Október 23-i megemlékezések a Felvidéken

Kárpát-medence-szerte emlékeznek a hatvannyolc évvel ezelőtt Magyarországon történtekre. Az 1956. október 23-án kirobbant forradalom és szabadságharc hősei előtt a felvidéki magyar közösségek is leróják tiszteletüket.

Cikkünket folyamatosan frissítjük a helyszíni tudósításokkal.

***

„Szabadság Napja” – megemlékezés Rozsnyón

A Szabadság Napja címmel, a Rozsnyói Református Egyházközség szervezésében, az 1956-os forradalom és szabadságharc emléknapja alkalmából, az 1956-os Magyar Szabadságharcosok Világszövetsége részvételével ünnepi megemlékezést tartottak Rozsnyón.

A rozsnyói református templomban az ünnepi istentiszteleten Orémus Zoltán, az Abaúj-Tornai Református Egyházmegye esperese köszöntötte a jelenlévőket. „A mi ünneplésünk nemcsak emlékezés, hanem Istenre való figyelés is legyen, nemcsak visszafelé fordulás, hanem fölfelé nézés is legyen, a mi ünnepi istentiszteletünk a megszólító ige ünnepe legyen” – kezdődött a visszaemlékezés.

A szószékről Mózes 2. könyvének 10. igeszakasza alapján szólt a megjelentekhez, prédikációját a tengerhez való kötődéssel, visszaemlékezéssel indította. Összehasonlította a forradalom résztvevőinek érzését a felolvasott igeszakasz jelentésével. A tenger a szabadságot jelentette. „Népünk történelmében hány és hány szabadságharc volt… akkor egy birodalom szorításából át akartak menni azon a tengeren… így volt ez 1956-ban is: egyik oldalon a birodalom, amely tartani akart, amely rabságot jelentett, ami azt jelentette, hogy megmondják, mit tegyünk, mit higgyünk, mit gondoljunk és beszéljünk… a másik oldalon pedig Isten és a szabadság.” Párhuzamot vont a kettéválasztott tenger és a szabadsághoz vezető út között.

Csigás Zoltán, az 1956-os Magyar Szabadságharcosok Világszövetségének elnöke beszédében kiemelte a magyar történelem múltbeli küzdelmeit, és beszélt a forradalom kitörésének körülményeiről és következményeiről. „A magyarság a szabadság népe… a szabadság zászlaja alatt a magyarság akkor összefogott. Ez a zászló azóta is az összetartozás jelképe.” Szavaival átadták a rozsnyói Református Iskolaközpontnak azt a lyukas zászlót, amely nem csupán egyszerű szimbólum, hanem a szabadság, az összefogás és a remény jelképe.

Badin Ivett, az iskolaközpont igazgatója köszöntőjében kiemelte az ’56-os történelmi esemény jelentőségét: „1956. október 23-án a magyar emberek bátorsága és elszántsága világította meg az utat a szabadság felé… A lyukas zászló az 1956-os forradalom szellemiségét idézi fel. Amikor a forradalmárok megfogták a zászlót, nemcsak a nemzeti jelképet emelték a magasba, hanem a közös vágyunkat is a függetlenségre, a demokráciára és a méltóságra. A zászló emlékeztet minket a múlt fájdalmára, de egyben jelzi azt is, hogy a szabadságért folytatott harc sosem hiábavaló. 1956 hősei előtt tisztelgünk ma, akik nem riadtak vissza a nehézségektől, akik bátran kiálltak az elnyomás ellen. Ők azok, akik példát mutattak nekünk, hogy a szabadságért küzdeni kell, és hogy egy nép ereje a közös akaraton és a szolidaritáson alapul. Ma emlékezzünk arra, hogy a szabadság sosem magától értetődő. Küzdenünk kell érte, mindannyiunknak! Tartsuk életben a forradalom szellemét, és tanuljunk az elődeinktől, hogy soha ne hagyjuk, hogy a félelem és az elnyomás uralkodjon életünk felett.”

