Hatvan évvel ezelőtt, 1964. október 5-én, Madách Imre halálának századik évfordulóján nyílt meg az alsósztregovai Madách-kastélyban az irodalmi múzeum. Az alsósztregovai intézmény számos változáson ment keresztül az elmúlt évtizedekben. Egy valami azonban nem változott: a Madách-örökség és a Madách-kultusz hű felvidéki őrzője immár hatvan esztendeje.
Az idei Madách Imre Irodalmi Napon Jarábik Gabriella, a múzeumot jelenleg fenntartó Szlovák Nemzeti Múzeum – A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma igazgatója megemlékezett erről az évfordulóról is. Mint köszöntőjében kifejtette:
az ősi kastély falai között hatvan évvel ezelőtt nyitották meg a Madách Imre Irodalmi Múzeumot.
Igaz, hogy erről az elnevezésről a Losonci Járási Nemzeti Bizottság tanácsa később határozott, miután emlékszoba helyet egy egész emlékkiállítást hoztak létre a költő halálának századik évfordulóján.
Az emlékkiállítás létrejötte Balassa Géza műemlékvédő, a Közép-szlovákiai Műemlékvédelmi Központ munkatársa kitartó tevékenységének köszönhető – hangzott el az október 4-ei alsósztregovai rendezvényen. Balassa Géza a kiállításra alaposan felkészült, előre elkészítette a forgatókönyvet és meg is rendezte azt.
Jarábik Gabriella hangsúlyozta, hogy Madách halálának századik évfordulóját az UNESCO is megünneplésre javasolta.
Az emberiség jelentős évfordulói közé sorolta, Magyarország pedig közös megemlékezésre invitálta a szomszédos országokat. Ezeknek is köszönhető az emlékkiállítás létrejötte.
Az évfordulóhoz igazítva 1964-ben részlegesen felújították a kastélyt, a parkjában is végeztek munkálatokat. Részleges felújítást hajtottak végre az park végében álló Madách-emlékművön is – összegezte a hatvan évvel ezelőtti főbb mozzanatokat Jarábik Gabriella.
Mint fogalmazott, a kastély sorsa és hovatartozása az idők során többször változott, 2003. január elsejétől a Szlovák Nemzeti Múzeum – A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma a fenntartója, ennek részlegeként folytatja tevékenységét.
Az utókor nem feledkezett meg Balassa Géza műemlékvédőről, múzeumalapítóról, akinek a kastély belterének falán elhelyezett emléktábla őrzi emlékét.
Ami a kastély történetét illeti, Madách Imre 1864. október 5-én bekövetkezett halála után fia, Madách Aladár vált a birtokosává. Aladár 1908-ban hunyt el, ekkor lánya, Madách Flóra lett a kastély utolsó tulajdonosa. A húszas években férjével, Lázár Pállal rossz anyagi helyzetbe kerültek, így kénytelenek voltak megválni egyes birtokrészektől. Végül 1936-ban a megmaradt birtokot felosztották az alsósztregovai lakosság között. 1938. március 2-án elárverezték a családnál maradt birtokrészt és a kastélyt.
A második világháború időszakában postahivatalt, iskolát és jegyzői hivatalt létesítettek a kastély falai között. Mindamellett szolgálati lakásokat is kialakítottak benne. 1945 után szinte minden eltűnt az épületből. A lépcsőfeljáró csodás kovácsoltvas korlátja az ócskavastelepen kötött ki, felszedték az intarziás parkettát is. A kastélypark több fáját kivágták. A háború után újra iskola kapott itt helyet, ezúttal középiskolának adott otthont az egyre rosszabb állapotban lévő ingatlan. Az iskolaigazgató már az ötvenes években kérvényezte a hatóságoktól a kastély mielőbbi felújítását.
Mint ahogy már írtuk, a részleges felújításra azonban 1964-ig kellett válni. Eredetileg csupán három helyiséget terveztek felújítani az emlékszoba számára. Ekkor lépett színre Balassa Géza, a már említett kiállítási koncepciójával. 1964 nyarán alig másfél hónap alatt végrehajtották a felújítást.
Az emlékkiállítás végül is hat terembe összpontosult és a költő életét és munkásságát ölelte fel. A tárlat kialakításába szlovák és magyarországi szakemberek is besegítettek.
Az átadási ünnepségre 1964. október 5-én kerül sor, neves magyar és szlovák vendégek közreműködésével. A Madách Imre Irodalmi Múzeum kezdetben a Füleki Városi Múzeum kihelyezett részlegeként működött. Ez volt az első és egyedüli ilyen intézmény a mostani Nagykörtösi járás területén. 1968-tól Járási Irodalmi Múzeum néven működik tovább, s megtörténik a tárlatanyag bővítése más, e régióhoz kötődő irodalmi személyek bemutatásával, például Mikszáth Kálmánnal. A tervek alapján honismereti múzeummá vált volna. Akkoriban még egészségügyi intézmény is működött a kastélyban, melynek állapota fokozatosan romlott.
A rendszerváltást követően a fenntartója is változik. A kilencvenes évek végétől a kékkői székhelyű Báb- és Játékmúzeum kihelyezett részlegeként folytatja tevékenységét az intézmény. Végül 2003 január elsejétől a Szlovák Nemzeti Múzeum – A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma lett a fenntartója.
Az eltelt két évtizedben több szakaszban újult meg a kastély épülete. A tárlatanyag szintúgy megújult, ahogy a kastélyhoz tartozó park is a síremlékkel együtt. Mindez zömmel uniós és állami támogatásokból valósult meg.
Napjainkra a huszonegyedik század követelményeinek megfelelő intézményként működik az irodalmi múzeum.
Látható, hogy számos változáson ment át az intézmény az elmúlt hatvan esztendőben, ugyanakkor Madách Imre örök.
Forrás: Acta Museologica Hungarica IV., 2012.
(Pásztor Péter/Felvidék.ma)