A török százötven éves uralma ismert nemcsak a történelemkönyvekből, de történészek, kutatók, elemezték a kor történéseit, s azt a győzelmet is, amellyel végül is tömegáldozatok és veszteségek árán egy közös európai összefogással sikerült véget vetni annak a pusztításnak, amit a kor népe megélt.
Minderről konferenciák, elemzések és olykor kötetnyi leírások is megjelentek, elhangzottak egy-egy konferencia, megemlékezés, emlékműavatás kapcsán.
A párkányi csata (1683. október 9.) – mely végül hatalmas áldozatok árán győzelemmel végződött – csak egy állomása volt annak az útvonalnak, ahol a győztes keresztény csapatok Lotaringiai Károly és III. Sobieski János lengyel király vezetésével, bécsi győzelmük után Párkánynál megállították a törökök hadát, és átjutva Esztergomnál Buda felszabadításával kiűzték az ellenséget Magyarországról, s ezzel lezárult a 150 éves török uralom korszaka.
Sajnos a párkányi csatáról a történelemkönyvek nem írtak, csak a szorgalmas kutatók által jutott el a köztudatba a 90-es évek elején. S ez arra késztette a lokálpatrióta Bartusz Gyula mérnököt, hogy ezt a kisvárost érintő jelentős történelmi eseményt, a városka történelmi múltját ismernie kell az utókornak is.
Az emlékjel, emlékmű állítása első nekifutásra 1993-ban nem sikerül a kezdeményezőnek. Majd 2001-ben megalakult LIMES-ANAVUM Regionális Kulturális Társulás, mely civil szervezetként 2003-ban a következő kerek évfordulón felkarolta az ügyet. A 320. évfordulón egy konferenciasorozatot indított, melyen neves magyar, szlovák, majd később lengyel történészek elemezték a történelmi eseményt. Ennek eredményeként született meg a javaslat, hogy III. Sobieski János lengyel királynak emlékművet kell állítani Párkányban.
A 4,5 millió korona értékű bronz lovas szobor négyéves kemény munka árán adományokból, gyűjtésből született meg, s 2008. október 25-én felállításra került egy erre a célra létrehozott parkban. A nemzetközi konferenciával kezdődő és három nyelven zajló szoboravatáson még az akkori szlovák miniszterelnök-helyettes, Dušan Čaplovič is ott volt, aki által a társulás félmillió korona támogatást kapott. Lengyelország, Magyarország, Esztergom, a város lakosai, testvértelepülések és sok-sok adományozó támogatásával megvalósult a Győrfi Lajos szobrászművész nevével fémjelzett emlékmű, mely nemcsak a város jelentős történelmi éke lett, de az első bronz lovasszobor volt a Felvidéken.
Ez a társulást további munkára, történelmi konferenciák szervezésére késztette, de leginkább a lengyel–magyar barátság, s a két nemzet egymással való szorosabb felvidéki kapcsolatát erősítette.
A lengyelek nagyra értékelték és értékelik ma is Európa-szerte található történelmi jeleiket, emlékműveiket. Párkányban évente nemcsak lengyel turisták, de zarándokok, hagyományőrző csoportok jelennek meg az emlékműnél, hogy tisztelegjenek királyuk, III. Sobieski János emléke előtt.
Az emlékművet kezdeményező társulás azóta is évente megemlékezést tart. Az idei 340. évfordulón, október 9-én a két városban lesznek megemlékezések, Esztergom lengyel kisebbségi önkormányzata, s maga a város Párkány önkormányzatával és a Limes Anavummal közösen rendez egész napon át tartó programot.
A párkányi csatának, Sobieksi János győzelmének a ma számára is van üzenete. Dr. Zombori István történész a konferenciák két kötetbe foglalt kiadványainak szerkesztője így fogalmazta meg előszavában:
„Miközben a közös múlt emlékeit megőrizni kötelességünk, ez csak elősegíti, hogy előre nézzünk a közös jövő irányába. E jövőnek legfontosabb része a kereszténység megtartása, amely Európának közel kétezer éves, lengyeleknek, magyaroknak több mint ezer éves hitet, erkölcsöt, kultúrát jelent. Államaink, önállóságunk, nemzeti önazonosságunk oly sokszor került veszélybe, de a közös hit mindig segített felülkerekedni. Erről nem mondhatunk le a 21. században sem.”
(Dániel Erzsébet)
