Eredeti szamurájpáncélok, kardok, fafaragások, kakemonók (fali tekercsképek), kiadványok, miniatűr szobrok, kerámiák, lakkozott és bronz termékek, hagyományos ruhák, cipők, babák, képeslapok és fényképek várják a látogatót a kassai Kelet-szlovákiai Múzeum központi épületében december 6-a óta.
A kiállítás a krosnói Kárpátaljai Múzeum és a Cyril Skladaný magángyűjteményét kezelő
Szlovák Műszaki Múzeum együttműködésének a gyümölcse. Krosno a Kárpátaljai Vajdaság központja. A krosnói múzeum 2017-ben jutott néhány japán tárgy birtokába, melyek legrégebbi darabjai a 14. századból származnak.
A kassai származású Cyril Skladaný az Egyesült Államokba indult – három hónapra –, majd 12
évig maradt ott, évente egyszer jár haza. A kitanult géplakatos és egykori karatézó érdekes hobbinak hódol. Mindazt gyűjti, ami a régi szamuráj harcosok fegyverzetét képezte. Amerikában sok ilyen található, ezeket a második világháború idején az Ázsiában harcoló amerikai katonák hozták magukkal. Skladaný gyűjteményében nagyjából 40 japán fegyver van és még néhány orientális is.
Fotó: Balassa Zoltán
De nem csupán páncélokat láthatunk, hanem sokfajta tárgyat és képeslapokat, valamint apró
plasztikákat, fametszeteket, melyeket növényi és virágdíszítések borítanak. Gazdag a kiállított
kerámiából készült tárgyak sora. Ezeket mitikus állatok, sárkányok, madarak, virágok és geometrikus minták díszítik. De japán népviseleti tárgyakat is megcsodálhatunk.
A lakkszömörce nedvének (gyantájának) először víztartalmát csökkentik 3-5%-ra, majd némi
növényi olajat kevernek hozzá, s ezzel lakkozzák a fatárgyakat, melyek így komoly ellenállást
tanúsítanak a környezeti befolyásokkal szemben. A japán kultúra jellegzetes elemei a babák, melyek amulettként is szolgáltak, s ebben a vonatkozásban a szellemvilággal kapcsolták össze az embereket. Ezáltal óvó, mágikus szerepet játszanak.
Kakemonók (Fotó: Balassa Zoltán)
A kiállított tárgyak 1603 és 1989 között készültek, a harci eszközök 987 és 1953 közöttiek.
Külön fejezetet képeznek a japán szamurájok régi fegyverei. A kardok legrégebbike a 13. századból származik. Ezek pengéje koronként és iskolánként változik. De komoly fegyverek, hiszen képesek egy suhintással válltól derékig kettévágni az embert.
A szamuráj életmód és a busidó („a harcos útja”) törvényeinek egyik alappillére a halálig tartó
hűség és becsület. A busidó szerint a lehető legnagyobb megaláztatás egy harcos számára a
hadifogság. A szamuráj élete megőrzésével mindörökre elveszíti becsületét. (Ezt harakirivel lehetett „orvosolni”.) A kamikazék (öngyilkos pilóták) tehát erre a szamuráj felfogásra alapoztak, s a kiállításon nyilván ezért szerepelnek. Majd négyezren vállalkoztak erre a feladatra a második világháborúban, de az öngyilkos merényletekhez fűzött remények nem teljesültek. Japán így sem győzhetett.
Kamikazék, a szamurájok utódai (Fotó: Balassa Zoltán)
Annak ellenére, hogy ez a művészet nagyban különbözik az európaitól, mégis a 19. század második felében komoly hatást gyakorolt az európai művészetre és díszítésekre.
Itt hívjuk fel a figyelmet arra, hogy a múzeumban január 11-én 14 és 16 óra között
origami-műhelytalálkozót tartanak, ahová várják az érdeklődőket.
(Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