A templomi megemlékezés után Holmann Gábor honvéd főhadnagy emléktáblájánál, az 1956-os hősök tiszteletére elhelyezték a megemlékezés virágait. (Kép és szöveg: Máté Gyöngyi/Felvidék.ma)

***

„A szabadság olyan az embernek, mint a levegő, ezért érdemes élni”

Rimaszombatban a hatvannyolc évvel ezelőtt kirobbant 1956-os magyar forradalomról immár hagyományosan a 4. sz. Hatvani István Cserkészcsapat hívószavára emlékeznek meg a kis 56-os emlékkőnél a Fábry-család sírboltjánál, a köztemetőben.

Megnyitóként ifj. Ferencz Zsolt Márai Sándor Mennyből az angyal című versét adta elő.

Csúcs Balázs a szervező cserkészek nevében felidézte a forradalom és a szabadságharc történetét. Kiemelte, az egyetemi hallgatók, fiatalok egy békésnek szánt tüntetést indítottak el a szabadságért, aminek egy idegen nagyhatalom vetett véget november 4-én.

„Akár Petőfi Szabadság, szerelem! című verse is lehetett volna a forradalmárok jelmondata. Milyen fontosabb dolog van az életben, mint a szabadság? Szabadság nélkül nem élhetünk, ugyanúgy, ahogy levegő nélkül sem. Ha nincs levegő, lassan elporladunk, ha nincs szabadság, elenyészünk. A szabadság olyan az embernek, mint a levegő, ezért érdemes élni. Ezért érdemes harcolni” – hangsúlyozta Csúsz Balázs.

Hozzátette, a szabadságáért az ember az életét is képes feláldozni, még akkor is, ha így elveszítheti családját, szerelmét, mert másképp élni nem is érdemes. Vázolta, hogy a magyar nép a történelme során már nagyon sokszor küzdött a szabadságért, sajnos többnyire eredménytelenül. A szabadságharcosok azonban a példaképeink kell hogy legyenek.

Végezetül idézte Hidán Csaba történész, hadtörténész, a Magyarságkutató Intézet tudományos főmunkatársa gondolatait, mi szerint azok a fiatalok, akik a barikádokon harcoltak 1956-ban, tudták, hogy meg fognak halni.

Ezt követően a megemlékezés koszorúját helyezték el a 4. sz. Hatvani István Cserkészcsapat, a Tompa Mihály Öregcserkészklub és a Magyar Szövetség párt nevében.

A fiatalok a mécsesekből kirakott 1956-os számot gyújtották meg, majd közösen elénekelték a Himnuszt.

HE/Felvidék.ma

***

Fáklyás megemlékezés ’56 hőseiről Nagykaposon

Nagykaposon évek óta fáklyás felvonulással emlékeznek meg a környékbeliek az 1956-os forradalomról és annak hőseiről.

A Csemadok nagykaposi szervezete által rendezett felvonulás a városháza előtti Turul-szobortól (Millecentenáriumi emlékműtől) indult és a városon át sétálva a Magyar Közösségi Ház udvarán található ’56-os emlékoszlopnál ért véget.

Az intézmény udvarán Hajdú Valéria, a nagykaposi Erdélyi János Alapiskola pedagógusa elevenítette fel a forradalom magyarországi eseményeit, kiemelve a magyarok szabadság iránti vágyát és elkötelezettségét.

„Arról, hogy miképpen fogunk élni, nekünk kell döntenünk. Nem mondhatják meg nekünk, mikor énekelhetjük nemzeti himnuszunkat és nem mondhatják meg, mikor tűzhetünk kokárdát a szívünk fölé”

– fogalmazott.

Amíg az Erdélyi János Vegyes Kar énekelt, addig a jelenlévők az 1956-os emlékoszlop körül elhelyezték koszorúikat és a megemlékezés nemzetiszín gyertyáit.

A megemlékezés végén a jelenlévők megtekintették a Magyar Közösségi Házban a Felvidéken egyedülálló – a felvidéki eseményeket is feldolgozó – interaktív ’56-os emlékszobát.

