Janus Pannonius (Janus-János, Pannonius-Pannónia), magyarosan Csezmiczei János, vagy Cesinge János. A Dráva menti Csezmicén született 1434. augusztus 29-én és Medveváron halt meg 1472. március 27-én. Bár latin nyelven írt, mégis az első magyar költőként tartják számon.
A fontos életrajzi adatokat Janus Pannonius születésének idejéről, helyéről és szüleiről csupán a reneszánsz művész költői utalásai alapján ismerik az irodalomtörténészek.
A Mátyás király korában élt római katolikus pap Nagyváradon tanult és latin nyelven írt.
Az epigrammairodalom és a reneszánsz irodalom megteremtőjeként tartják számon. 1459-től haláláig pécsi püspök, az első név szerint ismert magyar költő és humanista.
Nagyváradon anyjának, Vitéz Borbálának a testvére, Vitéz János volt a püspök, aki nagybátyja és védnöke volt. Mátyás nevelője a magyar humanizmus megteremtője, aki nemcsak az egyház első embere volt, hanem egy időben az egész magyarországi politika irányítója is.
Janus Pannonius nevét Európa-szerte ismerték.
Költészetének anyaga, nyelve és hangulata az olasz humanizmus talajából nőtt ki. Verseinek világképe a humanizmus szellemében alakult ki. Költészetében a vallásos eszmék helyett megjelenik Magyarországon, s azonnal európai színvonalon a reneszánsz gondolkodás és életérzés. Műveiben nagyra értékeli a földi életet, a békét, a kultúrát, a természetet és a költői halhatatlanságot.
1447-ben a magyar humanizmus gerince Pier Paolo Vergerio olasz teológus tanácsára, Guarino Veronese, (olasz humanista tanár, filológus, költő, műfordító) ferrarai magániskolájába került. Guarinónál együtt nevelkedett a korabeli itáliai ifjúság színe-javával, s a koraérett gyermekben hihetetlenül gyorsan bontakozott ki a költői tehetség. Guarino nemcsak latinra, de ógörögre is tanította.
1454-ben Padovában jogi tanulmányokba kezdett. A kánonjogot négy év alatt, meglepő gyorsasággal végezte el. Tanulmányai befejeztével itáliai útra indult. 1454–55 telét Magyarországon töltötte, amikor váradi őrkanonok volt, és ekkor születtek meg első pannóniai tárgyú elégiái. 1458-ban Rómába utazott, mint titeli prépost.
Hunyadi Mátyás trónra kerülés után Janust hazahívták rokonai, egyenesen az udvarba, mert az új ország építéséhez jól képzett emberek kellettek. Katalin királyné (Podjebrád Katalin, cseh királyi hercegnő, Hunyadi Mátyás első felesége) tanítója, majd királyi kancellár, azaz az udvari hivatalok vezetője lett.
Rokona, Vitéz János bíboros, prímás esztergomi érsek pedig nemcsak az egyház hazai vezetőjévé, hanem Mátyás uralkodásának korai éveiben a király legfőbb tanácsosává – Mátyás után az ország második emberévé és a politika jelentős irányítójává – vált.
Mátyásnak szüksége volt arra, hogy az egyház feltétlenül mellette legyen központosító politikájában, ezért a püspökségek élére legmegbízhatóbb híveit állította. Így lett Vitéz kinevezése után Janus Pannonius pécsi püspök.
Élete nagy részét betöltötte a politika, de nem hagyta abba költői munkásságát sem. Leginkább az epigramma és az elégia műfajában alkotott. Kétségeit, bánatait – így az édesanyja elvesztése miatti gyászt, vágyódását a napfényes Itáliába – meghitt hangú költeményekben fejezte ki. Közben százszámra írt csipkelődő epigrammákat. Jelentős műve a Pannónia dicsérete (Laus Pannoniae) című epigramma.
„Eddig Itália földjén termettek csak a könyvek
S most Pannónia is ontja a szép dalokat.
Sokra becsülnek már, a hazám is büszke lehet rám,
Szellemem egyre dicsőbb, általa híres e föld!”
Több száz epigramma, két kötetnyi elégia, nagyszabású panegyricusok (emelkedett hangvételű ünnepi beszéd, amelyet közönség előtt tartottak), episztolák, vers- és prózai fordítások maradtak fenn sokrétű munkásságából. Kiemelkedő munkája az Egy dunántúli mandulafáról (De amygdalo in Pannonia nata) című elégico-epigramma, a Mikor a táborban megbetegedett (De se aegrotante in castris) című vers és a Búcsú Váradtól (Abiens valere iubet sanctos reges, Waradini, 1458) című elégiko-óda, melyet Pannonius egyik legnagyobb művének tartanak.
A költő és politikus pályafutása végül így alakult: Mátyás király hosszú távra békét kötött a szultánnal. Janus Pannonius és a nagybátyjával, Vitéz Jánossal szövetséges főurak köre úgy érezte, hogy egész addigi politikai elképzelésük jutott csődbe, mert szerintük a király elárulta a Hunyadi-hagyományt és elhanyagolta a török elleni védekezést. Ezért Vitéz Jánossal és a zendülő főurakkal együtt 1471-ben szembefordult a királlyal. Az összeesküvők uralkodójelöltje Kázmér lengyel királyfi volt, akit Mátyás helyébe, a magyar trónra akartak juttatni, Vitéz János a német birodalmi gyűléstől is kért segítséget. Janus Pannonius is az összeesküvők mellé állt és Mátyás ellen fordult. A király egykori nevelőjét, az esztergomi érseket és a főurakat elfogatta és a visegrádi, majd az esztergomi várba záratta. A zendülők kegyvesztetté váltak. Mátyás sorsukat megvitatta a pápai követtel és a magyar főurakkal, akiknek közbenjárására szabadon engedte valamennyiüket.
Janus Pannonius, nagybátyjával ellentétben, nem adta meg magát és tovább menekült. Előbb Pécs várának falai között védekezett, majd vagyonával és kincseivel Velence felé futott tovább a király haragja elől. Útközben megbetegedett, meghűlt és 1472. március 27-én, harmincnyolc éves korában, Medveváron elhunyt.
A kiengesztelődött király később Pécsett eltemettette s műveit összegyűjtötte a Corvina könyvtár számára. A püspök maradványait tartalmazó sírra 1991-ben a pécsi székesegyház altemplomában bukkantak rá. 2008. október 21-én püspöki szentmise keretében temették újra a bazilikában. Az újratemetéskor 500 mandulafát ültettek el, amelyek a költő szimbólumát jelképezték, a télen rügyező mandulafát, azaz a korai jelenségnek számító költészetét.
2009. május 29-én mutatták be a számítástechnika segítségével a költő arcképét. 2012-ben nemzetközi díjat alapítottak emlékére, Janus Pannonius Költészeti Nagydíj címen.
Magyarországon több közterület és közintézmény viselte/viseli a nevét. Pécsett nagy hagyománya van, nevét a Pécsi Tudományegyetem mellett működő Janus Egyetemi Színház viseli.
Forrás: Wikipédia
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)