Február 3-án, Szent Balázs vértanú püspök liturgikus emléknapján egy csoportnyi felvidéki magyar hívő – főként pozsonyiak –, valamint Budapesten élő vagy dolgozó felvidéki magyarok, illetve a pozsonyi közösséghez valamilyen szálon kötődő anyaországi testvérek lehettek részesei annak a szertartásnak, melynek keretében a Magyar Állami Operaház főigazgatója és művészei részesültek a Balázs-áldásban. Majd pedig Fábry Kornél püspök atya celebrált szentmisét a vendégcsoportnak.
A Magyar Állami Operaház főigazgatójának, dr. Ókovács Szilveszternek megtisztelő felkérését örömmel elfogadó Molnár Tamás atya, a Pozsonyi Magyar Katolikus Közösség lelkipásztora vezethette idén azt a szertartást Budapesten, melynek keretén belül a Budapesten működő Opera művészei az ún. Balázs-áldásban részesültek.
A liturgikus program előtt a főigazgató úr vezette körbe a vendégeket az elmúlt években felújított Eiffel Műhelyházban, ahol a látogatók bepillantást nyertek a színházi díszletek készítésébe, a jelmezek tárolásába, mondhatnánk, a kulisszatitkok érdekes részleteibe, de ugyanúgy az Opera múltjába és jelenébe is.
Az érdekes körút keretében többször is elhangzott, hogy az általunk bejárt Eiffel-csarnok tervezője egy felvidéki magyar tervező, a vágsellyei születésű Feketeházy János (1842–1927) volt.
Az egyórás séta után az épületkomplexum Oázis elnevezésű részében találkoztak a vendégek az Opera művészeivel, sok ismert híres operaénekessel, ahol együtt énekeltek, Szent Balázs oltalmát kérve. A csodálatosan hangzó énekeket a januárban Pozsonyban immár második alkalommal orgonahangversenyt adó Tüzes Marcell Sámuel kísérte, édesanyja, Hajnal Piroska operaénekes közreműködésével.
Az Opera főigazgatójának üdvözlő szavait követően Tamás atya szólt az egybegyűltekhez, mégpedig a Balázs-áldás értékéről, a művészetnek az abszolút Széphez segítő szerepéről, de arról is, milyen jó, hogy ilyen könnyen Budapestre utazva együtt ünnepelhetünk. Kitért azokra is, akiknek ez az utazás különféle okok miatt ma sem ilyen egyszerű. A januári hónapban a székely, csángó és kárpátaljai magyar testvéreknél tett látogatásaira hivatkozva hangsúlyozta,
milyen fontos, hogy egymásra széles körben odafigyeljünk, s kérte, hogy a szegényebb sorsúakat, a kisebbségi lét kihívásaival naponta szembesülőket és a háborús helyzet miatt ártatlanul félelemben élőket a tőlünk telhető módon minden jó formában segítsük.
„Az összetartozás jegyében vagyunk most is együtt. Igen, összetartozunk, nem csak június 4-én, mindig” – mondta a pozsonyi magyar katolikus lelkipásztor.
Az elmélkedés után a művészek és a vendégcsoport tagjai egyenként részesültek a Szent Balázs ünnepéhez kötődő áldásban, kérve az Urat, hogy szabadítsa meg az áldásban részesülőt a torokbajtól és minden más bajtól, a kedvelt segítőszent égi közbenjárására. A liturgikus program a Boldogasszony Anyánk kezdetű fohászunk közös eléneklésével zárult.
Ezt követően az egykori koronázóvárosból és környékéről érkezők, illetve ahhoz valamilyen szálon kötődők csoportja szentmisén vett részt, melynek főcelebránsa Fábry Kornél püspök atya, a 2021-ben Budapesten megtartott 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus főtitkára volt. Kornél püspök atya elmélkedésében szólt arról, hogy a torokbajtól való mentesség mellett a „száj és nyelv bajaitól”, vagyis a szavaink által sebző és ítélkező, megszóló és rágalmazó viselkedéstől való mentességünkért is imádkozzunk Szent Balázs egykori orvos közbenjárásáért.
Tamás atyával kölcsönösen megáldották egymást az ilyenkor használatos meggyújtott szentelt gyertyákkal, amit az Úrral való egység imájának közös elimádkozása előzött meg, mégpedig énekelt formában. Tamás atya külön megköszönte Kornél püspök atyának, hogy megzenésítette ezt az egyre inkább terjedő fontos fohászt, az Egység-imát.
Lelki és kulturális gazdagodást szolgáló időként élték meg a résztvevők – az egykori és a mai magyar fővároshoz kötődők egyaránt – az idei február 3-i, kellemes légkörben, a találkozások örömében átélt tartalmas napot.
Pozsonyi Magyar Katolikus Közösség/Felvidék.ma