A kassai Thália Színház sajtótájékoztatót tartott abból az alkalomból, hogy bemutatják Moliére – Parti Nagy Lajos – Matusek Attila: Tartuffe c. vígjátékát. Így egy hamisítatlan világirodalmi klasszikus lesz a színház 55. jubíleumi évadának második bemutatója, melyet maga Moliére is kénytelen volt kétszer átírni. Parti Nagy és Matusek csak követték elődjüket.
A jubileumi évad vezérmotívuma: Birodalmak árnyékaban. Az álszentség és a manipuláció egy családban, vagyis egy közösségben jelenik meg. Az önáltatás, az igazság és hazugság feszültsége, az értékrend ütköztetése és a társadalmi felelősség, a csoda megléte, vagy hiánya, mind-mind örökké létező izgalmas, lényeges témák.
Matusek Attila rendezőt nem kell bemutatni a közönségnek, mert most már harmadik alkalommal szerepel Kassán.
Carlo Goldoni: Bugrisok és Wiliam Shapespeare: Szentivánéji álom c. darabja után a francia klasszicizmus ikonikus komédiájára esett a választása.
„A Tartuffe tűnhet lerágott csontnak, de én profán leszek, a színészekben gondolkodtam most is, mint mindig, mit lehet a Tháliában kapásból kiosztani“ – mondta, hozzátéve, elképzelése a színház igényével találkozott.
Majd a darab mondanivalóját elemezte.
„Nekem fontos figyelni mi vesz körül jelenleg, ebben a korban, ebben a pillanatban. Tartuffe a nagy csábító, a nagy étverő. A vallás csak eszköz, ő nem hisz, de fantasztikusan dolgozik az áhítattal. A pénz istenében hisz. De tulajdonképp a többiek is ebben hisznek. Engem a legjobban az érdekel, mi van azután, hogy kiderül, a »szent ember« csaló volt, lehet-e utána még hinni, vagy legközelebb is megcsalatnak, esetleg már felkészültebbek lesznek más csalásokkal szemben? Tartuffe voltaképpen jót tett velük?“
Forgács Miklós, Czajlik József, Kövesdi Szabó Mária és Matusek Attila (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
A Bugrisokban még a régmúlt volt tettenérhető, azt idézték meg. A Szentivánéji álomban a múlt és jelen keveredett össze. „A Tartuffe felfogásában, látványvilágában is nagyon mai. Ez a fülledt szauna, a luxus, a wellnessrészleg, a párás, forró izzasztó erotika, a testek és érvek, az érdekek és vágyak csatája.“
A diákelőadásokon azonban néhány durvább kifejezés majd nem hangzik el.
Az előadás szórólapján a következő eligazító sorokat olvassuk. „Orgon úr családja csodaszép. Papa, mama, gyönyörű gyerekek, kedves rokonok, igaz barátok. Tökéletes mintaemberek.“
Legfőbb céljuk a boldogság, de ezt belengi az igaz hit, az odaadó vallásosság, és ez okozza a bonyodalmakat.
Csak azért él, „hogy vezekeljen, példát mutasson, bűnösöket jobb útra térítsen.“ A fiatalok viszont élvezni akarják az életet, ami közismert generációs konfliktust okoz. Mi a fontosabb: élni a mának, a pillanatnak? Vagy feláldozni a mindennapok gyönyöreit a fennkölt ideák oltárán? Hogyan lehet összeegyeztetni az emberi gyarlóságot és esendőséget a legnemesebb célokkal és a szent élettel? Örök dilemma!
Itt jön a csavar! Mert mi van akkor, ha a legerkölcsösebbnek látszó személy képmutató szélhámos, aki mindenkit kihasznál? A helyzetek egyre hihetetlenebbek, egyre kacagtatóbbak s egyben keserűbbek. „Egyre fájdalmasabb a szélhámosság anatómiája. Valóban bűn élvezni az életet?“ Van kiút a „szent“ szélhámos útvesztőjéből? „Felismerhetők a valódi eszmék?“ – kérdések, melyek válaszra várnak az előadás folyamán, illetve a nézőnek kell szembesülnie velük és választ találniuk rájuk.
Rab Henrietta, Gál Sára, Heringes Wiliam és Nádasdi Péter (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
A darabválasztás egyfajta tisztelgés kíván lenni, mert amikor a színház megalakult, akkor Carlo Goldoni: Ké túr szolgája c. vígjátékát mutatta be 1969. november 29-én, vagy 19-én.
Matusek szerint, ez egy valódi komédia, melyben masszív konfliktusok kelnek életre. Ha az ötödik felvonást kényszer szülte megoldásnak tartjuk, akkor nem happyend a vége.
„Klasszikus vígjátéki formula drámai befejezéssel.“
Parti Nagy Lajos saját nyelvi világát tette hozzá, így letisztultabbb és kifejezőbb, frissebb lett, ám egyben élesebb, kegyetlenebbül és kíméletlenebbül halad a végkifejlet felé. „Én pedig megpróbáltam még konkrétabbá tenni, kiirtani minden általánosságot… Főleg a nőknél túntek föl új lehetőségek, újra értelmezni, kibontani a női karaktereket.“ Nagyobb teret kell adni nekik.
