Stumpfné Braun Zsuzsanna muzeológus március 23-án, Petőfi Sándor sokrétű életművéről tartott előadást A lelkemnek titkos műhelyében címmel a kassai Majel Rovásban, mivel a széphalmi Magyar Nyelv Múzeumában készülnek egy Petőfi-kiállításra, mely a vándorló költőt teszi a középpontba.
A kivételes tehetségű zseniről összegyűjtötte az érdekességeket. Vele kapcsolatosan szerencsések vagyunk, mivel gazdag szakirodalom áll rendelkezésre. Egész életét ismerjük 7-8 napot kivéve. Érdekes viszont, hogy születésének és halálának pontos időpontját nem ismerjük.
Sokan elemezték. Kortársai vele kapcsolatos írásait kritikusan kell megközelíteni, mert nem minden szöveg hiteles. S mellette még ott áll az életmű, nemcsak a versei, hanem a prózája is.
A Petőfi-emlékév két évre terjed ki, könyvbemutatók, konferenciák, régi könyvek újrakiadásására kerül sor.
Műveinek kritikai kiadása 5 kötetből áll. A hatodikkal válik teljessé.
Honnan indult? Petrovics Sándort 1823. január 1-án Kiskőrösön anyakönyvezték. 1895-ig az anyakönyvekbe a keresztelés napját írták be, nem a születését. Az európai kultúrkörben úgy tartották, aki az év első napján születik, az kivételes ember lesz. Lehet, a költő egy kicsit erre is rájátszott, amikor ezt a napot vallotta születésnapjának. Öt és fél évesen Kecskeméten kezdett iskolába járni. Az legenda, hogy gyakori iskolaváltoztatásainak oka, hogy rossz tanuló lett volna. Erre azért került sor, mert a mészáros apa minél színvonalasabb oktatást kívánt biztosítani számára. Kitűnő diák volt. Nagy tervei voltak vele.
De 15 évesen vándorszínésznek, majd katonának állt. Ez a két pálya vonzotta. Színészként bejárta az országot. A szülei persze ezt nem támogatták.
Azután az előadó egy rajzot vetített le. Három barát van rajta. Petőfi szaval, Jókai Mór fest, Orlai Petrics Soma ír. Mindegyikük más pályára készült, mint amilyenre készült.
Már kicsi korában sokat olvasott. Ő kölcsönözte a legtöbb könyvet a könyvtárból. Nagyon szépen írt és szeretett rajzolni. Mások írását jó tudta utánozni. Letesztelték. Aláírattak valakivel egy papirost, Petőfi lemásolta és az illető nem tudta eldönteni, melyik az ő aláírása a kettő közül.
Hogyan lett a vándorszínészből költő, aki 26 évet élt és hatalmas népszerűségre tett szert? A nevét mindenütt ismerték. Amin szerepelt a neve, azt el lehetett adni. 15 évesen írta első versét, a Búcsúzást. Legalábbis ez az első, amely fennmaradt.
Első verse, mely nyomdafestéket látott, 1842 májusában jelent meg. A borozót még Petrovics Sándor néven írja alá. „Gondűző borocska mellett/ Vígan illan életem:” Majd Vajda Józsefnek küldött be verseket. Még ebben az évben jelent meg a Hazámban, mely már Petőfi név alatt látott nyomdafestéket.
Kevésbé tartják számon, hogy műfordítással is foglalkozott. Kényszerűségből. Lefordította A negyvenéves hölgy című francia regényt németből. 1843. október 8-án jelent meg, a cenzúra kívánságára A koros hölgy lett a címe. Ezután a Robin Hood című angol regényt ültette át szintén németből. 1844. május 6-án látott napvilágot, s dicsérő kritikát kapott.
Maga írta le, hogyan kezdődött a pályája. 1844-ben kopott ruhában, egy kötetnyi verssel indult el. Ez volt minden reménye. Debrecenből indult gyalog Pestre, de nem tudta kihez forduljon.
Végül felkereste Vörösmarty Mihályt, aki átolvasta és segített a verseit kiadni.
Lett pénze és neve. Harmadik kötete A helység kalapácsa volt. A Versek c. kötete 1000 példányban jelent meg, Vörösmarty keze munkája is meglátszik rajta. Ettől kezdve kezdtek megjelenni más versei is. Végül a költeményei tették halhatatlanná. „Költő vagyok, költőileg kell/ Végigrohannom az életúton” – vallotta 1844 tavaszán. Egyéni stílust hozott és személyességet. Nagyon egyszerű nyelvet használt, könnyen megértették. „Egy hangszer életem:/ (…)/ Nem, költészet, nem hagylak el soha,/ Mert nem hagyhatlak el!”
