Hálásak lehetünk Máté evangélistának: egyedül ő tudósított a napkeleti bölcsekről, akik nélkül már elképzelhetetlen a karácsony. A fantázia királlyá tette őket, s nevet is adott nekik, bár erre még csak célzás sincs az evangéliumban. Szerepelnek a 14. századi Gesta Romanorumban is, ami rövid elbeszéléseknek és azok magyarázatainak latinul írt gyűjteménye.
A vonatkozó rész egy dán királyról szól, aki a Háromkirályok kölni sírjához zarándokolt, s három koronát vitt ajándékba. Hazatérve álmában a Háromkirályok viszonozták az ajándékot. „Az első egy nagy edényt ád kezébe, teli arannyal, mondván: vegyed a bölcsességnek kincsét, hogy a te népedet igazságban hordozzad, mert a király becsületi a jó ítélettől függ. A másik egy kötés mirhát ád néki, mondván: végyed a penitenciának mirháját, mellyel a testi ösztönöket meggyőzzed, mert az érdemel királyságot, aki zabolán hordozza a természetet. A harmadik temjént ád néki, mondván: végyed az ájtatosságnak temjénjét, és kegyelmességnek illatját, mellyel a szegényeket táplálod. Mert valamint a harmat a virágokat újítja, úgy éleszti a királyi kegyelmesség a fogyatkozott szíveket.”
A magyarázat: „A király nem más, mint a jó keresztény ember, aki tartozik három koronát készíteni a királyok Királyának, úgymint az Atya, Fiú, Szentlélek Istennek. Az Atyaistennek tartozik a tisztesség koronájával… Második korona légyen a reménység koronája, melyet kell helyheztetük az Ur Jézus halálának érdemében; mert annyira szeretett minket, hogy egy ideig a menyországot elhagyta mi érettünk. Az emberi természetben ellenségünkkel megharczolt és nekünk győzedelmet szerzett. Harmadszor tartozunk a szeretetnek koronájával a Szentlélek Istennek, ki által az isteni szeretetben megmaradhatunk örökké. Ha e három koronát igaz szeretettel bémutatjuk, mink is szép ajándékokat vészünk a Szentháromságtól. Az Atyától a jószágos cselekedeteknek kincsét… A Fiútól a pénitenciatartásnak mirháját … A Szentlélektől az ájtatosságnak temjénjét vesszök, aki az ő erejével és ajándékjával csudálatos buzgóságra ki mondhatatlan fohászkodásokra gerjeszti föl lelkünket.”
A példázatot 1682-ben, fogarasi várfogsága alatt fordította magyarra Haller János. Kicsit nehézkes, de ma is érthető a szöveg, üzenete pedig különösen fontos: Tiszteljük az Atyát, éljünk reménységben, hiszen Jézus szeretetből emberré lett érettünk, és a Szentlélek segítségével maradjunk meg Isten szeretetében. Ennek érdekében tegyük a jót, tartsunk bűnbánatot és fohászkodjunk buzgón.
A fenti kép Ozsvári Csaba műve, a pátyi templom bronzkapujának részlete: a három király megérkezett Betlehembe és a Szent Családot köszönti hódolattal. Sok ilyen ábrázolás létezik, de tudtommal csak Ozsvári ábrázolja az egyik királyt Szent Istvánként, amint a magyar Szent Koronát átadja Jézusnak, aki megáldja azt, azaz hazánkat. Jut ebből az áldásból a mai magyaroknak is.
Áldott karácsonyt mindannyiunknak!
(Surján László/Felvidék.ma)