Goldoni darabjában Kövesdi Szabó Mária is játszott, aki most Pernellnét, Orgon anyját alakítja. Elmondása szerint, az a régi előadás kioktató volt, s az lesz a mostani is. Mindig a kornak megfelelően kell játszani. Akkor is úgy tették, most is úgy teszik. Soha jobbkor nem kaphatott volna ilyen szerepet. Ez számára nagy boldogság. Reméli, az előadás jó fogadtatásban részesül majd.
Újságírói kérdésre válaszolva, tagadta, hogy valamilyen generációs konfliktus feszült volna a fiatal szereplőgárda és közötte. Ennek leghalványabb jelét sem tapasztalta.
Gál Sára e.h. (Marianne, Orgon leánya és Valér szerelme) szerint, minden ember életében elérkezik az a pillanat, amikor rájön, a hit mennyire fontos, mely gazdagítja. Ha ezt nem tudja megosztani, az baj, az kommunikációs problémát jelent.
Az apja mindent irányít. A kérdés számára, meddig játszhatja a szófogadó kislányt. Orgon ugyanis Tartuffe-nek ígéri a kezét. „Nagyon későn jöttem rá, hogy nekem nincs is jelenetem Tartuffe-el.“ De akkor mit tesz hozzá a fő sztorihoz? Marianne a hátteret, a szerelmet képviseli, mely „mindig aktuális, miindig mozgatórúgója mindennek és ez annyira csodálatos.“
Számára ez a darab Orgon lelkiismeretfurdalásáról szól. „Arról, hogy az ember minél jobban meg akar változni, minél jobban bánja, ahogy élt, annál sebezhetőbb, annál nagyobbat tud tévedni. (…) Egyszer csak vakon megbízunk egy idegenben. Ez talán még nagyobb önzés, mint a korábbi hibák. Jót akar, de tulajdonképpen csak a saját lelkét akarja mosdatni.“
Rab Henrietta (Elmíra, Orgon felesége, akit Tartuffe megkörnyékez) vállalja a helyzetet.
Heringes William e.h. Damis (Orgon fia) szerepében a család fekete báránya. A történet középpontjában a család áll, melyben generációs probléma alakkul ki.
Damis egészen más karakter, mint ő maga. Nem találja a helyét.
A címszerepet Nádasdi Péter alakítja.
Hálát érez ezért, mégha számára kemény munkát jelentett. Meg kellett küzdenie a fantasztikus szöveggel. Az ő esetében ez 90%-ban érett meg.
A darab főszereplője Orgon, akit Ollé Erik alakít.
Az említetteken kívül, Madarász Máté Cléante szerepében lép fel, Nagy Kornélia Dorine-t alakítja, Nagy Ferenc Levente m.v. Valért, Illés Oszkár Lojál Ignácot és Lőrincet Kalocsányi Gábor m.v. formálja meg.
A darab dramaturgja Forgács Miklós, díszlettervezője Michal Lošonský, jelmeztervezője Eva Miklisová, zenei szerkesztője Kalocsányi és Matusek, a világítás Majoros Róbert munkája, rendezőaszisztens Derján Angelika.
December 12-én felgördül a függöny és a nézők szembesülnek azzal, hogy az előadás miről is szól számukra.
(Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
***
Korábban írtuk:
A Tartuffe bemutatójára készül a kassai Thália Színház. A komédiát Matusek Attila rendezte. A bemutató csütörtökön, december 12-én 19 órakor lesz – tájékoztatta a színház a TASR hírügynökséget.
A francia klasszicista vígjáték eredeti látásmóddal, merész értelmezésben, kortárs interpretációban tárja a közönség elé az álszentség, a manipuláció, egy közösség és egy család életének alakulását, az önbecsapás, az igazság és a hazugság viszonyát, az értékrend változását, a társadalmi felelősség, a csoda léte vagy nem léte mindig érdekes és fontos témáját – fogalmazott a színház.
Forgács Miklós, a színház dramaturgja a TASR-nek elmondta, a Tartuffe világszerte ismert vígjáték, legendás darab, ma is rendkívül aktuális.
„A mások manipulálásának, becsapásának lehetősége mindig működik, és mindenki lehet egyszerre áldozat és „ragadozó”.
A Tartuffe ismét rámutat az őszinteség fontosságára, különösen arra, hogy főleg önmagunkhoz kell őszintének lennünk” – mondta.
A címszerepben Nádasdi Pétert, Orgon szerepében Ollé Eriket láthatja a közönség, Elmirát Rab Henrietta alakítja. Az előadásban három fiatal színész is vendégszerepel.
A színház tájékoztatása szerint folytatják a közös munkát a színészhallgatókkal.
Fotó: Németi Róbert
(tasr/Balassa Zoltán, Felvidék.ma)
