Századunkra fordulva, a világkeresztyénség egyre több felekezetében jelentek meg azok a hangok, könyvek, témaközpontú konferenciák, képzések, amelyek a szemünk előtt kibontakozó válságjelenségekkel kezdtek el bibliai, teológiai, etikai szempontból foglalkozni.
Krízisteológiák, krízisetikák húzták meg a lelkiismeret vészharangjait és az imaharangokat a kezdődő és egyre elhatalmasodó klímaválság, a COVID, a háború, a migráció, a világpolitikai többpólusú átrendeződés és a mesterséges intelligencia kétarcú, jó és ismeretlen kockázatokat hordozó jelenségei kapcsán.
Előbb Genfben és Zürichben jött létre a református kezdeményezésű globethics.net erkölcsi világháló, amelynek ma már komoly képzési programjai is vannak, 170 000 alkotó, érdeklődő taggal. Mindezzel a jövendő generációit igyekeznek érzékenyíteni saját világuk várható kockázatainak erkölcsi, jogi, nemzetközi kontroll alatt tartásáért, szabályozásáért. Legutóbb az ugyancsak világméretű erkölcsi erőt és befolyást jelentő Vatikán is erőteljesen beszállt a válságkezelő etikai felelősségvállalók sorába. Most erről az igen fontos mérföldkőről adunk számot.
Vatikán és a Santa Clara Egyetem magas szintű együttműködése
Ferenc pápa kezdeményezésére a Vatikán és a világhírű kaliforniai Santa Clara Egyetem Markkula Alkalmazott Etikai Központja közötti együttműködés eredményeként létrejött a Technológiai, Etikai és Kulturális Intézet (ITEC).
Ez nemrég megjelentette azt a stratégiai-tudományos kézikönyvet, aminek ezt a címet adták: Etika a bomlasztó technológiák korában. Brendan McGuire lelkész, az ITEC tanácsadója szerint régóta tervezték már a kézikönyv kiadását.
Meggyőződésük szerint ugyanis a Vatikánnak egyedülálló képessége, hogy olyan kulcsfontosságú szereplőket képes egy asztalhoz ültetni, mint semmilyen más szervezet. „A pápának mindig is komoly rálátása volt a világra és az emberekre. Az egyházfő úgy véli, hogy a technológia jó dolog, de ahogy fejlődik, eljön az ideje, hogy mélyebb kérdéseket is feltegyünk”
— mondta a kaliforniai lelkész.
Protestáns-katolikus párhuzam az emberiség segítésére
A könyv hét alapvető irányelvre van lebontva, amit 46 konkrét, megvalósítható lépés egészít ki, definíciókkal, példákkal alátámasztva.
Érdekes és figyelemre méltó összecsengés van ebben a tekintetben az év elején a zürichi vallásközi etikai világháló, a globethics.net Stückelberger professzor vezette csapata által kiadott 700 oldalas kötet között. Ebben 45 témaajánlás és nemzetközi erkölcsi felelősségtudatosító szempont, intézményi és személyi feltétel fogalmazódik meg. Címe: Bizalomépítés – hogyan szolgálhatják a digitális technológiák az emberiséget.
Ez a két kötet minden bizonnyal a jövőbeni közös együttműködésnek is ösztönzője lehet a világméretű keresztyén felelősség akcióinak megszervezéséhez. Mindenképpen korszakos jelentőségű és jelzésértékű, hogy a római katolikus és a protestáns világ két vezető intézete szinte egy időben jelentkezett e művekkel.
Mintha minden oldalon megértenék és követnék az Ige biztatását: „Félretéve minden akadályt és a bennünket megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk lévő pályát, nézve a hit fejedelmére és bevégzőjére, Jézusra” (Zsid 12,1-2). Arra is hálás szívvel, nagyon is érdemes odafigyelnünk, milyen összehangoló munkát végez Isten Lelke közöttünk és értünk. Hiszen jó 11 éve a Kárpát-medencei magyar reformátusságnak ez volt a jelmondata: Krisztus a jövő, együtt követjük Őt! Az idei pápalátogatásnak pedig ez lett a jelmondata: Krisztus a jövőnk!
Röviden a vatikáni kézikönyvről
A kézikönyv nem marad meg a mesterséges intelligenciánál, hanem foglalkozik többek között a gépi tanulásból, a titkosításból vagy a felhasználók online tevékenységének nyomon követéséből eredő etikai kérdésekkel.
Az is figyelemre méltó, hogy nem csak a katolikus egyház szempontjait vette tekintetbe. Az ITEC ugyanis az üzleti élet, a civil társadalom, az akadémiai szféra, a kormányzatok és a különböző vallási szervezetek képviselőit is bevonta a technológia emberiségre gyakorolt hatásainak közös átgondolásába. A kézikönyv amellett érvel, hogy a technológiákba (és az azokat létrehozó vállalatokba is) már a kezdetektől be kell építeni bizonyos szabályokat, amiket az a „parancs” határoz meg, hogy cselekedeteinknek az emberiség és a környezet közös javát kell szolgálniuk.
A szerzők ebből vezetnek le hét alapelvet, amelyek köré csoportosítják a teendőket. Az alapelvek persze meglehetősen általánosak: (1) az emberi méltóság és jogok tiszteletben tartása; (2) az emberi jólét előmozdítása; (3) befektetés az emberiségbe; (4) az igazságosság, a hozzáférés, a sokszínűség, a méltányosság és a befogadás előmozdítása; (5) ismerjük fel, hogy a Föld minden életért van; (6) folyamatosan biztosítani kell az elszámoltathatóságot; (7) elő kell mozdítani az átláthatóságot, hogy érthessük, mi történik.
Ide véve röviden a protestáns etikai alaptörekvéseket, valóban láthatók az összetartás, a konvergencia jelei és területei:
a) értékek, bizalom és jog összefüggéseinek kifejtése; b) a mesterséges intelligencia, robotok és emberek etikus viszonyának kutatása; c) egészség és idegtudomány területén a mesterséges intelligencia (MI) felhasználása; d) a vallások a digitális igazságosságért kiemelten fontos területe; e) a mezőgazdaság, üzlet, pénzügy és a MI; f) biztonság, háború, béke és a MI; g) adatkormányzás, geopolitika és a MI; h) média, oktatás, kommunikáció és a MI etikus és etikai összefüggései.
Végre közösen közös jövőnkért
Ez a témaösszhang nem kerülhető meg, sőt egyenesen közös hálaadásra indít. Hiszen ugyanabban a világban él mindkét nagy keresztyén egyházi közösség közel 2 milliárd hívő tagja. Adja Isten, hogy a keresztyén hitből és felelősségből táplálkozó nagyszerű eredmények valóban segítsék az emberiség hatékonyabb válságkezelő lépéseit, eszközrendszereit. Végre azt is látjuk, hogy a két felekezeti világközösség nagyon is idejében és példaadó módon jár elöl a világválságok és a digitális kor buktatóinak hitből elkötelezett, pánikot vagy éppen cinizmust oldó, vagy érdektelenséget oszlató kezelésében…
Protestánsok és római katolikusok végre együtt, egymást erősítve az emberiségért, a világért, a fenntartható jövőért, környezetünkért, s az utánunk következő generációkért nemcsak egyház-diplomáciai úton, hanem konkrét gyakorlati lépésekkel is igyekeznek minden tőlük telhetőt megtenni.
Jó lenne ezt a potenciális összetartást egyre szélesíteni, vigyázni rá, s az oktatásban, egyházi fórumokon, kiadványokban, médiában mind szélesebb körben ismertté tenni.
(Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma)
