A második világháborús lengyel menekültek magyarországi befogadásának 84. évfordulójáról emlékeztek meg az elmúlt héten a Párkányhoz közeli Ebeden, Párkányban, majd az Ipoly mentén.
Mint a történelemből ismeretes, a második világháború kitörése után a lengyel nemzetet is kegyetlen tragédiák sorozata érte. A német állam 1939-es Lengyelország elleni támadása az ország bekebelezését célozta meg, mellyel a lengyel nemzet kegyetlen sorstragédiáját okozta.
A lengyel nép elindult szülőföldjéről és Magyarország volt az egyetlen befogadó nemzet, ahol becslések szerint 50–140 000 lengyel nyert menedéket az ország különböző részein.
Felföld a Magyar Királyság alá tartozó déli részén is számos lengyel kapott ideiglenes elhelyezést táborokban, családoknál. A menekülteket nagyobb táborokban helyezték el, főleg a két háború között épült és a második bécsi döntés után megüresedett kaszárnyákban leltek otthonra a családok, katonák, civil emberek, zsidók, kivétel nélkül szinte minden korosztályból voltak mindenütt.
A kutatók ismereteinek alapján menekülttáborokról vannak feljegyzések Párkányban és a környékbeli falvakban, Ebeden, Ipolyszalkán, Bényben és a Komáromi, Lévai járásban is.
Ebeden még a nyolcvanas évek végén a volt kaszárnya épületére egy emléktáblát is helyezett az utókor, Párkányban pedig 2010-ben a LIMES ANAVUM Honismereti Társulás a lengyel–magyar parkban helyezett el egy emlékkövet, melynél kétévente tartanak megemlékezést. Ipolyszalkán a temetőben két sír őrzi a lengyelek emlékét.
A közelmúltban Grzegorz Lubczyk történész, újságíró, Lengyelország volt budapesti nagykövete, Pawel Biedka egykori lengyel menekült és Dariusz Zuk-Olszewski, a pozsonyi lengyel nagykövetség nagykövetet helyettesítő munkatársa, valamint Molnár Imre történész, az egykori varsói nagykövetség munkatársa látogattak a faluba megemlékezés céljából. Az emlékünnep szervezője a helyi községi hivatal volt Vajda Mónika polgármester vezetésével.
Ő köszöntötte a megjelent vendégeket a volt kaszárnya falán elhelyezett emléktáblánál, ahol felidézte a 84 évvel előtti ebedi történéseket. Mondandóját így fejezte be: „A magyar–lengyel barátság napját megünnepelni nem más, mint tiszteletünket kifejezni a két nép múltja előtt, jelen és jövő barátságuk folytatása jegyében.”
(Fotó: Pál Barbara)
A megemlékezést a kultúrházban tartották, ahol az ebedi vegyes éneklőcsoport fellépése után a vendégek jóvoltából levetítésre került a MAGYAR SZÍV c. lengyel–magyar dokumentumfilm.
Grzegorz Lubczyk történész összefoglalta a film történetét, mindazt a szenvedést, melyet a lengyel nép átélt, s azt az örömteli csodálatos „élményt”, segítséget, melyet a magyar néptől kapott. Azt a szeretetet soha nem lehet elfelejteni. Bemutatta azt a négykötetes terjedelmes albumot, amely ezt az időszakot dolgozta fel, lengyelül és magyarul. Az emberek nagy érdeklődést tanúsítottak mind a film, mind a könyv iránt, sokan megvásárolták. Ugyanis Ebeden még voltak leszármazottak, akik szüleik elbeszélésből emlékfoszlányokat idéztek a helyi menekülttábor életéből. Sőt még fotódokumentumot is adtak át a volt lengyel nagykövetnek, aki megígérte, ha sor kerül az V. kötet megírására, kiadására, belekerülnek ezek a legújabb dokumentumok is.
Másnap a vendégek a párkányi vegyes tannyelvű gimnázium magyar diákjainak tartottak egyórás rendhagyó történelemórát a magyar–lengyel történelem ezen időszakáról.
A történészek megemlítették a lengyel–magyar barátság ezeréves múltját, nevezetes eseményeit, személyeket, köztük a II. világháború azon politikusait, (Teleki Pál miniszter, Horthy Miklós kormányzó) akiknek köszönhetően az ország befogadta a lengyel menekülteket. A diákok igen nagy érdeklődéssel követték az előadást, hisz a hazai történelemkönyvek ezekről az eseményekről nem adnak számot.
A vendégek végül a Limes Anavummal közösen megkoszorúzták a városban lévő történelmi parkban 2008–2010 között a Limes által állított valamennyi lengyel–magyar történelmi emlékművet, emlékjelet, köztük a lengyel király, III. Sobieski János lovas szobrát, de Esterházy János emlékköve előtt is gyertyát gyújtottak.
Párkányból az Ipoly mentén haladva megálltak az ipolyszalkai temetőben lévő lengyel síroknál, majd Ipolynyéken, illetve Nagycsalomján tartottak megemlékezést a helyi szervezőkkel, önkormányzatokkal.
(Dániel Erzsébet/Felvidék.ma)
