A helyzet komolyságát mi sem bizonyítja inkább, mint az, hogy napjainkban mind több az olyan gyermek, aki hajlamos rá, hogy öngyilkosságot kövessen el, nyilatkozta a SITA hírügynökségnek Terézia Rosenbergerová gyermekpszichiáter.
Praxisa során szerzett tapasztalatai alapján elmondta, hogy gyakran találkozik endogén zavarokkal küzdő gyermekekkel, akik a szkizofrénia jeleit mutatják. Ugyanakkor vannak bipoláris zavarokkal, függőségekkel és pervazív fejlődési zavarokkal küzdő gyermekek. Viszont a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarral (ADHD) küzdők száma némileg csökkent és stabilizálódott a pszichiáter szerint.
„Emelkedett a depressziós gyerekek száma, akiknek nincs kivel megbeszélniük a problémáikat. Nem képesek kommunikálni, nem tudják, kihez fordulhatnának, kitől kérhetnének segítséget” – folytatta.
Meglátása szerint régiónként eltérőek a leggyakrabban előforduló pszichés betegségek. A szegénységgel sújtott vidékeken, ahol sok esetben elérhetetlen az egészségügyi ellátás, sok analfabéta gyermek van, akiknek a lakóhelyükhöz közel nincs az ilyen gyermekekkel foglalkozó speciális iskola.
Így aztán otthon maradnak a szülőkkel, nem fejlődnek és nem fejlesztik a meglévő képességeiket sem. A gyermekek esetében a pszichiáter szerint nehezebb a lelki betegség kezelése, mint a felnőtteknél, akik motiváltak a gyógyulásra.
Gyermekek esetében fontos szerep jut a szülőknek is, akikkel sok esetben ugyancsak meg kell küzdenie a pszichiáternek.
„A szülőnek el kell fogadnia a diagnózist, aki sok esetben magát hibáztatja, úgy véli, valamit elrontott. Egyes esetekben úgy érzi, nem ismerheti el, hogy gondok vannak a gyerekével, mivel épp válás után van és a másik szülő ezt felhasználhatná ellene. A helyzetet az is bonyolítja, hogy a terápiás folyamatba több szubjektum kapcsolódik be, így a szociális osztály, az iskola és a pszichológusok” – vázolta a helyzetet a gyermekpszichiáter.
A gyermekeknek szánt gyógyszereket a probléma jellege, valamint az adott orvos kezelési módszere alapján írják fel. Egyes esetekben a szakember szerint ez elkerülhetetlen. Minden kollégájának megvan a maga módszere, de ha nincs rá szükség, feleslegesen nem írnak fel gyógyszereket.
Terézia Rosenbergerová hangsúlyozta, hogy minden szakorvos az egészségügyi biztosító ellenőrzése alatt áll. Véleménye szerint a gyermek kórházi kezelése elengedhetetlen, ha veszélyezteti a saját életét, vagy a környezetét. Vonatkozik ez az öngyilkossági kísérletekre, lelki betegségekre, bipoláris zavarokra, továbbá ha a gyermeknek hallucinációi vannak vagy endogén zavarokkal küzd.
„Ha legalább feleannyi kórházi férőhellyel rendelkeznénk, mint a felnőttellátás, véleményem szerint mind betelne azokkal a gyerekekkel, akik segítségre szorulnak. Én azon szerencsések közé tartozom, akik akkor kezdtek el dolgozni, amikor komoly betegséggel még három hónapig kórházban tarthattuk a beteget. Ma ugyanazokkal a problémákkal egy-két hét után el kell bocsátani a kórházból a gyerekeket, mert szükség van a kórházi férőhelyekre, így aztán a kezelés befejezése előtt térnek haza, nem minden esetben szedik a gyógyszert, vagy a szülők egyszerűen nem hajlandók beadni azt“ – állapította meg Rosenbergerová.
(NZS/Felvidék.ma/SITA)
