A tehetséges fiatal zselízi sportoló, Torma Gábor 2019-ben egy tűzbalesetben vesztette életét. Emlékének ápolására családja és barátai megalakították a Torma Gábor Egyesületet, ami több aktivitás mellett kezdeményezte, hogy a zselízi városi futóversenyt a fiatalon elhunyt sportolóról nevezzék el, amin idén több mint 120-an futottak együtt.
A közösségi sportesemény mellett egy díjat is alapítottak, amit kiemelkedő vers- és prózamondóknak, illetve sportsikereket elérő zselízi diákoknak osztanak ki minden évben.
Az idei díjazottak a Zselízi Magyar Tannyelvű Alapiskola és a Comenius Gimnázium június 1-jei gyermeknapja keretén belüli rendezvényen vehették át az elismerést. A díjat Gábor édesanyja, Torma Irén és testvére, István adták át.
A vers- és prózamondásért járó díjat az alapiskola kiválósága, Goga Vivien; a kiemelkedő sportteljesítményt elismerő díjat pedig az alapiskolás Kapusta Barnabás és a gimnazista Koller Ketrin és Milan Haborák vehették át.
„A díjátadók mindig büszkeséggel töltenek el. Büszke voltam a két csodálatos fiamra, akik évről évre díjakban részesültek mind az alapiskolában, mind a gimnáziumban. Ma is büszke vagyok a mellettem álló fiamra, aki a nagybetűs életben is megállja a helyét. Sajnos Gábor számára az elismerések és a díjak szerzése rövid pályát futott be, tragikus körülmények között eltávozott tőlünk. Illetve ő úgy mondaná: „Itt vagyok, csak az út másik végén.” De biztos vagyok benne, hogy itt van, mert az a tömérdek erő, amit kapok, az egyszerűen megfogalmazhatatlan” – mondta el köszöntő gondolataiban Gábor édesanyja, Torma Irén.
Cserba Katalin, a Comenius Gimnázium igazgatónője (Fotó: Zselízi Magyar Tannyelvű Alapiskola)
Hozzátette: „Mi felnőttek, szülők, tanárok azt gondoljuk, hogy a tudásunkkal, tapasztalatunkkal, segítségünkkel megpróbáljuk a helyes útra terelgetni a gyerekeket, és ez természetesen így is van, hogy megteszünk értük minden tőlünk telhetőt. Gábor távozásával viszont rájöttem, hogy a gyerekek is rengeteg dologra megtanítanak minket. Gábortól tanultam meg például, hogy sosem szabad feladni. Az a hihetetlen mennyiségű hit, erő, szeretet és kitartás, ami benne rejlett, valóban példaértékű volt, és máig ez lebeg a szemem előtt. Megtanított engem arra, hogy ahhoz, hogy elérjünk valamit, nagyon sokat kell küzdeni, de így szinte bármit el lehet érni, ha elég elszántan akarjuk és eléggé hiszünk önmagunkban. Ezért döntött úgy az egyesületünk, hogy a sportban és az irodalmi tevékenységben nyújtott kiváló teljesítményért néhány diákot kitüntetünk az általunk alapított emlékplakettel és pénzjutalommal.”
(Csonka Ákos, Felvidék.ma)
