„A tavaszi hadjárat a főhadszíntéren 1849. április 2-ától május 21-ig tartott, melynek során a magyar honvédsereg óriási, ám nem teljes katonai sikert ért el. A terv a császári csapatok bekerítése és Komárom felmentése volt, a mellékhadszíntereken pedig Erdély felszabadítása és a Délvidék elfoglalása” – írja a Wikipédia.
Magyarországon 1989-ben történt az első szerveződés a dicső hadjárat emlékére.
A felvidéki magyarság
ugyan burkoltan, de már az 1989-es változások előtt is megemlékezett március idusáról,
de mit sem tudott a dicsőséges tavaszi hadjárat körülményeiről. Ha magyarországi könyvekből tájékozódott is, ott nem sok valós információt talált a lelkes kutató.
Tavaszi Hadjárat 2001-ben
Az első Felvidéki Tavaszi Hadjárat rendezvénysorozatának gondolata abban az időben fogalmazódott meg, amikor az itt élő magyarság az 1989-es bársonyos forradalom után éledezni kezdett. 1997-ben, amikor már dübörgött a Mečiar-úthenger, a legvadabb időszak köszöntött a magyarságra.
S vajon ki más kezdeményezhette volna ezt szemben az árral, mint Dobos László, az akkori MVSZ alelnöke, s asszisztense, Pogány Erzsébet, valamint Halasi Nagy Endre, a Széchenyi Társaság történésze.
Pogány Erzsébet a Felvidéki Tavaszi Hadjárat emlékünnepségén 2016-ban
Az első útjuk annak idején Szőgyénbe, az akkori polgármesterhez, Nágel Dezsőhöz vezetett, aki nyitott volt az ötletre. Jómagam szervező partnerként voltam jelen, mint a Csemadok egyszemélyes járási hivatalának mindenese – akit többi kollégájával együtt már menesztett a soviniszta kormány.
Az indítványozók a hadjárat felvidéki ötletével, és egy Petőfi-mellszobor ajánlatával jöttek a megbeszélésre.
Nágel Dezső rögtön partnerünk lett, (csakúgy mint a Csemadok Érsekújvári Területi Választmánya), s ő inkább Görgei Artúr szobrát tartotta jogosnak, mert Petőfi-szobor már másutt is volt az országban. Nem kis vállalkozás volt ez abban az időben, hiszen Görgeit a régi ítélet szerint hazaárulónak bélyegezte a történelemírás.
Az akkori magyar polgármesterek példás összefogással felsorakoztak Nágel Dezső mellé, sőt, még a nagysallói szlovák polgármester is.
Akkoriban alakult meg az Első Izsai Lovas és Hagyományőrző Egyesület, bandérium is, s az első rendezvényen ők voltak az egyetlen itteni lovas hagyományőrzők.
Tárnok István átnyújtja a 20. Felvidéki Tavaszi Hadjárat Nyilatkozatát Vígh Gábor polgármesternek (Fotó: Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
Az első rendezvény 1998 áprilisában volt, amikor a több mint száz katonai hagyományőrző: huszárok, gyalogosok, tüzérek bevonulása és a csatajelenetek bemutatása Katona Tamás közvetítésével soha nem tapasztalt élményt nyújtott. A három napon át tartó rendezvény központi ünnepségének Szőgyén adott otthont. A Csemadok helyi alapszervezete berkeiben működő Miért Kisszínpad történelmi emlékjátékot mutatott be, s fellépett a Baráti néptánccsoport is.
A színháztermi csatajelenetek előadója Katona Tamás történész volt. Lenyűgöző előadásában szinte megelevenedtek az események.
Feledhetetlen volt ez az első találkozó, viszont a hazai magyar média, s országos szervezetek sem merték felvállalni a dicsőséges történelmi időszakot idéző felvonulásokat, majd a Komáromba bevonuló csapatok kavalkádját.
A lovas magyar huszárok, az őket kísérő erdélyi, magyarországi, felvidéki markotányos lányok, a falvakban őket fogadó népviseletes fiatalok sorfala soha nem tapasztalt élményt jelentett az embereknek.
Ettől kezdve a szőgyéni szabómester, Kunyik Béla neve ismert lett nemcsak itthon, hanem a Kárpát-medencében is, ugyanis ő varrta a hagyományőrzők viseletét, korabeli ruhák mintájára.
Kép: Berényi Kornélia
A hadjárat évről évre ismétlődött, sőt, Szőgyénben, Köbölkúton megalakultak a hagyományőrző fiatal csapatok, melyek közül a szőgyéni IX. vörössipkás zászlóalj felvidéki csapata ma is közreműködik rendezvényeken. Máté Endre, a budapesti lengyel Wysocky Légió hagyományőrzőinek vezetője segítségével került sor e csapatok kiképzésére.
A későbbiek folyamán további hagyományőrzők is csatlakoztak a megemlékezők táborához.
A rendezvényre minden évben sor került. A Szőgyénben megrendezett ünnepi esteken olyan előadók voltak, mint Konrad Sutarski, Budapesten élő lengyel író, történész, Hermann Róbert hadtörténész, és mások.
Megelevenedett a dicsőséges tavaszi hadjárat (Fotó: Szalai Erika/Felvidék.ma)
A huszadik alkalommal megrendezett esemény helyszínein ezt a rendezvénysorozatot már Közép-Európa legjelentősebb katonai hagyományőrző rendezvényeként emlegette a magyarországi sajtó. A legutolsó szerényebb kimenetelű megemlékezés tájainkon 2019-ben volt.
S hogy mi volt a legnagyobb hozadéka ennek a látványokban, élményekben gazdag hagyományőrző rendezvénynek? Elsősorban diákjaink, ifjúságunk, és persze az érdeklődők megismerhették a magyar szabadságharc történetének egy szeletét, a történelmi neveket, a fegyveres harcok bemutatóin keresztül az egykori katonai élet embernevelő példáit.
Szülőföldünk, s konkrétan Szőgyén község pedig egy jelentős történelmi emlékművel gazdagodott. Görgei Artúr szobrát minden évben megkoszorúzzák a helyi iskola és intézmények képviselői, olykor még a környékbeli civil szervezetek is.
A tavaszi hadjáratra való emlékezés immár hagyománnyá vált, mind tájainkon, mind Magyarországon, melyről egy terjedelmes könyv is megjelent.
Az évfordulón emlékezzünk hát, mert tájainkon is bátrak voltak, akik mertek! Tisztelet emléküknek, közöttük azoknak is, akik már nincsenek köztünk!
(Dániel E./Felvidék.ma)
