Garamkövesden, két év kényszerkihagyás után ismét megrendezték a Gyurcsó István-emléknapot. A Garam menti község hűen ápolja a falu szülöttének, Gyurcsó István költőnek az emlékét. A 26. alkalommal megrendezett kulturális esemény ismét gazdag programot kínált az önkormányzat szervezésében, és a helyi kulturális csoportok közreműködésével.
A garamkövesdiek 1995-óta Juhász Gyula soraival nyitják meg évről évre a költőre, „Pista bácsira” való emlékezést:
Vannak napok, melyek nem szállnak el,
De az idők végéig megmaradnak,
Mint csillagok ragyognak boldogan
S fényt szórnak minden születő tavasznak.
Így volt ez most is. Az egykori Hont vármegye déli csücskében, a Garam folyó bal partján, a Garam, a Duna és az Ipoly folyók által határolt területen fekvő magyar község apraja-nagyja együtt rótta le az elődök iránti kegyeletét. A kultúrház nagytermében a helyi kézművesek, amatőr alkotók munkáiból nyílt kiállítás. A rendezvények helyszínein szerepeltek a helyi óvodások, a Boróka néptánccsoport és a nyugdíjasok klubjának Fehér Akác énekkara, de megszólaltatta a harmonikát Moravcsík László helyi borász is, aki Gajdos Enikővel Bodonyi Andás szerzeményeiből adott ízelítőt.
Stugel Zsanett, a rendezvény háziasszonya köszöntötte a vendégeket, a határon túlról érkezőket is, köztük Oszvald György írót, az Esztergomi Körzeti Televízió tulajdonosát, Bihari Antalt, és a szülőfaluba hazalátogató Szabados született Stugel Annát, aki ezen a napon hozta el és mutatta be megjelent könyvét „Visszaemlékezés Garamkövesd hagyományaira” címen.
A falu főterén található Gyurcsó-szobornál az emlékezők koszorút, virágot helyeztek el, köztük Elzer János polgármester, a Szlovákiai Magyar Írók Társasága nevében Reczai Lilla és Jancsó Péter, a szomszédos községek önkormányzatai, valamint a helyi szervezetek és intézmények képviselői.
A Szlovákiai Magyar Írók Társasága nevében Reczai Lilla és Jancsó Péter emlékezett (Fotó: Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
Keszegh Ágnes helyi lokálpatrióta, hagyományőrző Gyurcsó István szobránál emlékezett a közelmúltban megboldogult Huszár Lászlóra és Bodonyi Andrásra, akiknek a Gyurcsó István-emléknap megvalósításában és folyamatában nagy szerep jutott az elmúlt negyedszázad alatt. Huszár Lászlónak, a Magyar Művelődési Intézet igazgatójának nevéhez fűződik a Gyurcsó István Alapítvány és az évente megrendezett emléknap, mely egyben hódolat volt a felvidéki magyar költészet felé. 1996 óta színesítette az eseményt a szavalók seregszemléje, melynek keretében értékelték a díjazottakat. Gyurcsó István sorai szerint „ők óvják, féltik összedőléstől nyelvünk templomát.” Bodonyi András, az ipolysági születésű zenész, pedagógus minden emléknapon gitárral, énekkel emelte az ünnep fényét és hangulatát.
A két év kényszerkihagyás után szűkebb programmal, szavalók nélkül zajlott az esemény, ám Ágnes bízik benne, hogy a jövőben is lesznek fiatalok, akik éltetik a verset, a zenét és a nehéz időkben is felvállalják a hosszú évek hagyományának folytatását Garamkövesden. Végezetül egy-egy mécses elhelyezésével hajtottak fejet Huszár és Bodonyi emléke előtt.
Keszegh Ágnes Huszár Lászlóra és Bodonyi Andrásra emlékezik (Fotó: Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
Az ünnep keretében, miként az elmúlt években is, ezen a napon emlékeztek a falu másik szülöttére, Hubik István könyvszerkesztőre és műfordítóra, akinek a kultúrház falán található emléktáblájánál helyezték el koszorúikat.
A vendégek megtekintették a kultúrház emeletén található Gyurcsó István-emlékszobát, ahol a költő személyes tárgyait, kéziratait, könyveit és a hozzá fűződő emlékeit Keszegh Ágnes kalauzolásával szemlélhették meg az érdeklődők.
Berényi Kornélia/Felvidék.ma
