„A magyar párt nélkül a következő választás után sem lesz stabil kormánya Szlovákiának“ – olvasható a Magyar Szövetség által minap kiadott közleményben. Egy gyors pillantás a parlamenti erőviszonyok alakulására, különösen a kormánypártok körüli turbulenciára, és minden irónia nélkül mondhatjuk, amit az ország NATO-ba juttatása óta minden választás előtt csak minden iróniával: nélkülünk nem fog menni!
Valóban, könnyen elképzelhető, hogy a Magyar Szövetség lehet a mérleg nyelve egy következő – akár előre hozott – választások utáni kormánykoalíciós tárgyalások során.
Ehhez mindössze arra van csak szükség, hogy a párt bejusson a parlamentbe. De még ez is majdnem ilyen könnyen elképzelhető: tud ez az új vezetés még egy nagy, utolsó, „most vagy soha” rohamot indítani, ha akar.
A bajok – amint a közlemény sejteti legalábbis – csak utána kezdődnek. Azzal az – egyelőre nagyon távoli és nagyon is elvi – kérdéssel, hogy vajon hogyan, milyen körülmények között, s főleg milyen áron kíván a Magyar Szövetség a leendő kormány ékköve lenni.
Így fogalmaznak:
„Az elkövetkező napokban megszólítjuk a jelenlegi parlamenti pártokat, hogy lássuk, ki mennyire tartja fontosnak a kisebbségi jogérvényesítést, elfogadhatónak a jogbővítést és halaszthatatlannak a déli régiók felzárkóztatását és fejlesztését.”
Az aligha szorul magyarázatra,, hogy miért is ezek a megnevezett kérdések állnak mindenek fölött a fontossági sorrendben. A felvidéki magyar sorskérdések, ha úgy tetszik. De akármennyire is azok, az elmúlt választások sorozata mutatja, hogy önmagában csak ezekkel nem lehet még négy százalékot sem megugrani. Ebben a mai világban, sajnos nem.
Azt borítékolni lehet, hogy e napokban sorra kerülő megbeszélések során nem lesz egyetlen olyan ellenzéki vagy kormánypárti tárgyaló sem, amely ne ígérné le akár a csillagos eget is a „déli régiók” számára.
Minden valamirevaló szlovák partner okostelefonján ott lapul az offline is megtekinthető válaszpanel az ilyen „váratlan” kérdésekre. Mégis mit feleljen az egyszeri PS-es egy olyan kérdésre, hogy akarja-e Ön a déli régiók fejlődését, sőt (előre)haladását (prog-resz-szi-ó-ját)? Vagy egy KDH-s, egyem a lelkét, arra, hogy fontosnak tartja-e kisebbségek jogérvényesítését?
Vagyis: bár egy magyar párt számára a párbeszéd valamennyi szlovák párttal természetes, magától értetődő alapkövetelmény – a tartós párkeresésnek azonban aligha ez lesz a megfelelő, vagy mondjuk úgy: tartós és mindenkit kielégítő módja…
Ehhez kelleni fognak a határozott elvi állásfoglalások. Nem a honlapon elérhető programfüzetben: hanem az utcán, a médiában, mindenhol.
A magyar választó szempontjából annak is súlya van a mérlegen – jogaink és érdekeink megfogalmazása mellett – hogy meddig hajlandó érdekképviseletünk nyújtózkodni a takaró alatt. Azaz nagyon konkrétan: egy parlamentbe jutás esetén, ha az erőviszonyok úgy alakulnának: vajon benne lenne-e a Magyar Szövetség egy „USAID-koalícióban” (PS, SaS, KDH stb?). És ettől nem lehet elég korán elhatárolódni.
Azok, akik az egész országot árulják nap mint nap fillérekért, ugyan mennyire tartják a déli régiókat…?
Azzal már elvesztettünk minden lehetséges választást, hogy nem adtunk karakán válaszokat a velünk élő (általános) sorskérdésekre – ezeket átengedtük történetesen Robert Ficónak vagy Pellegrini pártjának. Mi vesztenivalónk volna kipróbálni másként?
Nem a potenciális vagy már nagyon is reális PS-szavazókat kell visszaédesgetni. A progresszió nemhogy nem szereti a magunkfajtát, hanem szívből gyűlölnek minket, és ezt nem is titkolják. Nincs tehát velük dolgunk.
A halászterület ott van, ahol a Ficóra átszavazó magyarok vannak. No meg azok, akik elvből soha nem szavaznának szlovák pártra, viszont olyan magyarra sem, amely éveken át nem találta a saját golyóit.
Az ebből fakadó kérdések megválaszolása sokkal inkább juttatja a parlament, majd esetleg egy kormány közelébe a magyar pártot, mint bármi más…
Szűcs Dániel/Felvidék.ma
