A hallás világnapját március 3-án tartják. Ekkor évente hívják fel a figyelmet a hallássérülésre, hallásvesztésre és az ahhoz kapcsolódó tünetek kezelésére. Célja, hogy ezen túl elősegítse a fül- és hallásgondozást az egész világon.
Érdemes ebből az alkalomból megemlékeznünk egy világhírű magyar tudós életútjáról, aki a hallás élettanának élvonalbeli kutatója volt. Éppen száz évvel ezelőtt doktorált a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen.
Békésy György, vagy ahogy világszerte ismerték – Georg von Békésy – 1961-ben kapta meg a hallás elméletének kidolgozásáért az orvosi Nobel-díjat.
Az USA-ban élő, de még mindig magyar állampolgár Békésy Szentgyörgyi Albert mellett a második kutató, akinek Magyarországon végzett alapkutatásaiért ítélték meg a díjat. Nevét 1948 után hazájában sokáig elhallgatták, miközben életútja kettészakadt. 1946-ig Magyarországon élt, majd Stockholmban, később az Egyesült Államokban.
A Nobel-díjjal (Fotó: Getty Images)
Szülei 1898-ban Pécsett kötöttek házasságot. Édesapja Kolozsvárról, édesanyja Szlavóniából származott. Apjával magyarul, anyjával németül beszélt.
Apja bölcsészdoktori diplomát szerzett, de a Kereskedelmi Minisztériumban lett főfelügyelő, 1900-ban Münchenben szaktudósító, majd 1910-ben Konstantinápolyban, illetve Zürichben követségi alkalmazott. 1915/1916-ban Bernben találjuk, majd Prágán keresztül visszakerült Budapestre. Édesanyja, Mazaly Paula 1923-ban elvesztette férjét, de a család motorja maradt.
A különböző állomások jelzik, hogy Békésy György hol járt iskolába. A legegyöntetűbb képzést a müncheni elemi iskolában kapta. Majd Pécsett járt az Ágoston téri iskolába, ahol a 4. osztályt végezte el.
Ezt követték az isztambuli évek, ahol francia nyelvű gimnáziumba járt, majd 1913-ban Budapesten az Attila úti Werböczy gimnáziumban folytatta tanulmányait. Ezt követte Zürich és Bern, ahol magántanulóként két és fél év alatt négy osztály anyagát sajátította el. 1916 őszén érettségizett. A féléves órás- és műszerész-inaskodás után – ahol megtanult valójában preparálni –, 1917-től a berni egyetem hallgatója lett.
Rövid hazai katonáskodás után nagy nehezen felmentették. Az első világháború után 1918-ban újra Svájcban találjuk. 1921 nyarán abszolutóriummal vegytant végzett. Budapesten a Pázmány Péter Tudomány Egyetemen 1923-ban Tangl Károlynál (1869–1940) fizikusi doktori címet szerzett. Doktori értekezésének rövid változata 1927-ben német folyóiratban jelent meg.
Az 1923–27 közötti időszak a munkahelykeresés jegyében zajlott. Rövid ideig a Süss cégnél dolgozott, sikertelenül pályázott a jenai Zeissnél, illetve a budapesti Egyesült Izzó Kutatólaboratóriumánál. 1924-tél a Posta Kísérleti Állomáson dolgozott, Paskay Bernát igazgató jóvoltából, ahol munkahelyi kötelezettségei után kedvére kutathatott. Majd 1925-ben Siemens-ösztöndíjat kapott. Ekkor kezdett el foglalkozni a közép- és belsőfül anatómiájával és fizikájával.
Másodmagával dolgozta ki azt a mindenre kiterjedő akusztikai rendszert, amely a terem utózengési idejének meghatározásától kezdve az elektroakusztikai eszközök jellemzőinek meghatározásáig és elhelyezésüknek módjáig terjedt. Az 1930-as években a Magyar Rádió stúdióinak akusztikus tervezését ő végezte.
A Pázmány Péter Tudományegyetem orvosi karának Anatómiai Intézetében Schimert Jánosra,a fiatal adjunktusra bízták. Őt mi Szentágothai Jánosként (1912–1994) ismerjük.„Az általa feltett kérdésekre nem tudtam válaszolni” – mesélte Pécsett egyetemi előadásában 1962-ben Szentágothai professzor, a későbbi akadémikus.