Vályi Edit/Felvidék.ma

***

1956 emlékezete a „Márai Gimiben”

Kassán a Márai Sándor Magyar Tanítási Nyelvű Gimnáziumban is megemlékeztek a diákok az 1956-os szabadságharc és forradalom kitörésének napjáról október 23-án. Az ünnepi megemlékezésen az iskola KGSzT Lírai Színpada lépett fel. (Fotók: Chovan Lilla)

A komáromi gimnazisták ’56-os bátor kiállásáról

Október 23-án, szerdán délután szervezték meg Komáromban Emlékezünk és emlékeztessünk! címmel az 1956-os forradalomra való megemlékezést a Selye János Gimnázium dísztermében.

Andruskó Imre, a gimnázium igazgatója történeti emlékezést tartott az 1956. október 25-én, az intézmény dísztermében történt eseményekről. Amint azt felidézte, két nappal a budapesti harcok kezdete után a Csehszlovákia Kommunista Párt két helyi képviselője összeterelte a gimnázium diákjait és tanárait az intézmény aulájában, ahol felolvasták nekik a kormány kiáltványát, melyben elítélték a budapesti eseményeket.

Emléktábla a Selye János Gimnázium aulájában (Szalai Erika/Felvidék.ma)

Arra akarták rábeszélni a diákokat, hogy kézfelemeléssel támogassák azt. Andruskó Imre Gáspár Tibor, a gimnázium volt tanára beszámolója alapján, aki szemtanúja volt az ’56-os eseményeknek, úgy mesélte, egy kéz sem emelkedett fel támogatólag.

A 2011-ben elhunyt Gáspár Tibor a diákok tanáraként biztatta a tanulókat, tartsanak ki. A párt képviselői másfél órán belül még egyszer összeterelték a gimnázium tanulóit és tanárait, felszólítva őket, ítéljék el az „ellenforradalmat”. Ez azonban a második kísérletre sem történt meg, végül retorzió nélkül megúszták – egyedül az akkori igazgatót távolították el később, 1957-ben.

Andruskó Imre (Szalai Erika/Felvidék.ma)

Andruskó Imre felhívta a figyelmet, hogy

ez a bátor kiállás példátlan volt a Felvidéken, hiszen a (cseh)szlovákiai magyarok az ötvenes években meg voltak félemlítve, komoly traumákat éltek át a világháborút és a kitelepítéseket követően, amely még élénken élt bennük.

A komáromi gimnázium akkori diákjainak és tanárainak bátor kiállását örökíti meg a 2006. október 25-én elhelyezett emléktábla, amelyet Németh Zsolt, a Magyar Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke jelenlétében avattak fel – idézte fel.

Tarics Péter (Szalai Erika/Felvidék.ma)

Ezt követően Tarics Péter, a Széchenyi István Polgári Társulás alapító elnöke az 1956-os határon túli magyarság reakcióiról és mozgolódásairól tartott történeti megemlékezést. Illyés Gyula után ötágú sípként jellemezve beszélt a felvidéki, erdélyi, vajdasági, kárpátaljai és az őrvidéki reakciókról 1956 kapcsán. Aláhúzta, a felvidéki magyar közösség megfélemlített volt, élénken élt még a társadalomban a deportálások és kitelepítések emléke. A határ menti települések pedig azt tapasztalhatták, hogy megerősítették a határvédelmet, a szovjet hadosztályok készenlétben álltak – mondta.

Erdélyben ennél nagyobb volt az ellenállás – ekkorra megszűnt a román-magyar vízumkényszer is. Jellemzően békés megmozdulások történtek – ilyen volt a kolozsvári Bolyai Egyetem hallgatóinak kivonulása a házsongárdi temetőbe, ahol kinyilvánították szolidaritásukat a magyar forradalommal. A rendszer azonban ezeket megtorolta, még az ehhez hasonló békés megmozdulásokat is – jegyezte meg.

