagyva csatlakozott a Friedrich-féle Keresztény Földmíves és Polgári Párthoz, és a legitimista oldalról egyik legnagyobb kritikusa lett a Bethlen-kormánynak. Politikai karrierje az 1929.6.11-én bekövetkezett halálával szakadt meg.
Andrássy – vagy, ahogy rokonai nevezték „Duci bácsi” – nemcsak a politikai, hanem a tudományos élet terén is jelentőset alkotott. Főleg a jog- és államtudományokban ért el említésre méltó eredményeket. 1904-től a Magyar Tudományos Akadémia tagjai közé is felvették, később a szervezet igazgatóságában szintén jelen volt. Néhány fontosabb műve: Az 1867-iki kiegyezésről. Bp., 1896 (németül: Ungarns Ausgleich mit Österreich vom Jahre 1867. Lipcse, 1897), Miként tartotta fenn Magyarország a középkorban alkotmányos szabadságát. Bp., 1900, A magyar állam fönnmaradásának és alkotmányos szabadságának okai. Bp., I. 1901, II-III. 1911 (angolul: The Development of Hungarian constitutional liberty. London, 1908), Zrínyi Miklós, a költő. Bp., 1909, A közigazgatás reformja. Bp., 1913, A száműzött Rákóczi. Bp., 1914, Háború és a társadalom. Bp., 1914, A jó béke céljai. Bp., 1915, A világháború problémái Bp.1916, A királykérdés jogi szempontból. Bp., 1920.
Mindezek mellett nagy segítséget nyújtott a képzőművészeknek, többek között Szinyei Merse Pál és Rippl-Rónai József festőknek. Több mint harminc évig volt a Nemzeti Szalon és a Képzőművészeti Társulat vezetője, és a magyar kultúra egyik legnagyobb támogatója. Tőketerebesi kastélyában és budai lakásában az ország egyik legnagyobb magángyűjteményével rendelkezett.
A legvégén következzen egy idézet, amely ifj. Andrássy Gyula – A száműzött Rákóczi című művéből származik: „Erős, megingathatatlan meggyőződésem, hogy igazi nagyság, igazi mély hazafiság és áldozatkészség sohasem lehet hiábavaló és mindig a nemzeti erő egyik forrása marad.”
Felhasznált irodalom:
http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1921_junius_11_ifjabb_andrassy_gyula_halala/
https://www.ogyk.hu/hu/blog/posts/ifj-andrassy-gyula-1860-1929
https://dtt.ogyk.hu/hu/gyujtemenyismertetok/szerzoi-eletrajzok/mas-szerzok/item/330-andrassy-gyula
https://hu.wikipedia.org/wiki/Andr%C3%A1ssy_Gyula_(politikus,_1860%E2%80%931929)
https://ifjgrofandrassygyula.hu/?page_id=88
