Harminckét éve hagyományként, töretlenül szerveződik nyaranta a szlovákiai magyar pedagógusok szakmai felkészültségét fejleszteni hivatott, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége által szervezett nyári egyetem.
Rimaszombatban, a II. Rákóczi Ferenc Nyári Egyetemet Ádám Zita, az SZMPSZ tiszteletbeli alelnöke nyitotta meg. Az alábbiakban az ő gondolatait tesszük közzé.
Tisztelettel köszöntöm kedves mindannyiukat Rimaszombatban az idei nyári egyetem megnyitóján. Köszönöm, hogy szabadidejüket önmaguk fejlesztésére áldozzák, hogy a tudást, az élményt, a tapasztalatot egy szellemi körforgás révén eljuttassák tanítványaikhoz az ő szellemi növekedésük érdekében.
„Az utakat sokáig nem érti meg az ember. Csak lépdel az utakon és másra gondol. Néha széles az egyik út, aszfaltos, néha rögös, barázdás, meredek. Az utakat sokáig csak alkalomnak tekintjük, lehetőségnek, (…). Egy napon megtudjuk, hogy az utaknak értelmük van: elvezetnek valahová. Nemcsak mi haladunk az utakon, az utak is haladnak velünk. Az utaknak céljuk van. Minden út összefut végül egyetlen közös célban. S akkor megállunk és csodálkozunk, tátott szájjal bámészkodunk, csodáljuk azt a rejtelmes rendet a sok út szövevényében, csodáljuk a sugárutak, országutak és ösvények sokaságát, melyeken áthaladva végül eljutottunk (…) a célhoz. Igen, az utaknak értelmük van.(…).” írja Márai Sándor: Ég és Föld című művében.
Az utak és a célok, mint az emberek, csak akkor adják oda titkukat, bizalmukat, ha az kölcsönös. A közösség újtai olyanok legyenek, melyek céljaikhoz vezetnek, melyek gondolatokkal, értelemmel telítettek, mely célok felemelnek, értelmet adnak a mindennapoknak.
A munka jó szolgálatát bizonyítja, ha az önmagunkkal való szerződés találkozik a közösség megelégedésével.
A nyári egyetem programjai több mint három évtizeddel ezelőtt indultak bátor, Kárpát-medencei egyedülálló kezdeményezésként. Példaértékű volt a tett, a cselekedet, a feladat vállalása, a bátorság ereje, az, hogy voltak csapatalakító emberek, akik elhitték és elhitették másokkal is, érdemes útra kelni, érdemes nemes feladatokon munkálni, amitől fejlődik az egyén, megtöbbszöröződik a közösség energiája.
Akik saját maguk adnak mintát arra, hogy a változásban az irány, nem pedig az utazás sebessége a legfontosabb. Akik fél emberöltőnek előtte a semmiből új világot hoztak létre, s a követőket, akik stafétaként vitték tovább megújítva a cselekedetet, akik szívében megtermett az igazgyöngy, akik új utakat kerestek a megújuló problémák megoldására, hálás köszönet illeti.
Igazi tanár emberek ők, akik – ahogy Kazantzakisz mondja -, híddá feszülnek, biztatva tanítványaikat, a követőket, keljenek át rajta. S majd miután megkönnyítette számukra az átjutást, ő boldogan roskad össze, arra buzdítva a túljutókat, hogy maguk is építsenek hidakat. Másoknak, a cél elérése érdekében.
Az alkotó tanárembereket dicsérem, akik hidak módjára viselkednek.
Az igazi csapatmunka egy nagyszerű zenemű, melyben ha minden hangszer egyszerre szól is, nem versenyez egymással, mert mindegyik egyedi, mindegyik más karakter, másként szól, más időben, más hangnemben, mégis egészként hat, létrehozva a csodálatos hangzást, a szinergiát.
A teremtő tanár embereket dicsérem, akik hidak módjára viselkednek.
A példa újra él, több szólamra hangszerelve, árnyaltabb és mélyebb feladatokat tartogatva a mának, a jövőnek, egyénnek és közösségnek. A cél a közös Európában nemzeti kultúránk, hagyományaink értékeire alapozva, a minőségi oktatást célul kitűzve, a változást a mindennapok kreatív rendezőelveként elfogadni, mert a változásra való berendezkedés, alkalmazkodás, korparancs.
Tudnod kell, hogy az emberek nem ok nélkül ragaszkodnak a középszerűhöz, … a műveletlenséghez. Mert a műveltség … minden dolog igaz ismeretének feltárása és elviselése. S az igazat elviselni mindig nagyon nehéz.
A műveltséghez, tehát a valóság és igazság megismeréséhez, rendkívüli bátorság kell.
Tehát: „Illeszd a cselekvényt a szóhoz, A szót a cselekvényhez.“
A műveltség akarása és gyakorlása a tanító mindennapi imádsága, a mindig megújulás áhítata, amit növendékeinek éreznie, tapasztalnia kell, ha a mester közelébe kerülnek.
Együttműködésre épülő világunkban minden ember számít és az együttműködő csapatok sikerre vannak ítélve. Ahogy Camus fogalmaz: „Ne menj előttem, lehet, hogy nem tudlak követni. Ne gyere mögöttem, lehet, hogy nem tudlak vezetni. De gyere mellettem és légy a barátom.”
Az élet mértéke nem abban van, hogy mekkorát tud kérdezni az ész, hanem abban, hogy milyen nagyot tud felelni a szív.
Ezek a gondolatok környékeztek a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége 32. nyári egyeteme megnyitójára készülve.
Kívánom, a gyakorlatban hasznosítható tudással, új barátságok emlékével, a tanulás élmény megtartó pecsétjével telítődjön a Rimaszombatban eltöltött pár nap, hogy annak eredménye növelje a tanítványok művelődés iránti elkötelezettségét.
Elhangzott Rimaszombatban, 2024. augusztus 5-én.
A rimaszombati II Rakoczi Ferenc Nyári Egyetem programja 2024-ben
(Ádám Zita/Felvidék.ma)
