Az ember mindig is arra törekedett, hogy megértse a maga körül történő jelenségeket, történéseket, és épp ez szolgálta és szolgálja a fejlődést a tudomány és a technika terén.
Jó, ha van bennünk tudásvágy, tudásszomj.
Az a természetes, ha igenis feltesszük a kérdéseket: miért, hogyan, mi célból? Ha valamit meg szeretnénk érteni, akkor arra törekszünk, kutatjuk és talán előbbre is jutunk.
Ezért megdöbbentő a számunkra, ha a törekvésünk ellenére mégsem jutunk előre, mégsem értjük meg a velünk kapcsolatos vagy számunkra fejtörést okozó sarkalatos kérdést. Ez félelmet vált ki, és kizökkent minket.
Gyakran találkozunk azzal, hogy ilyenkor az ember alternatív megoldásokat próbál találni, vagy úgy igyekszik önmagát igazolni értetlensége miatt, hogy különböző összeesküvés-elméleteket enged közel magához.
A konspiráció (előre kidolgozott, a valóság elemeire épülő fedőtörténet, magyarázat) vagy álhír (valós és kitalált hírek keverése, teljesen kitalált hírek terjesztése) a legjobb megoldás sokak számára, amikor nem értik meg azt, ami megmagyarázhatatlan.
Ilyen helyzettel találkozunk Krisztus Urunk üres sírjával kapcsolatosan is.
Máté evangéliumában így olvassuk: „… az őrségből bementek a városba, és jelentették a főpapoknak mindazt, ami történt. Azok (…) így szóltak: Ezt mondjátok: Tanítványai éjjel odajöttek, és ellopták őt, amíg mi aludtunk. (…) El is terjedt ez a szóbeszéd (…) mind a mai napig.”
A szóbeszéd terjed mind a mai napig. Nagyon sokan egyszerűen nem tudnak mihez kezdeni a feltámadás tényével, tanításával. Sőt, vannak olyan, magukat hívőnek, Krisztus ismerőnek tartó emberek is, akik mégsem tudnak szembenézni a feltámadás kérdésével, nem tudják ezt elfogadni.
Emberi természetünkből adódóan csak azt vagyunk képesek elképzelni, amivel van valamilyen megtapasztalásunk.
Amit még nem tapasztaltunk, azt nehezen tudjuk magunk elé képzelni és valóságosnak tartani.
Itt van nagy szerepe annak, hogy ne kutassuk, ne akarjuk mindenáron megérteni azt, ami érthetetlen és megmagyarázhatatlan. Egyszerűen csak hallgassunk arra a hangra, ami így szólít: „Ne féljetek! Menjetek el, adjátok hírül …”
Mert az üres sír az az „… érthetetlen kegyelem, /Mely rég utánam jár, / Ki tévelygőn, vakon / Bolyongtam utamon, / Egyszer csak rám talált!”
Isten szeretete megmagyarázhatatlan. Csak el kell fogadni!
(Csonthó Aranka, reformata.sk/Felvidék.ma)
