Március első vasárnapján lelkileg igencsak megérintett egy koncert. A Müpában a Budafoki Dohnányi Zenekar A jövő hangjai elnevezésű programjának lehettem részese. A kezdeményezés több évtizedig ért Hollerung Gábor karnagy, a Zenekar ügyvezető igazgatójának szívében, s az elmúlt évben egy szuperprodukció, Carl Orff Carmina Burana című művében öltött testet. A darabot gyakran előadják, de félezer fiatal szerepeltetése igazi nóvumnak számított a magyar zenei életben.
A sikeren felbuzdulva idén a kilenc tanintézményből verbuválódott félezer fiatal két jól ismert opust, Kodály Zoltán Jézus és a kufárok és a Mátrai képek című kórusművét, ezt követően a ritkán hallható Mendelssohn Első Walpurgis éj című kantátáját szólaltatta meg.
Az előadás főpróbáján vettem részt, s a hallottak kedves emlékeket idéztek fel bennem. Egyetemi tanulmányaim alatt, s az azt követő években, a kórusban való éneklés az életemben fontos szerepet játszott. A közösség élményét adta meg a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem politikával átitatott környezetében, s mellesleg fél Európát is bejártam a dalos társakkal. Különösen emlékezetes marad két, összevon kórusokkal szervezett fellépés, az egyiken több százan Kodály A magyarokhoz című művét adtuk elő, a legendás karnagy, Ugrin Gábor vezetésével. Egy másik alkalommal az akkori rendszer kegyeltje, Pödör Béla állt a pulpituson.
Fotó: Nyíri Balázs
A Müpa nagyterme megtelt e délelőtti alkalomra is, az esti előadás is táblás házas volt. Az első szám, A Jézus és a kufárok az előadóknak feladta a leckét. Nagyon nehéz mű, korrektül megszólaltatni is nagy faladat, jól bemutatni viszont csak a legnagyobb együtteseknek sikerül. Ezúttal a „korrektül előadni” elv érvényesült, az egyik fiatallal beszélgetve meg is jegyezte, hogy voltak, mikor megizzadtak a próbák és a bemutató során. A Mátrai képek ehhez képest felüdülés lehetett, ráadásul a zeneművet az Angyalföldi Vadrózsa Táncegyüttes produkciója is színesítette, kedvesen, odaillően.
Mendelssohn művét ritkán lehet hallani, pedig a Goethe által inspirált darab nagyon szép, dallamos, egyszóval közönségbarát. A komponálásakor a kikeresztelkedett zeneköltő ugyancsak megvívhatta magában csatáját a telet búcsúztató ősi rituálék, s a kereszténység eszméjének dicsőítése között, s a német mester az első mellett tette le a voksát. A kilenc tétel első része viszonylag könnyen énekelhető, a 7. résztől (Druidák kórusa) viszont már igazán embert próbáló.
Fotó: Nyíri Balázs
A produkció nagyon tetszett, s ez a karmester lelkesedésének is köszönhető. Jóllehet a fiúk aránya töredéke volt a leányoknak (ez sajnos tendencia a kórusoknál és táncegyütteseknél egyaránt), de a karnagy az ifjú férfiakat középre helyezte, így hangjuk a közönség felé irányult, teltebben szólhatott. A kórus mellett kiváló szólisták léptek fel, az előadás mindenkinek élményt jelenthetett, s várjuk a folytatást.
Dr. Csermák Zoltán/Felvidék.ma