A Pesti Divatlapnál lett segédszerkesztő, ez indította el a pályán. Vahot Imre, a menedzsere, elvitte Barabás Miklóshoz. Ő készítette róla az első rajzot, ami ismertté tette. Rendes ruhája sem volt, ezért készíttetett számára. A lapnál később felmondott, otthagyta jól fizető állását. Inkább vándorolt. Főhivatású poéta lett 22 éves korában. Folyamatosan írt, majd adta ki munkáit. Vahot minden héten várta, hogy küldjön verset.
Jókai Mór mondta róla, hogy kutyafuttában ír. Rövid idő alatt sok munkát végzett el. A János vitézt, ezt a világirodalmi jelentőségű alkotását, hat nap és hat éjjel alatt írta.
Megmutatta, mindenről lehet érthetően írni. Vallotta, a költészet nem nagyúri szalon, hanem szentegyház, melyben „bocskorosan, sőt mezítláb is beléphetni!” (1847)
„Hol volt, hol nem volt a világon egy segédszerkesztő, ki díszes hivatalába beleunván, utazni ment.” (Úti jegyzetek) Az utazás, lelki-szellemi útra kelés is volt egyben, de költői útkeresést is jelentett. Önmagát, a boldogságát kereste. „Ma itten, holnap ottan,/ Csak ez az élmény…/ Csavargónak születtem,/ Csavargó vagyok én.” (A csavargó)
Első volt, aki a verseiből meg tudott élni. Azok alá zömmel odaírta hol és mikor készültek. Ha ezt térképre visszük, akkor nyomon követhetjük utazásait. Az előadó arra is fölhívta a figyelmet, hogy írásaiban sok a humor.
Sok portré készült róla. Ezek két csoportra oszthatók. Az elsőbe tartoznak azok, melyek életében készültek, amikor modellt ült. A másodikba pedig azok, melyek a halála után. Orlai Petrics Soma bensőséges képet festett róla.
Dagerrotípia Petőfi Sándorról
Egy hiteles kép készült róla. Egy daguerrotípia, egy apró fotó. Egressy Gábor vásárolt ilyen gépet 1845-ben. A költő elégedetlen volt, mert a valóságot mutatta. Sokáig elveszettnek hitték, 1950-es években egy padláson, rossz állapotban találták meg, mellette egy cetli közölte, ez Petőfi Sándor portréja. Felismerhetetlen volt, de helyreállították.
Természetesen a szerelem sem maradhatott ki. Petőfi szerelmes alkat volt, utazásai, vándorszínészkedése alatt sok színésznővel találkozott. Tizennyolc olyan hölgyet ismerünk, akibe szerelmes volt.
26 év alatt ez szép szám! Ez azzal függ össze, hogy lobbanékony természetű volt. Ismerjük nagy szerelme történetét. Szendrey Júlia is író volt, sok munkája megjelent. Kiadták naplóját, így teljesen más nézőpontból is megismerjük ezt a kapcsolatot. Házasságuk rövid ideig tartott. Júlia, „A feleségek felesége” kivételes egyéniség volt. Rövidre vágatta haját, ami megbotránkoztatta környezetét. A költő azt vallotta: „Megvallom: nem első/ Bennem e szerelem,/ De hogy az utolsó,/ Arra esküdhetem.” (Szerelmes vagyok én) Erre azért mérget ne vegyünk.
Barátja, Jókai Mór így látta: „Benne irodalmunk egyik legfényesebb csillaga hunyt el.” Meg sem lehet mondani, kit vesztettünk el benne, „csak amit mindig jobbra halad egyik év a másik után madárlátta sírja felett: úgy tűnik fel egyenként, hogy hány helyen nincsen Petőfi”.
Csodálatosan gazdag életművet ismerhetünk meg Petőfi esetében – szögezte le az előadó. Ahhoz, hogy megismerjük, olvasni kell. Ennek nincs akadálya. Szövegei változatlanok, azok velünk vannak és lesznek.
Fedezzük fel újra Petőfit, a prózáját is! – szólította fel közönségét Stumpfné Braun Zsuzsanna, akinek kedvencei az Útirajzok.
Illyés Gyula is fején találta a szöget: „Petőfi mindannyiunk rokona. Aligha van magyar anyanyelvű ember, akinek szívébe nem fészkelte be magát. Csaknem úgy, mintha vérségi közünk volna hozzá.”
(Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