Emlékezők (Szalai Erika/Felvidék.ma)

Vajdaságban forradalom melletti röplapokat terjesztettek, a kárpátaljai magyarok pedig a lehető legnehezebb helyzetben voltak, hiszen Kárpátalja felől közelítette meg a szovjet hadsereg Magyarországot. Ez nagyon komoly fenyegetettséget jelentett a kárpátaljai magyarokra nézve – mutatott rá Tarics Péter. Az őrvidéki magyarok kapcsán kiemelte, készségesen segítették az Ausztriába menekült magyarokat távolabbi úti céljuk elérésében, teljes támogatásukról biztosítva a forradalmárokat.

Ördög Zsófia (Szalai Erika/Felvidék.ma)

A történelmi áttekintéseket követően megkoszorúzták a gimnázium aulájában elhelyezett emléktáblát. Az ünnepi eseményen fellépett Ördög Zsófia második osztályos tanuló, aki Radnóti Miklós Nem tudhatom című versét adta elő.

A rendezvény nemzeti imánk, a Himnusz eléneklésével ért véget.

Szalai Erika/Felvidék.ma

***

1956 egy közös nemzeti ügy és felelősség, amelyet őriznünk kell

Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 68. évfordulója alkalmából koszorúzással egybekötött megemlékezésre került sor Dunaszerdahelyen a Diktatúrák áldozatainak emlékművénél.

Mint az a bevezetőben elhangzott, október  23-án azokról a hősökről emlékeznek meg, akik közel hét évtizeddel ezelőtt a szabadság érdekében bátran kiálltak az elveikért és meggyőződésükért, mialatt a magyar nemzet 1956-ban példát mutatott a világnak, hogy egy kis nép is határozottan fel tud lépni demokratikus jogaiért és a nemzeti függetlenség kivívásáért.

Hájos Zoltán (Fotó: Rózsár Vince)

Köszöntőjében Hájos Zoltán, Dunaszerdahely város polgármestere elmondta, hogy Nagyszombat megye képviselőtestületének tagjai egyperces néma felállással adóztak az 1956-os forradalom hőseinek emléke előtt. Jozef Viskupič megyeelnök pedig méltatta az 1956-os magyar forradalmat és szabadságharcot, és párhuzamot vont az 1956-os magyar forradalom és az 1968-as csehszlovák prágai tavasz között.

Történelmi visszatekintésében elmondta, hogy a magyar nemzet ismét, mint az első világháború után, a vesztes nemzetekhez tartozott, területének kétharmadát elvesztette, a második világháború után a szovjet megszálló csapatok áldozatává vált. „Az ország szellemi életére is rányomta bélyegét a rendszer, a nemkívánatos művészeket háttérbe szorították, az egyházi méltóságokat üldözték… Változást akartak, a meglévő rendszert emberközelivé akarták tenni, hogy egyenjogúság és társadalmi igazságosság legyen Magyarországon.”

(Fotó: Rózsár Vince)

Mint azt kifejtette, ezen a megemlékezésen azokra a fiatal forradalmárokra emlékezünk, akik a szabadságért és Magyarország függetlenségéért harcoltak, akik számára a szabadság nemcsak egy fogalom volt, hanem egy gondolkodás, egy vélemény, maga a cselekmény szabadsága.

„Bátorságukról és hazaszeretetükről is tanúbizonyságot adtak, amikor szembeszálltak a világ egyik legnagyobb hadseregével, a szovjet hadsereggel. A mai megemlékezésen nemcsak a forradalomban és a szabadságharcban elesett mártírok emléke előtt hajtunk fejet, hanem mindazon elhurcolt emberek emléke előtt, akiket a szovjet segítséggel hatalomra kerülők börtönbe zárták, vagy kivégeztek”

– zárta köszöntőjét a polgármester.

A megemlékezésen ünnepi köszöntőt mondott Kolek Zsolt történész, aki ünnepi beszédében elmondta, hogy az 1956-os forradalom és a szabadságharc közös ügyünk, hiszen Kárpát-medence-szerte és a világon mindenütt, ahol magyarok élnek, október 23-án a hősök előtt hajtanak fejet.

„1956 közös nemzeti ügy és egy olyan felelősség, amelyet meg kell őriznünk. Tovább kell adni a jövőnek, és az emlékezetet őrizniük kell gyermekeinknek és unokáinknak is” – mondta, majd kifejtette, hogy a forradalom üzenete a mának a nemzeti egység.

