Április 18-án, húsvét harmadik vasárnapján délelőtt XIV. Leó pápa az angolai Kilamba városában mutatott be ünnepi szentmisét, amelyen a helyi hívek közösségéhez szólt. Homíliájában az emmauszi tanítványok történetét állította a középpontba, rámutatva: a feltámadt Krisztus ma is mellénk szegődik „miközben a szenvedés és a keserűség útját járjuk. Megnyitja szemünket, hogy felismerjük művét, és megadja nekünk annak kegyelmét, hogy újra elinduljunk és újjáépítsük a jövőt”.
A szentmise végén Filomeno do Nascimento Vieira Dias, Luanda érseke mondott köszönetet a Szentatyának. A Magyar Kurír és Tőzsér Endre SP fordítása nyomán a Szentatya beszédéből részleteket közlünk.
A sebzett múlt és a remény keresése
A pápa az evangéliumi jelenetből kiindulva idézte fel a két tanítvány útját, akik „sebzett és szomorú szívvel” hagyják el Jeruzsálemet, miután csalódás érte őket.
„Szükségük van arra, hogy beszéljenek róla… ám félő, hogy fájdalmuk rabjai maradnak”
– fogalmazott. E képet Angola történelmére vetítette, amely „gyönyörű, mégis sebzett ország”, és amely „éhezik és szomjazik a reményre, a békére és a testvériségre”.
A csüggedés veszélye és az örömhír
A Szentatya rámutatott: a hosszú szenvedésekkel terhelt múlt könnyen reményvesztettséghez vezethet.
Az emmauszi tanítványok példáján keresztül figyelmeztetett, hogy „elveszítjük reményünket, és megbénít bennünket a csüggedés”, ha kizárólag a múlt fájdalmára tekintünk. Ezzel szemben az evangélium örömhíre ma is érvényes: „ő él, feltámadt, és mellettünk halad”.
Az Úr jelenléte az úton
A homíliában hangsúlyosan jelent meg Krisztus kísérő jelenléte. Jézus „útitársukká válva segít nekik összerakni történetük darabjait”, majd a kenyértörésben felismerhetővé válik számukra.
„Megnyílt a szemük, és felismerték”
– idézte a pápa az evangéliumot, rámutatva, hogy az Úr közelsége új távlatot nyit az ember előtt.
A hit forrásai: ige és eucharisztia
A pápa szerint az újrakezdés alapja az Istennel való kapcsolat elmélyítése: az imádság, az ige hallgatása és az eucharisztia ünneplése.
Figyelmeztetett ugyanakkor arra is, hogy a vallásosság torzulhat, ha „mágikus és babonás elemek” keverednek bele, ezért a híveket arra buzdította, maradjanak hűségesek az Egyház tanításához, és tekintetüket Krisztusra irányítsák.
XIV. Leó (Fotó: Vatican Media)
„Megtört kenyérré” válni másokért
Az emmauszi történetből kiindulva a pápa arra hívott, hogy a hívek maguk is „megtört kenyérré” váljanak mások számára. Ez nemcsak az eucharisztikus jelenlét felismerését jelenti, hanem azt is, hogy az ember „az együttérzés ajándékává lesz” ott, ahol szükség van rá.
Kiemelte:
Angola társadalmi és gazdasági nehézségei olyan Egyház jelenlétét igénylik, amely képes meghallani az emberek kiáltását.
Egy új társadalom építése
A Szentatya hangsúlyozta, hogy a keresztény közösség feladata a sebek gyógyítása és a remény újjáélesztése.
Olyan emberekre van szükség – papokra, szerzetesekre és világi hívekre egyaránt –, „akik úgy adják oda önmagukat”, hogy a testvériség és a béke építőivé válnak.
Csak így valósulhat meg egy olyan jövő, ahol „eltűnik a gyűlölet és az erőszak”, és megerősödik az igazságosság.
Remény a jövő felé
A homília végén a pápa bátorításként szólt a hívekhez: „ne féljetek” reménnyel tekinteni a jövőbe. A feltámadt Krisztus arra hív, hogy a hívők „tanúi feltámadásának, s egy új emberiség és egy új társadalom építői” legyenek.
Beszédét azzal zárta, hogy a híveket a Mária oltalmába ajánlotta, és biztosította őket imádságáról és közelségéről.
A Szentatya homíliája teljes terjedelmében ITT olvasható.
BN/Felvidék.ma/Magyar Kurír
