Kassa központjának egyik nevezetessége a zenélő szökőkút, hivatalos nevén Dinamikus Szökőkút, melyet idén nélkülözni leszünk kénytelenek.
Amikor februárban körbekerítették, azt hittem, mielőtt üzembe helyezik, a szokásos koratavaszi karbantartási munkálatokat végzik, s majd talán májusban ismét működni fog. Viszont kiderült, az 1986-ban üzembe helyezett szökőkút, melyet azóta már egyszer, 2006-ban felújítottak, most ismét fiatalításra szorul, mivel már tavaly korlátozottan működtették kritikus állapota miatt.
A mostani munkálatok 1.788.887 eurót fognak felemészteni, amelyhez a US Steel alapítványa 1 millió eurót biztosít. A fennmaradó összeget a város állja.
Folyik az építkezés (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Ebből az alkalomból érdemes feleleveníteni e népszerű berendezés történetét, mely Rudolf Schuster első polgármesteri időszakához kötődik. Erről egyik könyvében saját maga számolt be.
A történetet egy Moszkvától 182 km-re fekvő városban, a Vlagyimír-szuzdali Fejedelemség, ill. Nagyfejedelemség egykori központjában kell kezdenünk.
Rudolf Schuster egy küldöttséggel a Szovjetunióban járt, ahol meghívták a csehországi és szlovákiai nemzeti bizottságok elnökeit egy zenélő szökőkút megtekintésére. A többieket ez nem érdekelte, de Schuster elment. Az éjszakai órákban láthatta a vlagyimíri zenélő szökőkutat. Rögtön az jutott eszébe, ezt Kassán is meg kell valósítani! De rögtön lehűtötték, mert közölték vele, az alkalmazott membránszelepeket a szovjet haditechnika alkalmazza, így azokat tilos az országból kiszállítani. Annak ellenére még azon az éjszakán tárgyalt a megfelelő szakemberekkel. Ez azonban nem vezetett eredményre. Ezért azzal az ötlettel állt elő, hogy Ungvár, mely Kassa testvérvárosa, építsen ehhez hasonló szökőkutat, rendeljen membránszelepeket tartalékba, pótalkatrésznek. Ezeket adják át Kassának. Ők meg cserébe olyan árut biztosítanak, amelyet a Szovjetunió csak devizáért vásárolhat. A városi szovjet vezetője végül nem mert ebbe a vállalkozásba belefogni, ami miatt majdnem leváltották. Ugyanis, amikor Kassának sikerült a szökőkutat megvalósítania, őt marasztalták el, hogy lám, Kassa ezt megvalósította, ő meg képtelen volt erre!
Schuster volt annyira csökönyös, hogy elképzeléseit nem szívesen adta fel. Kiérezte, a szovjet tervezők szívesen látogatnának Kassára, s akkor segítenének ebben az ügyben. A városi szovjet elnökének lett a feladata, találja ki, milyen ürüggyel látogatnának Kassára. Végül az hivatalosan tapasztalatcsere ürügyén valósult meg. A szökőkútról természetesen egy árva szó sem esett.
Ezeknek az embereknek egy csehszlovákiai utazás olyasmit jelentett, mint nekünk akkor Nyugatra jutni. Érkezésük elhúzódott. 1984-ben, egy nappal karácsonyeste előtt érkeztek meg váratlanul, ami némi gondot okozott.
Megvendégelték, értékes ajándékokkal puhították őket, megmutatták nekik a város nevezetességeit. Ezután összehozták őket a vasmű szakembereivel. Tervrajzokat nem mertek hozni magukkal, de vázolták a főbb alapelveket, részletekkel együtt, ami alapján nemsokára a kassai szakembereknek sokkal jobb membránszelepeket sikerült gyártaniuk, mint amire az oroszok képesek voltak.
Viszont hazai gond is akadt. A színház és az Orbán-torony között elhelyezkedő park védett terület volt, így a műemlékvédelemmel és Kassa Város Főépítészeti Hivatalával is egyeztetni kellett volna. Viszont a város már évek óta vitában állt a pozsonyi műemlékvédelmi központtal, ezért ezeket az intézményeket tanácsos volt megkerülni.
Így csendben kiadta az utasítást a szükséges munkálatok megkezdésére. Ennek fedőneve a Park Karbantartási Terve volt. Gondot okozott, hogy a munkások nem akartak meghosszabbított műszakban dolgozni a jégkorong világbajnokság idején. Végül az eredményekről értesítették őket és néhány üveg pálinka is javította elkötelezettségüket.
1985 márciusában fogtak hozzá a park „karbantartásához” és 1986. május 1-én a kassaiak örömmel vették birtokukba a zenélő szökőkutat, mely azóta is töretlen népszerűségnek örvend.
Ezután már senki sem firtatta, milyen szabálytalanságok történtek.
Ez volt a levitézlett Csehszlovákia első ilyen létesítménye. Ezután Eperjes és Prága is épített hasonlót. Az eperjesit azonban később szétszerelték.
A parkban egy kútnak látszó szerény építmény állt, melynek szerepét senki sem ismerte. 1945-ben ugyanis a színházból sok mindent kidobáltak. A tervrajzokat is. Ez az építmény viszont egy földalatti folyosóval kötötte össze a színházi árkot, s egy watt energia nélkül szellőztette azt! Amikor oda a zenélő szökőkút számítógéprendszerét telepítették be, a zenekari árokban mindenki izzadni kezdett…
Kíváncsian várjuk az eredményt (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Most kicserélik a teljes műszaki hátteret, újabb hatásokat alkalmaznak majd. Távolról lesz mód a berendezést irányítani.
Egy olyan lehetőség is majd rendelkezésre áll, hogy bárki kedvenc dalát hallgathassa meg. Eddig is ezer dallam állt rendelkezésre, melyek közül a rendszer véletlenszerűen válogatott. De csak lassúbb, családalapító dallamokat, mert a rockandroll pattogó ritmusát a szivattyúk nem tudják követni.
Az átalakítás után 750 fúvóka, 240 fényforrás és 43 szivattyú áll majd rendelkezésre.
Összekapcsolják a színházzal is, s így a vízködre vetíteni tudják az előadásokat.
A tervek szerint októberben, az idény végén fog újra működni.
(Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