Az emberi fül szerkezete (Fotó: webbeteg.hu)
Békésy külön engedéllyel vihette haza az emberi fejeket, így végezte el otthon a belső fül preparálását.
Folyamatosan tette közzé a hallással kapcsolatos dolgozatait, melyekre a nemzetközi közvélemény is felfigyelt.
1931-ben a Német Onkológiai Társaság Denker-díjjal tüntette ki. 1933-ban egyetemi magántanár lett. 1937-ben a Leopoldina Leibniz-éremmel, 1939-ben a Groningeni Egyetem Guyot-díjjal tünteti ki. 1939-ben az MTA levelező tagjává választották. 1940. február 9-én „A rezgésérzés technikai jelentősége és mérése“ címmel tartotta meg székfoglaló előadását.
Még abban az évben a Tudományegyetem Gyakorlati Fizikai Tanszéke vezetésével bízták meg. 1944. április 30-án amerikai bombatalálat lerombolta postai laboratóriumát. 1946-ban lett az MTA rendes tagja.
1946/47-ben Svédországban dolgozott, majd 1948-ban a Harvard Egyetemre került. Itt kutatott 1966-ig. A Memorial Hall alagsorában alakította ki az Érzékszervek Élettanának Laboratóriumát. A fül működésének hű mechanikai modelljeit itt építette meg, amelyek igazolták a halláselméletét.
1967-ben a Leopoldina, a Német Természettudományi Akadémia ünnepi ülést tartott tiszteletére. Több egyetem díszdoktorává avatta.
Magyarországi elismerése azonban váratott magára. 1969-ben a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetem díszdoktorrá avatta. Az oklevelet a washingtoni nagykövetségen vette át.
Utolsó éveiben Honoluluban dolgozott. 1972. június 13-én halt meg. Hamvait a Csendes-óceánba szórták a végakaratával összhangban.
1979. június 4-én budapesti ferencvárosi emléktáblája avatása Miklós öccse és családja jelenlétében történt meg. Akadémiai rehabilitációjára halála után 8 évvel került sor.
1995. december 1-én Diósdon megnyílt a Postamúzeum, melynek két termében dr. Békésy a hawaii egyetemről hazatért kísérleti berendezései leltek otthonra.
1999-ben a budapesti Pázmány Péter sétányon leplezték le mellszobrát.
Békésy bámulatos kísérletező készséggel, s képességgel rendelkező, zárkózott típusú ember volt, akit jobban érdekelt a laboratóriumi kutatói hivatás, mint a nyilvános szereplés. Soha nem nősült meg.
Széles területet felölelő tudományos munkásságát nehéz összefoglalni.
Alapos kutató volt, először megismerkedett a fül anatómiájával. Hosszas munkával kipreparálta a hallókürtöt (helicotrema, Eustach-kürt), a csiga csúcsában egymással találkozó háromlépcsőszerű járatot. Majd a csiga (cochlea) bonctani részeinek preparálási technikáját kidolgozva, elsőként látta meg az ún. alaphártyát és ismerte fel annak bonyolult rezgésformáit, mérte a milliméter ezredrészét is alig kitevő rezgésamplitúdókat.
Ő írt először a csigáról, annak mechanikus működéséről, mint frekvenciaanalizátorról. Elkészítette annak fizikai modelljét.
A második folyamatos kísérleti fázis előtt Stockholmban szerkesztette meg önműködő hallásvizsgáló berendezését, amelyet a szakirodalom és az orvosi gyakorlat Békésy-féle audiométer néven ismer.
2011. július 6-án, Pécsett, a volt Ágoston téri általános iskola bejárati falánál a helyi professzorok nevében Páva Zsolt polgármester és Bódis József, a Pécsi Tudományegyetem rektora leplezte le a Békésy-emlékművet.
A Magyar Tudományos Akadémia tavaly, november 30-án ünnepi ülés keretében emlékezett meg róla.
(Prof. emeritus Makovitzky József, Univ. Heidelberg és Freiburg im Breisgau)