Kolek Zsolt (Fotó: Rózsár Vince)

Azokról a kihívásokról beszélt, amelyek ma is fontosak: „Azokban a napokban, ha rövid időre is, de megszületett a nemzet összefogása. A magyarság összeforrott a szabadság iránti vágyban, összeforrott a nemzeti függetlenség, a szuverenitás megvédésében. A Felvidéken különösen fontos az elmúlt évek politikai történései után, hogy őszintén és nyíltan beszéljünk arról, hogy bizony összefogásra, nemzeti egységre van szükség” – húzta alá.

Arról is szólt, hogy a nemzeti egység érdekében a közösség csak akkor tud erőt mutatni, ha az egyének akaratát egyesítik a közösség céljaival. A választási eredmények és a felvidéki politika nehézségei is ezt igazolják. A továbbiakban Kolek Zsolt a felelősségre és a tennivalókra emlékeztette az emlékezőket, különösen a nemzeti egység fontosságára, ami szükséges ahhoz, hogy a felvidéki magyar közösség egy közös cél mögé álljon.

(Fotó: Rózsár Vince)

Kolek Zsolt a nemzeti egység fontosságáról, a felvidéki magyar közösség jövőjéről, és az 1956-os forradalom áldozatvállalásának jelentőségéről szólt.

Kiemelte, hogy az újrakezdés mindig reményt ad, és a Magyar Szövetség vezetőváltása kapcsán új korszakról beszél: „Minden újrakezdés reményt ad.” A politikai képviselet kapcsán kihangsúlyozta, hogy a felvidéki magyarságnak is érdekképviseletre van szüksége: „A politika ugyanis nem egy bonyolult műfaj, képviselet, mégpedig érdekképviselet.”

Az 1956-os forradalom kapcsán mély tisztelettel beszélt a fiatalok áldozatáról: „Fiatalok áldozták fel a legdrágábbat, amit adhattak, az életüket.” Hangsúlyozta, hogy a közösség sorsa minden egyes ember felelőssége, és a politika jobbá tétele is ezen múlik. Emlékeztetett arra, hogy a politikai helytállás és a tisztességes képviselet szükséges a jövő építéséhez: „A helytállás, a tisztesség, a gerinces kiállás mindenkor kamatozik.”

(Fotó: Rózsár Vince)

Végül felhívta a figyelmet arra, hogy a múlt tisztelete és az emlékezés ad erőt a jelenben és reményt a jövőre: „A nemzet múltja, a kitartás és az emlékezés az, ami megtart minket.”

Az ünnepi műsorban közreműködtek a Magyar Tanítási Nyelvű Magángimnázium diákjai, akik közül Orvos Éva énekelt, gitáron pedig Rigó Áron kísért, valamint a 10. sz. Szent György cserkészcsapat.

A megemlékezés koszorúzással folytatódott, majd szentmisével zárult a Nagyboldogasszony- és Szent György-templomban a forradalom és szabadságharc áldozatainak lelki üdvéért.

(Fotó: Rózsár Vince)

A koszorúzáson részt vett Hideghéthy Andrea, a Szövetség a Közös Célokért ügyvezető igazgatója és a SZAKC tagszervezetei közül a Petőfi Baráti Társulás Erdös Péter elnök képviseletében. (Németh Tímea)

***

Kalmár Ferenc Kassán: 1956-ban és ma is Magyarország függetlensége és szabadsága a legfontosabb

Ahogyan 1956-ban, úgy ma is Magyarország függetlensége és szabadsága a legfontosabb – jelentette ki Kalmár Ferenc, a Külgazdasági és Külügyminisztérium miniszteri különmegbízottja Kassán, ahol beszédet mondott az 1956-os forradalom évfordulója alkalmából tartott megemlékezésen szerdán.

Kalmár Ferenc Kassán: 1956-ban és ma is Magyarország függetlensége és szabadsága a legfontosabb

Felvidék.ma