A Nemesradnóton híres református kántortanítóra, Bodon Lajosra emlékeztek nyughelyén, Rimaszombatban október 12-én, halálának 50. évfordulóján.
A Pósa Lajos Társaság által szervezett megemlékezésen Bodon Lajos, mint a Pósa-kultusz elindítója előtt hajtottak fejet.
Gyurán Ágnes Pósa Lajos Ima a tanítóért című versét mondta el. Pósa Judit felidézte Pósa Lajos emlékének ápolása érdekében kifejtett tevékenységét.
Emlékbeszédet nt. Kovács Tímár Ildikó rimaszombati református lelkipásztor mondott. Isten igéjét Máté evangéliuma 5. fejezetének 13–16. terjedő verseiből olvasta. Mint mondta, a mester nyomába lépő tanító e világban só, világosság és hegyen épített város lett.
„A só úgy hat, hogy ő maga elolvad, elvész, de hatása ott érződik minden falaton. (…) A világosság nem önmagáért ragyog, hanem, hogy a fényében látni lehessen. (…) A hegyen épített várost messziről meg lehet látni” – mondta a lelkipásztor.
Kifejtette, hogy Jézus mindenkori tanítványainak e három dologhoz kell szabniuk magukat, s így tett a népnevelői szolgálatra elhívott Bodon Lajos is Isten dicsőségére betöltve hivatását. Hatása, mint a só íze tovább élt a tanítványai életében, rendeltetésszerű életéből világosság áradt, felnéztek rá, mint a hegyen épített városra. Jelleme, személyisége döntő volt mások számára is. Élete másokat is útba igazított, s ajándékul szolgált az utókornak.
„Ma is felnéztünk rá, mert mi is hisszük, hogy munkássága, hite, szeretete, ragaszkodása, szolgálata valóban felemelte Bodon Lajost a láthatatlan dicsőségbe” – fogalmazott nt. Kovács Tímár Ildikó rimaszombati református lelkipásztor.
Az összejövetel elején Pósa Lajos Mennyben lakó én Isten egyházi énekét, a végén a Himnuszt énekelték az emlékezők.
Bodon Lajos Rimaszombatban született 1891-ben. Tanulmányait a Losonci Általános Tanítóképző Intézetben végezte, kitűnő oklevelét 1911 júniusában szerezte meg. A fiatal tanító 1911. október 4-én foglalta el hivatalát Nemesradnóton, az esperes október 5-én iktatta be hivatalába.
Az első világháborúban fogságba került, addig többek közt Héthy György helyettesítette, majd hazatérte után kezdett el újra Nemesradnóton tanítani, egészen a második világháború végéig, amikor is szlovák tanítót hoztak a faluba.
Keze alól nagyon tehetséges egyének kerültek ki. 1930. május 23-án az ő irányításával tették le az új iskola alapkövét, melyet 1931. május 31-én szenteltek fel. Az iskola falán ekkor emléktáblát is avattak: „Pósa Lajos, a gyermekek édes szavú, arany-szívű költője dicső emlékének, aki ebben a faluban született 1850. ápr. 9.” szöveggel.
A Tanító Úr nem elégedett meg az emléktáblával, országra szóló gyűjtést indított egy Pósa-szoborra, melyet fáradtságot nem ismerő munkával, pompásra sikerült országos ünnepséggel 1934. július 1-jén fel is avattak. Ez volt az első magyar köztéri szobor az akkori Csehszlovákiában, Margó Ede szobrász munkája.
Bodon Lajos a „Felvidéki magyar tanítóság húszéves története” című mű részeként írta meg a nemesradnóti Pósa-szobor történetét. Ez alkalomból 1934-ben elindította az azóta is meglévő Pósa Albumot, melyben írásokat, cikk-kivágatokat, fényképeket gyűjtenek.
Bodon Lajos az 1950-es évekig számos Pósa-ünnepséget szervezett és színdarabot rendezett Nemesradnóton, az 1960-as években pedig még kántorként beszolgált Nemesradnótra. Rimaszombatban hunyt el 1971-ben, a köztemetőben nyugszik.
Emlékére a Rákóczi Szövetség és az egyházközség lelkésztársával, Pósa Lajossal közös emléktáblát emelt 2013-ban a nemesradnóti református templomban, 2021-ben pedig neve felkerült a helyi gyülekezeti ház falán elhelyezett „oskolamesterek” névtáblájára is.
Bodon Lajos halálának 50. évfordulója alkalmából a rimaszombati síremléken a szervező Pósa Lajos Társaság mellett koszorút helyezett el a Nemesradnóti Református Egyházközség nevében Pósa Dénes gondnok, a Rákóczi Szövetség Balogvölgyi Helyi Szervezete nevében pedig Homoly Mária szervezeti tag.
(Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)