Az elmúlt pár hónapban szinte már mindennapos élmény a jelenlegi határfolyó mindkét oldalán az arab népvándorlás. Nem lehet azt mondani, hogy erre tévedtek, remek helyismerettel rendelkeznek a migránsok, szinte tervszerűen használják a schengeni határon az utakat, vasútvonalakat, hidakat a továbbhaladásukra, éjjel vagy nappal. Általában 10–30 fős csoportokban vonulnak át a falvakon.
Kedden délután is riadóztatta Gál István, az anyaországi Ipolytarnóc polgármestere Papp Rékát, Kalonda polgármesterét, hogy fényes nappal újabb csapat tart a határon át. A migránsokat Ipolytarnócon tette ki egy furgon, mely dolga végeztével sebtében távozott is. Mire a helyiek feleszméltek, hogy mi történik éppen, a kocsi már eltűnt, az utasok pedig azonnal elindultak a mai Szlovákia irányába.
Papp Réka már szinte rutinszerűen értesítette a rendőrséget, majd szólt az önkormányzat alkalmazottainak, hogy a mai munkanapjuk valamivel tovább fog tartani.
Épp csak, hogy elmosták a nagy fazekakat az előkarácsonyi, remek káposztaleves után, amit a hétvégén szolgáltak fel a falu apraja-nagyjának, már főzhették is a finom, forró teát a Kalonda határában begyűjtött szíriai menekültek számára.
A rendőrség begyűjtési akciója és a nyilvántartásba vétel a csontig ható hidegben zajlott. A férfiak között, az egyik édesapa (igen, édesapa) hét év körüli kislányát is magával hozta a kalandos útra. A polgármesternő a rendőrök engedélyével beültette őt a saját kocsijába, hogy ott melegedjen, amíg lezajlik a procedúra. Soha nem látott még havat, de itt, Nógrádban, abban kellett gyalogolnia és nem értette, hogy ez a fehér valami miért okoz ilyen zsibbasztó fájdalmat a kicsi lábujjaiban. Amíg a motor kiáramló forró levegőjével szárította a lábait, az ujjaival szívecskéket rajzolt a párás ablakra.
Az édesapa egészen jól beszélt angolul, így egy rögtönzött riportot készített vele Kalonda első embere, amelyet igyekszem frappánsan visszaadni a tisztelt olvasónak.
Mindenki Szíriából indult és mindenki Németországba akar eljutni, mert a többiek már ott vannak…
A török–görög határon 4–7 ezer euró a taxa, ez az ára annak, hogy az EU-n belülre kerüljön a migráns.
Persze van „all inclusive” ajánlat is, egyenesen Németországba, gyaloglás nélkül, 20 ezer euró az ára.
Görögországból már a saját ügyességükön múlik, hogy mennyit gyalogolnak, illetve utaznak a hálózat segítségével tovább.
Szerbiában rosszul jártak, mert kifosztották őket, szinte alig maradt meleg ruhájuk.
Nem árulta el, hogy végül hogyan sikerült átjutniuk Magyarországra, de nagy valószínűség szerint a kerítés nélküli, jelenlegi román–magyar határon át.
Amíg megérkezett a bérelt busz, hogy rendőri kísérettel elszállítsa a lekapcsolt csoportot Besztercebányára, a polgármesternő a kalondai törődés lehető legpraktikusabb módját választotta, ugyanis rendőröstül, migránsostul mindenkit beterelt a helyi kocsmába melegedni, ahol a migránsok azonnal felvásárolták az összes édességet és csipszet a felszolgált ötórai tea mellé.
Mielőtt buszra szálltak volna, Papp Réka feltett nekik még egy kérdést.
Amennyiben „mi” (értsd, az EU) pénz küldenénk nekik Szíriába, hogy jobban éljenek, otthon maradnának? Nem! – hangzott a határozott válasz. Nekik Németország a végső cél.
Teszem hozzá, amely ország csak eszköz egy olyan cél elérésében, amelyben ezek a szerencsétlenek is csak eszközök.
Viszont a kislány hálás pillantása, és az autó ablakára rajzolt szívecskéi olyan őszinte, gyermeki reakciók voltak, amelyek okkal megzavarják az ember – a racionális politikai helyzetben kényszeredetten – megkérgesedett szívének monoton dobogását.
A Megváltó hamarosan megszületik, hogy szeretetével megmentsen bennünket, embereket.
(Papp Sándor/Felvidék.ma)
